Halrablók évadja

A Balatoni Halászati Részvénytársaság halőrhajói 1999-ben 36 250, 2000-ben 40 ezer, ez év első négy hónapjában 8100 méter illegális eresztőhálót emeltek ki a tóból. Az „éves hálófogás” csupán egyharmada annak, amennyit a tolvajbandák kihelyeznek. Ha összegyűjthetnék az összes bűnjelet, körbekeríthető lenne velük a tó.A legkorszerűbb műholdas helymeghatározó műszerekkel dolgozó halrablók évenként jóval több mint félmilliárd forinttal károsítják meg a részvénytársaságot.Gazdátlan a Balaton, szabad préda a halkincs – zsörtölődik a nyugdíjas művelődésiház-igazgató, aki nyaranként Fonyód partjainál áztatja a zsinórját. – Amíg víz lesz, számolni kell a halrablókkal – fűzi hozzá, és jelzi, hogy tudna mit mesélni a rapsicokról...– A tó és a benne lévő hal a magyar állam tulajdona, a halászat joga a Balatoni Halászati Rt.-é. Most kötöttünk újabb tizenöt évre szóló haszonbérleti szerződést, amely hosszú távra is tervezhetővé teszi a halgazdálkodást – mondja Tölg László megbízott vezérigazgató, aki a tisza–szamosi kormánybiztosi feladatokat ellátó Gönczy János távollétében irányítja a siófoki székhelyű részvénytársaságot. – A hatvanezer hektárnyi területen fekvő Balaton éves halfogása 600 tonna. A horgászok által kedvelt halfajták, a ponty, csuka, fogas süllő és harcsa együttes aránya alig éri el az öt százalékot.– A horgászok zúgolódnak, azt mondják: mivel télen nem fagyott be a tó, a halászhajók szinte megállás nélkül dolgoztak, és mindent kifogtak, ami a vízben volt. Ami maradt, azt jórészt a halrablók tüntetik el. Mennyi halat telepítenek évenként a tóba?– Kétszázötvenezer kiló kétnyaras pontyot, egymillió darab előnevelt kétnyaras süllőt, 250 ezer darab csukát és 50 ezer előnevelt egynyaras süllőt. Emellett a mesterséges ívóhelyek telepítésével is segítjük a halállomány gyarapodását, és kihelyezünk évenként nyolcezer süllőfészket is. Mi halgazdálkodók vagyunk, következésképpen fogási tervet kell teljesítenünk, de a kíméleti területekre, a parttól 100–300 méteren belülre nem hatolnak a hajóink. Az a horgászok felségterülete.– Úgy hírlik, kevés a halőr, és arról is hallani, hogy kockázatos lenne számukra, ha szembeszállnának azokkal a tolvajokkal, akiknél még maroklőfegyver is lehet.– Tizenkét halőre van a társaságnak – ugyanannyi, mint a sokkal kisebb Velencei-tónak. Ez kevés. A halőr ugyanolyan jogosultsággal rendelkezik, mint a mezőőr. Csakhogy a mezőőr kétszer annyi fizetést kap, mint a halőr. Hogy időnként mégis sikerül tetten érni a rablóbandákat, az elsősorban a vízirendészettel való kiváló kapcsolatunknak köszönhető.A vezérigazgató állítja, érdekük, hogy a horgászok is elégedettek legyenek. Ám amiként nem tudják, hogy az orvhalászok pontosan mennyit emelnek ki a tóból, a horgászok fogási naplójának adatai is megkérdőjelezhetők. Gyanítják, több a fogás annál, mint ami a naplókban szerepel. Ez a kisebbik baj, a nagyobb gond az, hogy pontos adatok híján nem kapnak megfelelő képet a halállomány összetételéről, így nem tudják meghatározni, hogy miből mennyit lehet kifogni. A fogas süllő mint csúcsragadozó kirablása végzetes beavatkozás a táplálékláncba.– Gyakran hallani, hogy a jelenleginél több horgászt nem bír el a tó.– A hatvanas években csupán pár ezren horgásztak a Balatonon, ma a nyári vendégpecásokkal együtt a százezret is meghaladja a horgászok száma. A helyiek és a vendégek gyakran marakodnak a halleső helyekért, és nem ritkák a durva összetűzések sem.A cég balatoni üzemegység-vezetője, Szakál Tamás az irodájába invitál, közben elmondja, miként gyűjtik be a halőrök a tó fenekén lapuló illegális hálókat.– Egyszerű vaskampót dob le a hajó hátulján a halőr, majd lassú menetben felhúzza a bűnjelet. A gazdáját nehéz megcsípni, mert olcsóbb új hálót venni, mint kifizetni a halvédelmi bírságot vagy „megváltani a börtönt”.A faliújságra mutat, ahol példás rendben sorakoznak a „jogosulatlan halászás tényállását” megállapító bírósági ítéletek, a 90–100 ezer forintos bírságok. Sokba került a horgászás annak az úrnak is, akit 17 fogas süllő, egy busa, hat balin egy szép ponty és 33 vegyes hal ellopásáért vontak felelősségre.– Nálam is próbálkoztak a rapsicok, sőt alföldi élő halat is kínáltak eladásra – mondja Verhás Attila, a siófoki Fogas vendéglő tulajdonosa –, én azonban visszautasítottam őket. Pedig van úgy, hogy 50–100 kiló nemes halra van szükségem. Tisztességes vendéglős nem áll szóba „kalózokkal”. Elnökségi tagja vagyok a megyei kereskedelmi és iparkamarának, ám mi is tehetetlenek vagyunk. Csak a törvény szigorával lehet fellépni a haltolvajok és megrendelőik ellen.A Balatoni Vízi Rendészeti Rendőrkapitányság bűnügyi osztályvezetőjét, Újlaki László őrnagyot kérdezem a helyzetről.– Két éve tizenkilenc hallopási ügyünk volt, és kiváltképpen a süllőfogási tilalom idején történtek a tettenérések. Aztán tavaly már „behúzódtak” a süllőtolvajok, és viszonylag rend volt a tavon. Öt év óta mi csípjük meg a legtöbb halrabló bandát, és azóta jó néhány végrehajtandó vagy felfüggesztett szabadságvesztést is kirótt a Siófoki Városi Bíróság. A rendészeti feladatot ellátó halőrökkel ellentétben mi általában a parton csapunk le a bandákra. Nem könnyű a tettenérés, nyomszegények a helyszínek, nehéz a bizonyítás. De öt év alatt egy esetben sem fordult elő, hogy orvhalászat miatt indított eljárást bizonyíték hiányában meg kellett szüntetni.– Melyek a leggyakoribb trükkök?– Az orvhalász sohasem ott hozza ki a halat a tóból, ahonnan elindul. Eleinte „árnyékra vetődtünk”, mert azt gondoltuk, hogy például a déli partról induló, majd később ott kikötő orvhalász csónakjából előkerül a lopott hal. Ám sem hálót, sem halat nem találtunk, a szemünkbe röhögött a tolvaj. Aztán rájöttünk: a zsákmányt egy hálózsákba rejtve kirakta a tó közepén, hangjelzővel vagy más módon rögzítette a helyét, és később visszament érte. Gyakori, hogy a somogyi partról indul a banda egyik fele, a másik meg a veszprémi oldalon várja az „árut”. Mióta a GPS műholdas helymeghatározó készülék idehaza is divatba jött, az orvhalászok sikerrel alkalmazzák. De élnek még a hagyományos fényjelzéses technikával is.– Önöknek volt emlékezetes „fogásuk” az utóbbi időben?– Teljesen biztosak voltunk abban, hogy a part felé tartó orvhalászcsónakban tárgyi bizonyítékokat találunk, ám a helyszíni szemlén csaknem megbuktunk, mert csak halpikkely- és friss halvérnyomokra leltünk. Összegyűjtöttük a pikkelyeket, mintát vettünk a vérből, és addig jártunk szakértő után, mígnem sikerült szétválogatni és halfajonként azonosítani a pikkelyeket és a halvért. Bebizonyosodott: lopott haltól származnak . Azóta elmarasztaló bírósági ítélet született az ügyben.– Elmennék egy olyan vendéglőbe, ahol gyaníthatóan illegálisan kifogott halból készül az étel – mondom az őrnagynak.– Azzal hiába is próbálkozna. Mi viszont időnként a fogyasztóvédelmi felügyelőkkel közösen nyomon tudjuk követni a lopott hal útját. Akcióink során nemegyszer előfordult, hogy orgazdaság miatt koboztunk el nagy mennyiségű fagyasztott halat.– Igaz-e, hogy a tó nyugati medencéje az orvhalászok paradicsoma?– Részben igaz. Balatonmária és Szigliget között gyakran felbukkannak a bandák, de Kenese, Fűzfő és Almádi is „fertőzött terület”. Az Alföldről ritkábban érkeznek tolvajbandák, ám Nagykanizsáról, Zalaegerszegről és Belső-Somogyból időnként meglátogatják a tavat. Tapasztalataink szerint a haltolvajok nem az egyszerű emberek köréből szerveződnek...A Balatoni Hajózási Rt. nyugat-balatoni állomásfőnökétől, Papp Ernőtől megtudom, hogy sok bosszúságot és anyagi kárt okoznak a hajójáratokba eresztett rapsichálók. Rátekerednek a hajócsavarra, és csökkentik a hatását. Előfordul, hogy a háló megsérti, sőt tönkreteszi a csapágyakat. Ez aztán olajfolyással jár, ami súlyosan szennyezi a tó vizét.Végezetül a halgazdaság vezetőjétől kérdezem: adnának-e a halőrök kezébe fegyert?– A halőrök felfegyverzése nem volna kívánatos. Már csak az hiányzik, hogy tűzharcba keveredjenek a tolvajokkal. Való igaz, több halőr kellene a tó állományának vigyázásához, és nem ártana, ha ugyanolyan csúcstechnikával dolgozhatnának ők is, mint a rablók. Ám úgy gondolom, a tó kirablásának megakadályozása elsődlegesen a halgazdaság és a horgászok még jobb együttműködésével érhető el. Az elkövetkező 15 évben ezt tekintjük egyik legfontosabb teendőnknek.