Előtérbe kerül az innováció és a logisztika

Az utóbbi időben az ipari parkok innovációs szerepével kapcsolatban igen kritikus megjegyzések jelentek meg a sajtóban, amelyek szerint a parkok ma még szerény szerepet játszanak a hazai innováció alakulásában. Egyetért-e ezzel a kritikával az Ipari Parkok Egyesület (IPE) tagsága? Erről faggattuk Rakusz Lajos elnököt.Az innovációt, mint megfogalmazást valójában miként értelmezhetjük a gazdaságban?– Az innováció makroértelmezésben is változást, erre való képességet és készséget jelent. Az ipari parkok hazánkban az elmúlt tíz év új szerveződései, miközben a világban több mint 80 év óta jelen vannak a gazdasági folyamatokban, igaz, időközben jelentősen megváltozott funkciókkal. Magyarországon az elsőnek Győrött és Székesfehérvárott elindított ipari parki szerveződések az eltelt tíz év alatt országos jelentőségűekké váltak. Ma már több mint 110 ezer ember dolgozik a parkokban, és az ipari termelés negyedét ezekben állítják elő, termelékenységük az országos ipari átlagnak csaknem kétszerese. Az ipari parkokból származó export az elmúlt évben mintegy 6,9 milliárd dollár volt, miközben a központi költségvetés az eltelt öt évben öszszesen annyi pénzzel támogatta az ipari parkokat – ma már 133 van belőlük –, hogy abból mindössze3-4 parkot lehetett volna csak létrehozni. Ugyanis egy park infrastruktúrájának kiépítése 1-2 milliárd forintot igényel. Az IPE úgy véli, mindez az innováció. Mégpedig az elmúlt évtized egyik legjelentősebb innovációja. Egy olyan időszak kiemelkedő fejleménye, amikor az ipari kutatóintézeti hálózat összeomlott, a GDP-n belül kutatásra és fejlesztésre fordított ráfordítások aránya harmadára csökkent, az ipari fejlesztő bázis 80 százaléka tönkrement. Ebben az időszakban jöttek létre olyan szervezetek, amelyek az ország felemelkedését, versenyképességének javítását példátlanul gyors ütemben és jelentős súllyal mozdították és mozdítják elő. Olyan időszakban segítettek a munkaalkalom bővítésében, amikor reménytelenség kezdett eluralkodni. Olyan időszakban teremti meg a tőkebeáramlás EU-konform feltételeit, amikor a privatizációs lehetőségek kimerültek, s a tőkebevonás közvetlen támogatáson alapuló (eddig jól működő) gyakorlatát be kell szüntetni.– Mindezeket elismerve azért azt látni kell, hogy az ipari parkok nem csodaszerek, inkább a modern kor követelményeit figyelembe vevő új struktúrák. Elfogadható ez a megfogalmazás?– Alapvető funkciójuk mindinkább a munkahelyteremtésen és a fejlesztési források előteremtésén túl, a versenyképesség javítása is. Azáltal, hogy az ipari parkok szolgáltatást tudnak nyújtani a betelepült és a környezetükben levő cégeknek, azok költségeit tudják mérsékelni. A parkokon belüli szakmai kooperáció áttételes módon, de ugyancsak ebbe az irányba visz. Ma már az ipari parkok – 25 kilométeres vonzáskörzettel számolva – gyakorlatilag lefedik az ország területét. Ez azt jelenti, hogy az egyes térségekben működő kisvállalkozások több ipari parkkal is kapcsolatba léphetnek, szakmai profiljuk szerint alakíthatják ki partnerkapcsolataikat. A KKV-k „elérhetőkké” válhatnak, ha a kormányzat hatásosabb módon akarja őket támogatni akár logisztikailag, vagy szakértői kör bevonásával, beszállítói pozíciók elnyerésének ösztönzésével. Véleményünk szerint az „ipari parkok innováció nélkül” szlogen hamis. Az „ipari parkok – a nagy innovációs lehetőségek kiaknázása nélkül” már közelebb jár a valósághoz. Bárhol külföldön körülnéz a magyar vállalkozó, azt tapasztalja, hogy a kormányok az új technológiák, gyártmányok kifejlesztését tőkejuttatással, jelentős (és persze évente csökkenő) támogatással mozdítják elő. Az inkubátorházak nem csupán az építéshez kapnak forrást, de évekig a működtetéshez is. A megújulást, a korszerűsítést, az együttműködést szorgalmazó erőfeszítések a kormányok által a leggondosabban támogatott (elismert) tevékenységek. Az innováció ma már a gazdaság lételeme.– Mit sorol az innovációs tevékenységhez az egyesület?– Az egyesület az innováció témaköréhez sorol olyan elemeket is, amelyek ma még viszonylag kevés figyelmet kapnak. Az egyik az, hogy mindaz a változás, amely e téren létrejött, helyi kezdeményezés és megvalósítás eredménye. A piacgazdaság kiépülésének egyik történelminek is nevezhető fejleménye, hogy helyi kezdeményezéssel is lehet strukturális változásokat eredményező iparfejlesztési teljesítményt felmutatni. Ehhez „mindössze” az kellett, hogy az egyes települések, városok, kistérségek önkormányzati vezetői, menedzserei, vállalkozói közösen alakítsanak ki fejlesztési célokat, fogalmazzanak meg programot. Az így létrejött feltételekre építve a kormányzati szervek is bekapcsolódhattak a folyamatba: szigorú mérce mellett, szerény, de nagyon fontos anyagi támogatást adva. Ezt az Európai Unióban úgy hívják, hogy „szubszidiaritás”, melynek lényege: a kormány a vállalkozók, az érintettek mozgásterének szélesítését mozdítja elő.– Mennyiben segíti mindez a munkahelyteremtést?– A gazdaságfejlesztés fontos feladata – különösen az ország déli és keleti térségeiben – a munkahelyteremtés. De már jelen van és érződik az az igény is, hogy a parkokban folyó munka nagyobb hozzáadott értéket hozzon létre, a kutatás-fejlesztés is kapjon nagyobb teret. Stratégiai cél természetesen a vállalkozók beszállítóvá válása, s ezzel a magas nemzetközi követelményeknek megfelelő, a betelepült külföldi cégek megtartását széles körű üzleti kapcsolatok kiépítésével elősegítő vállalati kör bővítése is. Az ipari parkok a gazdaságfejlesztés hatékony eszközeinek bizonyultak az elmúlt években. Megfigyelhető, hogy vannak parkok, amelyek térségük (pl. Tatabányai Ipari Park), illetve szakterületek (pl.: elektronikában a Videoton Ipari Park, autóiparban a Pannon Autóipari Klaszter Kezdeményezés stb.) szervezőerőiként is működnek. A kibontakozó folyamatok arra utalnak, hogy a legfejlettebb parkok mind erősebben hatnak más parkokra is, s képesek fejlesztési rendszerükbe kapcsolni a szakmailag, vagy területileg együttműködő gazdasági szervezeteket. A parkok integratív funkciójának megerősödése lehet az a stratégiai elem, amely a meglevő nagyszámú ipari parkokat a piaci, üzleti viszonyoknak megfelelően a hatékonyság szempontjai szerint strukturálja. Ez a folyamat természetesen nem csupán a parkok közötti kapcsolatokat rendezi át, hanem bevon a fejlesztési rendszerbe más, az üzleti kapcsolatok szempontjából fontos szervezeteket is (logisztikai parkok, szervezetek, vámügynökségek, közüzemi szolgáltató társaságok).– Ez alapján tapasztalható, hogy a parkok felvállalják a logisztikai feladatokat is?– Az ipari parkok döntő többsége az ott folyó munka miatt vállal logisztikai feladatokat is. Ez természetes, hiszen a szállítási, raktározási, s más logisztikai funkciók el sem különíthetők az egyéb tevékenységektől. Új elem azonban, hogy a parkok a kis- és középvállalkozók számára igen hatékony logisztikai támogatást tudnak adni, akkor is, ha azok nem települtek be. A parkokban korszerű technológiák, szervezési módszerek, új iparágak jelentek meg, s váltak meghatározóvá. Potenciális lehetőség nyílt a kisvállalkozóknak a beszállítói pozíció elfoglalására is. A Széchenyi-terv az ipari parkok lehetőségeit minőségileg képes megváltoztatni. Nem csupán az ipari parkokban elért eredményekre kell ezután figyelni, hanem arra a kisugárzásra, szervező erőre is, amelyet térségük fejlesztésére gyakorolnak. Tekintettel kell lenni arra, hogy szinte minden ipari park egyben egy kisvállalkozás is, amely az ipari park létesítését, betelepítését, a szolgáltatások feltételeinek megteremtését, majd lebonyolítását menedzseli. Az ipari parkok menedzsmentjének mind több és átfogóbb, ugyanakkor változó, minőségében is átalakuló (beruházás, marketing, szolgáltatás) tevékenységet kell ellátnia. Az eddigiekben vázolt folyamatot nehéz nem innovációként értelmezni. De természetesen az is kitűnik, hogy a folyamat elején vagyunk. Csak rajtunk múlik, hogy a lehetőségeket milyen mértékben tudjuk kihasználni. Úgy véljük: nem az elért eredmények megkérdőjelezése, a kockázatot vállalók teljesítményének utólagos lebecsülése, hanem a tettekkel való meghaladása az, amit követnünk kell.