Zöldtechnológiák: Kína leuralta a világot

Míg a világ nagy része, köztük Európa is „elaludt”, Kína komoly lépéseket tett a zöldtechnológiák fejlesztése terén és immár a napelemek és az elektromos akkumulátorgyártás globális piacát is uralja. Egyebek mellett erről beszélt a Magyar Nemzetnek Áder János volt köztársasági elnök, a Kék Bolygó Klímavédelmi Alapítvány kuratóriumi elnöke, akit a február végén induló Planet Budapest kapcsán kérdeztünk. Az egy hónapon át tartó rendezvény programjában vízvédelmi, agrár-, valamint energetikai szakmai konferenciák is szerepelnek, emellett mintegy száz magyar vállalat mutatja be fenntarthatósági fejlesztéseit.

Áder János szerint az akkumulátorgyártás terén is előszeretettel alkalmaznak kettős mércét Magyarország ellen Fotó: Éberling András

– Meglehetősen zajos nemzetközi környezetbe illeszkedik a február végén induló Planet Budapest 2026. Az USA új energiaforrások, ásványi kincsek megszerzésével van elfoglalva, az oroszok az ukránokkal háborúznak és Európa gőzerővel fegyverkezik. Mintha egy kicsit háttérbe szorulna a fenntarthatóság kérdésköre.

– Ez csak részben igaz. Kína például szép csendben végrehajtott egy fenntarthatósági és egy zöldfordulatot. Az elmúlt tizenöt évben Kína a napelemek, valamint a szélerőművek gyártásában és telepítésében is piacvezetővé vált, az elektromos autók gyártásában pedig a Teslát is lehagyta tavaly. Már ott tartanak, hogy benzines motorkerékpárt legfeljebb a vidéki Kínában látni. Ráadásul a nyersanyag-kitermeléstől a végtermék előállításáig a teljes termékláncot uralják.

Fotó: Éberling András

– Mondhatjuk, hogy Kína előbb ébredt, mint a világ többi része?

– Igen. Míg mi hangzatos jelszavakat fogalmaztunk meg és semmitmondó deklarációkat fogadtunk el az Európai Parlamentben, Oroszországnak pedig kisebb gondja is nagyobb annál, minthogy fenntarthatósági fordulaton gondolkodjon, Kína szép csendesen birtokba vette a piacot. Ráadásul az Egyesült Államokkal sem kellett igazán versenyezniük, hiszen az USA egy másik irányvonalat visz, továbbra is a fosszilis energiahordozókra épít. Olyannyira, hogy már a Biden-kormányzat alatt a világ első számú olaj- és gázkitermelőjévé, valamint -exportőrévé vált. 

Kína ezalatt bányákat vásárolt vagy koncessziókat szerezett meg, így az akkumulátoripar minimum hetven százalékát kontrollálják globálisan. Márpedig ennek az ágazatnak kiemelt jelentősége van a fenntarthatósági fordulat szempontjából.

– Mit tehet Európa? Jelenleg úgy tűnik, hogy a komoly függőség Kínától nem szüntethető meg.

– Az EU részéről ebben a helyzetben észszerű lépés lenne, hogy lítiumionos helyett alternatív, például nátriumionos akkumulátorok fejlesztésére koncentrálna. Ha az unió komolyan veszi a zöldátmenetet a közlekedésben, és 2035-től valóban nagyobbrészt elektromos autók gördülhetnek le a futószalagról, akkor elképesztő mennyiségű akkumulátorra lesz szükség. A kontinensen jelenleg negyven akkumulátorgyár működik, még tízet építenek és további tíz van tervezőasztalon. Szinte nincs olyan ország, ahol valamiféle akkumulátortechnológiát ne akarnának meghonosítani.

– Mindeközben az ellenzéki média szitokszóként használja az akkumulátorgyártást.

– Nem meglepő, hogy itt is előszeretettel alkalmaznak kettős mércét Magyarország ellen. Ezt jól mutatja, hogy a németországi Türingiában az elmúlt évek legnagyobb beruházása egy olyan kínai akkumulátorgyár megépítése volt, mint a debreceni. Igaz, az ottani némileg kisebb területen, mint itthon. Míg utóbbi komoly tiltakozásokat váltott ki, a türingiai beruházást nagy lelkesedéssel fogadta a zöldpárti gazdasági miniszter és a szociáldemokrata miniszterelnök.

– A Samsung gödi gyárának működése kapcsán azonban az egészségügyi szabályok megsértéséről lehet olvasni. Nem látni tisztán, hogy mi történt, ám az akkumulátorgyártás megítélésének semmiképpen nem kedveznek a megjelent hírek.

– Magyarországon a környezetvédelmi előírások ugyanolyan szigorúak, mint Németországban. A környezetvédelmi engedély megadásakor a hatóságok világossá teszik a beruházó számára, hogy ezeket be kell tartani. Az is a hatóság dolga, hogy ellenőrizze a szabályok betartását az építkezésnél, majd a működés megindulása után is. Ha pedig az előírásokat a beruházó figyelmen kívül hagyja, akkor jön a pénzbüntetés, amennyiben az sem használ, bezárják a gyárat. Az ugyanis valóban elfogadhatatlan, hogy a környezeti szabályainkat be nem tartó cégek tovább működjenek. Persze azt is fontos hangsúlyozni, hogy az ellenzéki sajtó most egy négy évvel ezelőtti ügyet melegített fel, és nem mellesleg a Kúria a napokban hagyta jóvá a gyár környezeti hatósági engedélyét, tehát megfelelőnek találta a gödi feltételeket.

Fotó: Éberling András

– A napenergiával összefüggő fejlesztésekre egyre nagyobb hangsúlyt helyez a kormányzat. Ez mennyire lehet hatékony alternatíva?

– Ha csökkenteni akarjuk a fosszilis energiahordozók használatából adódó magas szén-dioxid-kibocsátást, akkor csupán néhány alternatíva kínálkozik. A nukleáris energia, valamint a szél- és a napenergia. Itthon az úgynevezett sötétszélcsendes órák száma évi 2000, márpedig ebben az időszakban a nap- és a szélerőművek nem termelnek. 

Ekkor vagy a gázerőműveket kapcsolhatjuk be, vagy áramot importálunk. Utóbbi elég komoly kockázatot jelent, mert amikor megnő a kereslet, hirtelen fölszalad az ár is. Többek között ezért van szükség nukleáris energiára. Magyarország három pillérre – a nukleáris energiára, a napenergiára, valamint földgázra – támaszkodva optimalizálta az energiakosarát, ez így együtt működik jól.

– Bár rengetegen szereltettek fel napelemet a házukra, nem tudják eltárolni a megtermelt energiát. Vagyis a napelemek működnek, de a tárolás kevésbé. Kissé elbillent a rendszer.

– Reálisan nézve a tárolás valamely akkumulátortechnológiával képzelhető el, emellett a naperőművi fejlesztések másik gyenge pontja a hálózat kérdése. A nemrég megindult program mindkét problémát igyekszik orvosolni. 

Egy zárójeles megjegyzés: Németország példájából érdemes tanulni. Északon nagyon sok szélerőművet, délen pedig sok naperőművet építettek, ám a kettő közötti összeköttetés, a hálózati rendszer fejlesztése lemaradt. Ezért a németek egy csomó fölösleges áramot megtermelnek, és nem tudnak vele igazából mit kezdeni.

– Az atomenergiát pedig kivezették…

– Igen, lekapcsolták, így hiányzik a zsinóráram, és amikor náluk is sötétszélcsend van, akkor vásárolniuk kell.

– Az atomenergia biztos pont. Úgy tűnik, ha lassan is, de Paks II is alakul. Ugyanakkor az amerikai–magyar tárgyalásokon szóba kerültek az úgynevezett moduláris atomerőművek. Mi a véleménye erről az technológiáról?

– Ilyen moduláris atomreaktort még senki nem gyártott. Az elsőt jövőre a Hitachi nevű japán cég kezdheti megépíteni Kanadában. Tehát még maguk az amerikaiak sem rendelkeznek ezzel a technológiával, így azzal kicsit még várni kell. Mindenesetre fontos kutatási irányról van szó.

– Konferenciasorozatuk kiemelt témája a vízválság, ami a megállíthatatlan felmelegedés miatt is rendkívül kényes kérdés. Hazánk kimondottan kedvező környezetben van, hiszen hatalmas mennyiségű víz folyik át az országon, ami koránt sincs maximálisan kihasználva.

– Míg Magyarország valóban vízben gazdag ország, azt is hozzá kell tenni, hogy a felszíni vizek 90 százaléka a határon túlról érkezik. Vagyis az ellátottságunk nagymértékben függ attól, hogy a szomszédaink miként gazdálkodnak a vízzel. Emellett – a téli havazás ellenére – a csapadék mennyisége folyamatosan csökken: mára elveszítettük az éves csapadékunk tíz százalékát. Tény az is, hogy az országba érkező hatalmas vízmennyiség túl gyorsan folyik át hazánkon.

Mivel azonban Magyarországnak egyszerre kell fölkészülnie a sok víz és a kevés víz kezelésére, olyan infrastruktúrát kellett kiépítenünk és kell működtetnünk, ami alkalmas arra, hogy a néhány évente érkező rekordárvizeket ki tudjuk védeni. Ugyanakkor megfelelővé kell tennünk a rendszerünket arra, hogy az aszály ellen is tudjunk védekezni. Az elsőben jobban állunk.

– A második terén viszont sok a kritika.

– Sokáig az a nézet uralkodott, hogy az árvizeket meg a belvizeket minél hamarabb vezessük ki az országból. Néhány éve azonban a vízügy elfogadta, hogy új szemléletre van szükség. Így jött létre a Vizet a tájba program, amely keretében rendszeresen elárasztjuk a mezőgazdaságilag nem jól hasznosítható területek egy részét: vizenyős rétek, lápok jöhetnek így létre. Emellett feltöltjük a Tisza szabályozásánál keletkezett holtágakat, csatornákat és egyéb víztesteket, de új csatornákat is építettünk, a régieket pedig rendbe hozzuk, kikotorjuk, tehát ez a munka zajlik. Így talán megállíthatjuk az egyébként is kritikusan alacsony talajvízszint süllyedését.

– A víztől elválaszthatatlan az agrárium ügye, amely szintén a rendezvénysorozat meghatározó témája lesz. Miként vélekedik az EU és a dél-amerikai országok közti Mercosur-egyezményről, ami meglehetősen nagy vihart kavart az unióban, és a magyar kormány is tiltakozott ellene. A fenntarthatóság szempontjából milyen következményekkel járhat az egyezmény a magyar és az európai mezőgazdaságra?

– Nem látom a rációt az egyezményben. Kötünk egy szabadkereskedelmi megállapodást Dél-Amerikával. Ezekben az országokban a mezőgazdasági termelőkre nem ugyanazok a szigorú szabályok vonatkoznak, mint Európában. Az élelmiszerekre sem feltétlenül azok a határértékek alkalmazandók, mint a kontinensünkön, legyen szó tartósítószerről, színezőanyagról vagy ízfokozóról. Mindez kockázatot jelent a fogyasztónak, főként, ha ezek az olcsóbb termékek úgy árasztják el az európai piacot, hogy nincs megfelelő infrastruktúra az ellenőrzésre. A Mercosur-egyezménnyel az EU tüdőn lövi a magyar és az európai gazdákat. Tehát ez így, ebben a formában elfogadhatatlan.

– A rendezvénynek van egy expórésze is, amin száz magyar cég mutatja be a fenntarthatóság terén elért eredményeit, fejlesztéseit, ötleteit. Várható olyan innováció megjelenése, aminek nemzetközi jelentősége lehet, illetve amiből Magyarország is profitálhat?

– Ilyen például a szegedi eChemicles nevű vállalkozás, amihez nagy reményeket fűzünk. Nekik a szén-dioxid-kibocsátás kezelésére van egy találmányuk. Ennek lényege, hogy a nagy kibocsátóknál föltesznek egy szűrőt, becsapdázzák a szén-dioxidot és egy kémiai eljárás során hasznos vegyipari alapanyagot készítenek belőle. Tőkealapunk az eChemiclest és a hozzá hasonló cégeket befektetéssel támogatja. Ez segíti a gyártás elindulását. A wave program keretében pedig olyan fiatal cégeket támogatunk, amelyeknek van jó ötletük, de hiányzik a piacra lépéshez és a stabil működéshez szükséges tapasztalatuk. 

– Tudna további ígéretes vállalkozásokat említeni?

– A Navitasoft például olyan informatikai rendszert fejlesztett, amivel egy 50–70 ezer fős fogyasztói közösségben szét lehet osztani a napelemek és naperőművek által megtermelt pluszenergiát. Említhetném a HeatVentors nevű céget is, ők a megtakarított hőenergia más helyen való felhasználására kínálnak olyan megoldást, ami 20-25 százalékos megtakarítást jelenthet. Esetükben egy már meglévő technológiáról van szó – ami egy magyar mérnök házaspár tizenöt éves kutatásának az eredménye – és amit már a nyolcadik országban telepítenek.

– A korábbi sikerek közül mit emelne ki?

– Még a Víz Világtalálkozókhoz kapcsolódó történet, hogy egy magyar cég, a Pureco sikeres szennyvíztisztító technikát mutatott be, ami megtetszett az épp itt lévő ghánai delegációnak. Tárgyaltak, megállapodtak és szerződtek Kumasiba, Ghána második legnagyobb városába, ahol rögtön megépítették az első ilyen telepet, azóta pedig még kettőt. A mostani konferencián egyébként arról is fogunk beszélni, miként lehetne ezt a munkát felgyorsítani nemzetközi pénzintézetek bevonásával. 

Reményeink szerint 25-30 év múlva eljuthatunk oda, hogy Afrika 90-95 százalékában megoldott lesz a szanitáció. Nagy kihívás, de nem lehetetlen küldetés.

Borítókép: Áder János volt köztársasági elnök, a Kék Bolygó Klímavédelmi Alapítvány kuratóriumi elnöke (Fotó: Éberling András)