időjárás 25°C Ábrahám 2022. augusztus 16.
logo

És a hotel megy

Gajdics Ottó
2001.07.13. 22:00

Ha valaki megunta itthon az életét, képzelje el, hogy egy négycsillagos szálloda lakója, amelyet éttermestül, kaszinóstul, medencéstül feltelepítettek egy hajóra. Gondoljon a világlegcsodálatosabb helyei közül legalább hétre, ahová ez a hajó elrepíti egyetlen hét leforgása alatt, miközben minden szempontból mesébe illő kiszolgálásban részesül. Az álom akár valósággá is válhat, hiszen ilyen hajóból nem is egy szeli manapság a habokat a világ tengerein.A Kárpát-medencébe szorult lélek számára már a kikötő is lenyűgöző. Szemben a végtelen víz, a háttérben egy pálmafás mediterrán város – mondjuk Genova – varázslatos látképe, mellettünk pedig a többemeletes monstrum, amely nyolcszáz boldog embert fogad be éppen a gyomrába. Mindenki érzi porszem voltát, van, aki harsánysággal leplezi, mások gyorsan le akarják fényképezni a felfoghatatlant, hogy később még próbálkozhassanak vele. Akinek nem elég a vizuális élmény, az izgulhat azon, hogy vajon valóban ott találja-e a kabin előtt a bőröndjét, mire szüksége lesz rá, ám az utóbbi érzést hamar felváltja a hajón működő, óramű pontosságú logisztika által keltett ámulat. Belépve az eddig tapasztalt méretekhez képest meglehetősen szűk nyíláson, a személyzet udvariasan kicseréli az útleveleket egy műanyag lapocskára. Ettől a pillanattól kezdve magyarok, németek, spanyolok, olaszok és franciák, egyszóval mindenki az Azúr nevezetű, 17 ezer tonna vízkiszorítású, panamai zászló alatt közlekedő hajó polgára.A személyi azonosító mágneskártya arra is alkalmas, hogy „feljegyezzék rá” az egész heti fogyasztást az ajándéktárgyaktól a fakultatív programokig és az alkoholig, amit kihajózás előtt hitelkártyával kell rendezni. A recepció mellett lévő bankban váltható azoknak az országoknak a valutája, amelyek közelében jár éppen az úszó szálloda, de a pénz az indulás pillanataiban senkit sem érdekel. A figyelmet a kötelező katasztrófavédelmi gyakorlat köti le. A narancssárga mentőmellényben elég nevetségesen néz ki az ember, és a meleg is hamar kezd elviselhetetlenné válni alatta, de a próbát egy-két renitens utas kivételével mindenki nagyon komolyan veszi. Aztán egyszer csak enyhe remegés fut végig a kabinokon, felerősödik a korábban is hallott moraj. És a hajó megy…A tapasztalatlan utazó retteg, hogy belebetegszik a tengeri utazásba, és pirulákkal, csöppekkel fegyverkezik fel. De kiderül, hogy mindez fölösleges. Az első órákban szinte föl sem fogja senki, mi történik vele. Minden kontúr kissé elmosódott, kellemes izgalom lengi körül az apró történeteket, az első találkozást a szobapincérrel, az első ötfogásos vacsorát az előkelő étteremben, a személyzet lenyűgöző sokoldalúságát, amelynek köszönhetően egyszerre szolgál és szórakoztat.Leginkább a tér-idő fogalmának totális átértékelődése szédítő. Az a tudat, hogy szinte mindennap másik országban süt az emberre a reggeli fénysugár, másik kultúrába csöppen, egyszerre felemelő és félelmetes. Mázsás kövek szakadnak le a mindennapok harcaiban megkeményedett szívekről, feloldódnak a lélekre rozsdásodott gondok, pillanatnyi benyomássá szelídülnek a veretes igazságok. Hirtelen saját belső tapasztalássá válik minden, amit az ember csak tankönyvekből ismert. Róma, Nápoly, Málta, Tunisz, Menorka, Barcelona, Marseille: egy-egy kép egy könnyed, mégis nagyon mélyről zengő versben. Előbb Caesarnak, majd Hannibálnak, végül Kolumbusznak képzelhette magát az ember. Egyetlen hét leforgása alatt több évezred lenyomatait érinthette a szemünk, miközben végig Szindbád kezét lehetett érezni, amint, akár a langyos szellő, végigsimít a vállunkon. És egy Szindbádhoz nem méltó holmi tengeribetegség.Nem is lett rosszul senki. Visszatérve a szilárd talaj unalmas racionalitásához, ez nyilván köszönhető a modern stabilizáló szárnyaknak is, amelyekkel az Azúrt fölszerelték, no meg annak, hogy vén tengeri medvék is ritkán látják olyan nyugodtnak a Földközi-tengert, mint azokban a napokban volt.Az újságíró persze sehol nem tud normális emberként viselkedni, rögtön elkezdi érdekelni, mi van a felszín alatt, mi az, ami az egyszerű halandó számára láthatatlan. Szerencsére gondolt erre vendéglátónk, a magyar utasok részvételét szervező Mahart Tours is, és lehetővé tette, hogy megismerjük a hajó működésének azon részleteit, amelyeknek csak áldásait érzékelhette az egyszerű utazó. Így jutottunk el a hatalmas hűtőkamrák és forró kemencék birodalmába, ahol úgy látszott, minden megvan a túlélés biztosításához akár egy ezerlelkes kistelepülés számára is korlátozott atomcsapás esetén. Majd százhúsz ember serénykedett azon, hogy mindig legyen mit enni, lehetőleg olyan minőségben és mennyiségben, amilyet és amennyit a földön soha nem kíván meg az ember. Az első osztályú trakta ára természetesen benne van a részvételi díjban. A görög tisztek, a javarészt maláj, de például erdélyi magyar zenészt is felvonultató személyzet megannyi kihívást jelent, hiszen az csak természetes, hogy mindenki a hazai ízeknek megfelelő ellátást kap. Azt gondolná az ember, hogy ennek megszervezése hideg, számító észjárást feltételez, de ennek ellentmondani látszott az a lenyűgöző gyümölcs- és zöldségszobrászat, amellyel a főszakács naponta elkápráztatta a közönséget. Az, hogy a kiszolgálásért felelős főtiszt minden vacsoránál jó estéttel köszöntötte a magyarokat, már csak hab volt a tortán. A kapitány, egy ravasz mosolyú görög a hajózáson túl az önmenedzselésnek is mestere volt: minden utassal lefényképeztette magát. Alig hiszem, hogy akadt olyan társunk, aki ne vitte volna haza a vele készült képet.A hajó egyébként a maga tíz emeletével a legkisebb az utakat szervező Festival Cruises társaság flottájában. Teherhajóból alakították át, de olyan színvonalon, hogy ha el nem mondják, senki nem vette volna észre: eredetileg nem első osztályú szállodának épült. A legmodernebb tűzbiztonsági és navigációs felszereléssel látták el annak érdekében, hogy akkor se legyen baj, ha baj van. Rajta a görög hajózási törvény érvényes, amely nem engedi a robotkormányzást a Földközi-tengeren, de talán jobb is, ha mindig biztos, tapasztalt kézben tudhatja az utas a hajó irányítását.A hőség a fedélzeten alig érzékelhető, hiszen a közel negyven kilométeres óránkénti sebesség kellemes légáramlást biztosít. Inkább arra kell vigyázni, hogy a káros sugarak ellen jó vastagon bekenje magát az ember, különben az első két napon jobban leég, mint egy hónapnyi kerti munka alatt.Sajnos, mint minden nagyon jó dolog, ez is elég hamar véget ér. Hazafelé legfeljebb a „mindenütt jó, de a legjobb otthon” közhelyével vigasztalja magát a Szindbádból egyszerű halandóvá visszavedlett utazó. De titokban tudja, hogy ennek is csak akkor van értelme, ha azonnal újra hajóra száll, amint anyagi helyzete és dolgai megengedik.

Hírlevél feliratkozás
Nem akar lemaradni a Magyar Nemzet cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi naponta elküldjük Önnek legjobb írásainkat.