A Balaton északi partvidékén megérinthetjük az Egyenlítő alatti déli féltekét

Legnagyobb tavunk nemcsak Magyarország egyik legszebb, hanem környezetének geológiai múltja miatt az egyik legérdekesebb tájegysége is. A Balaton északi partvidékét, a Balaton-felvidéket festői dimbes-dombos tájai, romantikus szőlőültetvényei és mediterrán hangulata miatt szokás magyar Toszkánaként is emlegetni. Ám ez a varázslatos táj a turisztikai, a kulturális és természeti szépségeken kívül olyan, csak kevesek által ismert kuriózumokat is kínál, amelyek egyedülállónak számítanak Magyarországon.

A Balaton környéke rengeteg érdekes titkot rejt Fotó: Wikimedia Commons

A balatonfőkajári kőfejtő ordovíciumi metamorf homokkő rétegsora. A kőzetté vált tengeri üledék még a déli féltekén ülepedett le.   Fotó: Wikimedia Commons

A Balatonfőkajár nyugati határában fekvő egykori kőfejtőben fellelhető rétegsor a jelenlegi helyétől nagyon távol, 

valahol az Egyenlítő és az Antarktisz között rakódott le a déli féltekén lévő szuperkontinens, a Gondwana partközeli vizeiben. 

Éppen ezért ha a Balatonfőkajáron kiemelkedő ordovíciumi korú rétegsort a kezünkkel megsimítjuk, tulajdonképpen a déli félteke egykori darabját érintjük meg.

 

Oxigénpalack nélkül a biztos halál várt volna ránk az ordovíciumban

Amikor az enyhén metamorf balatonfőkajári kvarcfilitet alkotó homokkő lerakódott, még merőben más képét mutatta a Föld, mint napjainkban. Az ordovícium elején bekövetkezett globális transzgresszió, vagyis tengerelöntés miatt a világóceán szintje mintegy kétszáz méterrel lehetett magasabb a jelenleginél. Ellentétben a mai helyzettel az ordovíciumban a szárazföldek a déli féltekére koncentrálódtak, az északi féltekét pedig a hatalmas és a mai Csendes-óceánnál is nagyobb kiterjedésű Panthalassza-óceán uralta.

A Gondwana és más szárazulatok helyzete a déli féltekén. Forrás: Wikimedia Commons

 Az Egyenlítő alatti szuperkontinenst, az első Gondwana ősszárazulatot a mai Antarktisz helyén hullámzó Japetus-óceán választotta el a másik nagyobb kontinenstől, Laurenciától. 

A Gondwana az az ősi kontinens, amely egykor magában foglalta a déli félteke összes mai kontinensét és szigetét. Hosszú folyamat és számos hegységképző, úgynevezett orogenikus folyamat eredményeként jött létre még a kambrium idején. Ezt nevezzük az első Gondwanának.  Később a lemeztektonikai folyamatok miatt más szárazföldi lemezek is hozzá forrtak, köztük Laurencia, vagyis a mai észak-amerikai kontinens és a kanadai pajzs nagyobb része, továbbá Baltika (Európa egy része) és Szibéria is. Ebből a megnövekedett területű második Gondwanából jött létre a perm időszak végére a Pangea szuperkontinens.

Szibéria és a Balti-pajzs a jelenlegi antarktiszi régióban szigetekként emelkedtek ki az ősóceán vizéből. 

Az ordovícium legnagyobb részén meleg és kiegyenlített volt az éghajlat, de az időszak végén jelentős eljegesedés vette kezdetét. Gondwana az egyenlítő közeléből a déli pólus irányába mozdult el, eközben pedig jelentős vastagságú jégtakaró alakult ki rajta. 

Ordovíciumi tengerfenék rekonstrukciója. Forrás: Earth.com

Az ordovíciumban a szárazföldek még zord, élettelen pusztaságok voltak. A tengerpartok árapályövében ekkor jelentek meg azok a zöldmoszatokból kialakult első növények, amelyek már el tudtak szakadni a tengeri élettértől. Ők voltak a legelső pionírok, amelyek elkezdték a lakatlan szárazföldek meghódítását. Ha visszatérnénk az ordovíciumba, oxigénpalack nélkül aligha maradhatnánk életben: a légkör oxigéntartalma ugyanis ekkor még alig érte el a tíz százalékot. Csak a tenger felszíne alatt nyüzsgött és virágzott a színpompás élet.

 

Sci-fi szerű ősi élőlények a Balaton-felvidéken

De nemcsak az ordovíciumi kvarcfilit a Balaton-felvidék egyetlen olyan érdekessége, ami a földtörténeti ókor korai időszakából származik. Csak kevesen tudják, hogy Magyarország legősibb élőlényeinek maradványait ugyancsak itt, ebben a térségben, Alsóörs és Balatonalmádi, illetve Révfülöp és Kővágóörs között vehetjük szemügyre. 

A Föld képe a szilurban. Forrás: Geology Page

Az ordovíciumot a földtörténeti ókor harmadik időszakaként követő, 443 millió éve elkezdődött és 416 millió éve véget ért szilur szintén itt hagyta a nyomait olyan tengeri üledékek formájában, amelyekből hazánk legrégibb ősmaradványai ismertek. Ezek egyébként az egyetlen szilur korú magyarországi rétegsorok. 

Graptolita fosszíliák szilur palás kőzetbe zárva. Fotó: Wikimedia Commons

E palás rétegekből kerültek elő azok a jó megtartású kövületek, amelyek egy ősi, régen kihalt tengeri telepes állatcsoport, a graptoliták fosszíliái. Ezek a bizarr formájú, a sci-fi filmek űrlényeire emlékeztető félgerinchúros telepes állatok a paleozoikum egyik legelterjedtebb, de már rég kihalt állatcsoportját alkották. 

Graptolitatelepek az ordovícium tengerben. Forrás: Ancient Earth

A graptoliták népes telepei a szilur meleg tengereinek a sekély vizeiben éltek. A mai különleges tüskésbőrűekhez, a szabadon úszó tengeri liliomokhoz hasonlóan lebegő, sodródó életmódot folytathattak, de valószínűsíthetően időnként lehorgonyoztak a sekély tengeraljzaton. A kambrium végén, nagyjából ötszázmillió éve megjelent graptoliták egészen a karbon időszakig (359 és 299 millió év között) az egyik legnépesebb tengeri állatcsoportnak számítottak a trilobiták, vagyis az úgynevezett háromkaréjú ősrákok mellett. (A trilobiták önálló és kihalt tengeri ízeltlábú csoportként nem voltak rákok, ezért a régies magyar elnevezésük is megtévesztő.) 

Graptoliták a sekély tengeraljzaton. Forrás: YouTube

Mivel a graptolitáknak rendkívül gyors volt az evolúciója, ezért az őslénytankutatók és a geológusok számára fontos szintjelző fosszíliáknak minősülnek a pontos kormeghatározásban. A Balaton-felvidék graptolita kövületei egy rég eltűnt idő, a korai földtörténeti ókor különleges és egyedi hazai emlékei.

A Balaton-felvidéken találhatók:

• hazánk legidősebb ordovícium időszaki rétegei,
• amelyek még a földtörténeti ókor, a paleozoikum elején rakódtak le a déli féltekén,
• de ugyancsak itt lelhetők fel Magyarország legrégibb szilur korú ősmaradványai is.