Krokodilfejű madonna

Balavány György
2001. 07. 20. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Élénk vita zajlik a fiatalkorúak büntetéséről. A többség szigorítást kíván, sok szakértő viszont a szeretetteljes átnevelést tartjacélszerűnek. Úgy tűnik, a fiatalkorú bűnelkövetők esetében szinte lehetetlen összeegyeztetni a kétféle kívánalmat.Robertó, mi van a szemüvegeddel? – kérdezi az igazgató a vékony, hunyorgó fiút. A gyerek a vállát vonogatja.– Mindig összetöri, hogy ne kelljen hordania – csóválja a fejét az igazgató. Amikor magunkra maradunk, megnézhetem a szemüveget: ezúttal csak a szárát szedte le. Robertó betörésért került az aszódi javítóintézetbe; több balhéja is volt – mondja –, de csak egyszer bukott. Szeptemberben szabadul. Tizenhat éves.– Ez a javító igen sajátos intézmény – mondja Szarka Attila igazgató, miközben két épület közt, a parkon átkanyarodó sétaúton haladunk. – Egyrészt büntető igazságszolgáltatás a feladata, másrészt ifjúságvédelem és szociális gondoskodás. Hogy mikor melyik elem válik hangsúlyossá, az egyénektől, a helyzetektől függ. Alapvető célunk a gyerekek – növendékek – személyiségfejlesztése pedagógiai és pszichológiai módszerekkel. Erre egytől három évig terjedő időtartam áll rendelkezésünkre.– Hát én nemsoká’ eltűzök messzire – mondja Robertó –, és nagyot bulizok arra, hogy leszámoltam. Aztán majd keresek munkát, itt betanultam szobafestő és mázolónak. Nem t’om, hol fogok lakni. Majd valahol. – Ízlésesen berendezett, tágas, háromágyas szobában beszélgetünk. Az ablak a parkra néz. – A fiúkat sz... lesz itthagyni – mondja Robertó. Aki ezen szokott aludni – mutat azt ágyra, amelyen ülök –, most szökésben van. A másik srácnak megígértem, hogy visszajövök meglátogatni. Őt nem látogatja senki.Robertó az intézmény speciális részlegében, a pszichopedagógiai csoportban él, ahová a kábítószer-fogyasztókat helyezik, miután a fizikai elvonás időszakát átvészelték. Kézműves mesterségekben jártas nevelők irányításával alkotómunkát végeznek, ki-ki a maga szintjén. A lényeg a kreativitás: a kéz, a szem, a gondolatok lekötése, valamint az önkifejezés. Az igazgató kerámia- és faszobrocskákat mutat. Pufók nőalakok, karjuk elöl összefogva, mintha csecsemőt ringatnának: gyermek nélküli madonnák.– A pszichológia „ősbiztonságnak” nevezi azt az élményt, amelyet a kisgyermek átél az anyja karjában, a teste melegében. A gyerekek ezekkel a tárgyakkal akaratlanul is elementáris hiányérzetüket fejezték ki, s azt, hogy milyen az anyaképük.Az egyik nőalaknak krokodilfeje van, a nyakában kötéldarab. De a karjával mintha ő is ringatna.Az intézet egyénekre szabott pedagógiai programjának „sárga falak” a neve. A „sárga falak” régi javítósének, itt minden gyerek tudja. A terápiás foglalkozások között különös hangsúlyt kap a képzőművészet, a zene és a munka. A növendékek újságot is szerkesztenek, Ricsaj címmel. Tartalma: aktuális információk, popzenei hírek és válogatott viccek. (Hogy hívják a zöld ruhás papokat? Környezetbarát.) Vannak itt enyhe vagy középsúlyos értelmi fogyatékos növendékek is, őket speciális korrekciós csoportban helyezik el.Az aszódi pedagógusok szívesen használják az elődök tapasztalatait. A javító Közép-Európa első ilyen intézeteként nyílt meg több mint száz éve. Sohasem volt rettegett börtön, ezt bizonyítja az is, hogy egykor sok szülő adta javítóba a gyermekét, és fizetett az itteni szolgáltatásért. A kommunizmus legsötétebb időszakát kivéve, amikor munkaerő-tartaléknak tekintették az aszódi „emberanyagot”, mindig nevelőmunka folyt az intézetben, hajdanán a valláserkölcs, most a modern pszichológia alapjain. Akkor sem volt a javítóintézetnek őrszemélyzete, ma sincs. Könnyű megszökni, de aki ezt megteszi, rengeteg kedvezménytől esik el, mondja Szarka Attila.Hosszúkás terembe, az egyik csoport nappali tartózkodójába lépünk. A fiúk egy része pingpongozik, öten-hatan asztalnál ülnek, és szókirakós játékot játszanak. A két nevelőtanár velük játszik.– A családias, átlátható kiscsoportok kialakítására törekszünk, ezért csak két-három ágyasak a szobák. A szünidőn kívüli napirend egyébként igen szigorú. Fél hatkor ébresztő, hétkor iskolakezdés. Délután munka, azután irányított foglalkozás egészen este fél nyolcig. Két óra szabad idejük van, akkor lehet tévézni, levelet írni.A növendékek nyolcvan százaléka vagyon elleni bűncselekmény, leginkább lopás és rablás miatt került ide. Tíz százalékuk követett el testi sértést, garázdaságot, és szintén tíz százalék nemi erkölcs elleni vétséget vagy nemi erőszakot. Az ilyen bűncselekmények miatt elítélt fiatalok többségénél kiderült, hogy gyermek- vagy kisgyermek korában őt is érték nemi atrocitások – állítja az igazgató.– A bűncselekményük nem tabu téma – mondja az egyik nevelőtanár, miközben lekísér a kertbe. – Nem is lehetne, mert sokuknak még van folyamatban levő ügye. Szembesülniük kell azzal, hogy amit tettek, rossz. Nem tartjuk őket bűnözőknek, de fel kell ismerniük a felelősségüket.A fegyelmezés általában jutalommegvonással történik. Szélsőséges esetben – ha verekszik a növendék, vagy más módon súlyosan megsérti az intézet rendjét – a zárt részlegbe kerülnek a növendékek. Ott végig „kemény kontroll alatt” vannak, és igen sűrű a munkaprogram. Ezt intenzív terápiának nevezik, és egy héttől három hónapig tarthat. Az egymás közötti hatalmaskodások, kiszúrások lehetőségét minimálisra csökkenti az állandó nevelői felügyelet – mondja a nevelőtanár.Jó magaviseletért ötnapos eltávozást kaphatnak a fiúk; arra az időre a szülőknek – szülők híján a civil nevelőintézetnek – írásban kell vállalniuk a fiatalkorú felügyeletét. A nyári „nagyszabi” július 24-től augusztus 21-ig tart; súlyos büntetés, ha ezt megvonják valakitől.Szarka Attila mondja: szabadulás után a legtöbb fiatal visszakerül abba a közegbe, ahonnan jött. A növendékek negyven százaléka kéri, hogy a javítóintézetben maradhasson. Erre csak nagyon korlátozott számban van lehetőség, de az intézmény erre a célra utógondozó részleget tart fenn egy külön épületben. Itt fél, legfeljebb egy évig lehetnek a fiúk.András édesapja magas beosztású hivatalnok, édesanyja rokkantnyugdíjas. A fiú most töltötte be a tizenkilencedik évét. Márciusban szabadult Tökölről, ahol egy évet és nyolc hónapot töltött csoportos rablás és kábítószerrel való visszaélés miatt. Közben gumiszerelő, centírozó, targoncavezető szakképesítést szerzett. Szeptemberben kezdi a harmadik osztályt dolgozók szakközépiskolájában. Mikor a továbbiakról kérdezem, elkomorodik. Van folyamatban levő ügye, akár hat évet is kaphat. Az augusztusi amnesztiában reménykedik.(Munkatársunk megpróbált interjúkat készíteni a Tököli Büntetés-végrehajtási Intézetben is, de a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága olyan feltételekkel kívánt szerződést kötni, amelyeket lapunk nem vállalhatott. Az elítéltek nem nyilatkozhattak volna a fogva tartás körülményeiről, s a parancsnoksággal egyeztetett szövegtől való legkisebb eltérés esetén a Magyar Nemzet tízmillió forint „kötbér” megfizetésére lett volna kötelezhető – a szerk.)A lapunknak nyilatkozó, Tökölről szabadult, jelenleg pártfogói felügyelet alatt álló fiatalember kérte nevének elhallgatását.András mesél egy tavalyi riportról: az interjúadásra kiválasztott elítéltek egy karton cigarettát kaptak, és előre a szájukba rágták, mit kell mondaniuk. Mesél a Dávid Ibolya miniszter asszony látogatását megelőző készülődésről, amikor pingpongasztalokat állítottak fel az alsó szinteken, majd virágokat és képeket hordtak azokba a zárkákba, amelyeket aztán megmutattak az igazságügy-miniszternek.A Tököli Büntetés-végrehajtási Intézet parancsnokánál szerettük volna ellenőrizni, valóban így tartja-e a kapcsolatot az intézmény a nyilvánossággal, ám ő nem kívánt élni a válaszadás lehetőségével. Így nem tudtuk ellenőrizni az egykori őrizetes állításait, tehát azok tartalmazhatnak szubjektív elemeket.– A zárkánkban hiányzott a vécéajtó. Pokrócot raktunk fel, hogy legalább ne egymás előtt kelljen. Sokszor kértük, szereljenek már föl egy ajtót. Nem szereltek, csak egy nappal a miniszteri vizit előtt – mondja András, akit a továbbiakban idézünk.– Egy zárkában nyolc-tíz srác lakik. Néha egymás agyára mentünk. Reggel a szemlén a nevelő megkérdezte, kinek van problémája. Általában mindenki hallgatott ilyenkor, a többiekre való tekintettel. Van rá lehetőség, hogy az elítélt négyszemközti beszélgetést kérjen a nevelővel, de ezt nem szeretik a cellatársak.Benti konfliktusok? Például ha új embert raknak be egy összeszokott zárkába. Jó esetben nem tolnak ki vele, de ha mégis: kérheti, hogy rakják el onnan, és feldobhatja az egész zárkát. Akkor a fiúkat megszívatják, az biztos. Hogyan? Például elveszik tőlük a tévét. Az durva. Unatkozunk, játszunk, pofozzuk egymást, és persze hamarabb összeveszünk. Vagy egy darabig nem kapunk csomagot. Nincs cigaretta, megőrülünk, össze vagyunk zárva. Ilyenkor az ember elszívja a teafiltert, vagy lereszeli az asztal szélét, azt sodorja be. De annak a srácnak, aki miatt ez volt, nem lesz jó dolga.Néha szétszedik a zárkát, nehogy túlságosan összeszokjanak az elítéltek, vagy hogy megszűnjenek a konfliktusok. Minden zárkában van egy beépített ember. Odabent lehet levelet írni, de nyitott borítékban kell leadni, hogy elolvashassák. A tégla beleírja a levélbe, amit lát és hall. Eldöntheti, hogy kitől fél jobban: a cellatársaitól vagy az őröktől.Verekedés szempontjából már nem olyan a helyzet, mint régen, de azért nem szűnt meg az ütlegelés. Az őrök is vernek néha. Nem mondom, hogy ok nélkül, de odacsapnak, ha valami nem tetszik nekik. Persze vannak olyan srácok is, akiknek nem nagy dolog, ha kapnak egy pofont. Az őr sokszor a rabokon vezeti le a feszültségét.A szemlén megnézik a szekrényrendet, ágyrendet. Mindig igyekeztünk, hogy a tisztaságba ne lehessen belekötni, de az az őr, ha akart, belekötött. A nevelők között egyébként sok rendes, intelligens fej volt. Az egyik javasolta, hogy jó magaviseletért hamarabb kiengedjenek, pedig volt bent ügyem. Tetoválás: tilos tetkózni, de mindenki csinálja.Ha viszont ki akarnak szúrni valakivel, nagyon ki tudnak. Beutalják egy cellába, ahol biztosan megverik. Ők hozzá sem nyúlnak, tiszta a kezük. A gyerek jelenti a szemlén, hogy bántották. Senki sem tud róla, mindenki áll értetlenül. Te láttál valamit? Én nem, meg az sem, meg az sem.Tudtam, hogy arról a dologról is kérdezni fog. Hát van. Mondok egy esetet. Az egyik srác büszkén mondogatja: na, nemsokára szabadulok, de jó lesz, élvezem a nyarat. Igazat mond, de az ilyen dumát nagyon utálják bent. Egy melák fiú föl is kel, dirr-durr, üti. Ne, elég lesz, hagyd abba. Mire a melák: nem kapsz többet, ha bejössz velem a vécére. És bemegy. Utána mondom a srácnak: miért nem dobod fel? Megvizsgálnak, tudod bizonyítani. Azt mondja: anyámék miatt nem akarom. Ügyészség, bíróság, minden. Anyámék meg ott üljenek mögöttem, hallgassák, hogy velem mit csináltak. Inkább próbálom elfelejteni. Olyan is van, aki bevonul töknormálisan, de mire szabadul, már más. Fiatal srácok, akik gyengédségre, szeretetre vágynak, sokszor összekerülnek idősebb fiúkkal. Aztán van, amelyik azért hagyja magát, mert fél.Vannak speckó részlegek is, például ahol a dilinyósabbak vannak, meg a lelki sérültek, esetleg kábszeresek. Engem nem oda raktak, mert már túlvoltam az elvonáson.Persze, hogy bent is hozzá lehet jutni, az anyag átmegy a falon. Be lehet dugni csomagba, vagy beadja az őr. Csomagban? Például úgy, hogy a fémtubusos fogkrémet kibontják, belerakják a cuccot, visszatekerik. De egy csomó variáció van; mire az egyikre rájönnek, az anyagosok kitalálják az újat. Speedet (amfetamin) nem érdemes bent fogyasztani, bélyeget sem. Attól csak beparázol (pánikroham) bent a zárkában vagy a folyosón, a szűk helyen. Meg feltűnő, hogy csak járkálsz, s akkora a pupillád, mint egy tízforintos. Bent leginkább a fű megy meg a hasis. Van olyan fiatal őr, aki diszkóba jár. Bejön, érzi a szagot a folyosón, azt mondja: csak okosan, fiúk. De én már nem fogyasztok semmit, abbahagytam.Ha valaki nagyon rosszat tesz odabent, berakják a fogdára. S az nagyon rossz kis helyiség, nem lehet kijönni, és nincs bent semmi. Ülsz, és darálod magad. Nem lehet bent kanál, toll, papír, könyv, semmi. Csak a Biblia, az bent lehet.Tizenhat évesen csináltam az első balhémat. Nem igaz, hogy a szeretet hiányzott meg a törődés, ez rizsa. Élveztem, hogy veszélyes a helyzet. Ma már csak röhög rajta az ember. Megbánni? A szüleimet sajnálom. Anyám nagyon beteg, és miattam lett rosszabbul. Ezt tudom.Nem akarok többé hülyeséget csinálni. De könnyen belecsúszik az ember, ha egyszer megérzi az ízét. Egy középszintű terítő, ha menő helyei vannak, egyetlen hét végén megkereshet egymilliót. Én se kerestem rosszul. Aztán furcsa volt, amikor kijöttem, és fölvettek dolgozni a McDonald’sba kétszázhúsz forintos órabérért.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.