Torzók a tereken, az utcákon

Csaknem négy év szünet után megint szobortolvajok garázdálkodnak a fővárosban. Ismét levágták a margitszigeti bronz Madách-szobor két karját, a művészsétányról több, csonkítás miatt egyszer már helyreállított mellszobor tűnt el. Egyre gyakrabban lopnak el kőszobrokat és szakrális témájú alkotásokat.Tehetetlen a rendőrség, a szoborpótlásra fordított évi három-négy millió forint a köztéri alkotások restaurációjára fordítható összeget csökkenti. Elkeserítő látványt nyújtanak a megcsonkított szobrok, a jó néhány üres posztamens például a Margitszigeten. Pótlásuk nem oldható meg egyik napról a másikra – mondja Szilágyi András, a Budapest Galéria köztéri szobrokért felelős osztályvezetője. Szoborlopási hullám legutoljára 1997-ben volt a fővárosban, az utóbbi hónapokban ismét sorra tűnnek el az alkotások a közterekről. – 1996–97-ig szinte ismeretlen volt ez a fogalom – véli a szakember. Öt-nyolc évenként elvittek ugyan egy-egy mellszobrot, de több eset nem történt. A bronznak ugyanis addig nem volt számottevő kereskedelmi értéke. Kernstock Károly mellszobrát 1990-ben emelték le a talapzatról, utána Gosztonyi Alice Gyermek kutyával című munkája tűnt el 1995-ben. Ugyanekkor vitték el a Széchenyi-szobrot. A Margitszigeten a lopáshullám 1997 őszén kezdődött.Az úgynevezett margitszigeti művészsétányon a magyar művészeti élet nagyjainak mellszobrai közül akkor nyolcat vittek el. 1997 októberében ürült meg Ferenczy Ká-roly, Balassi Bálint, Lyka Károly, Jókai Mór, Petőfi Sándor, Radnóti Miklós, Ambrus Zoltán márványtalapzata, és eltűnt Beck Ö. Fülöp önportréja és Kerényi Jenő Furulyázó lány című bronzszobra is. Ez a mű a többivel szemben legalább fél tonnát nyomott, tehát az ellopása is megfelelő előkészületeket igényelt. Kilencedikként a Madách-szobrot csonkították meg: lefűrészelték a karjait. Szeptemberben az ujjaitól, októberben a két karjától fosztották meg a nagy író szobrát.Ám nem csupán a Margitszigetet tüntették ki figyelmükkel a tolvajok: a Városmajorból a Lúdas Matyit és Eugenio Espejo mellszobrát találta valaki kizárólag az anyaga miatt értékesnek. – A kisebb, könnyen szállítható szobroknak kampányszerűen kelt lábuk. De a többmázsás bronzok elszállításához már jármű kell. Ezzel megdől tehát az a hipotézis, hogy a hajléktalan egy szatyorral megjelenik, és elballag a szoborral, szobordarabbal. Mindez tévedés, egész alakos szobor esetében pedig – lássuk be – fizikai képtelenség – mondja Szilágyi András.Nem műgyűjtők. Fémgyűjtők– Egy ideig abban a hitben ringattuk magunkat, hogy műgyűjtők állnak a háttérben. Persze létezhet olyan típusú szobor – például a zsánerszobrocskák –, amely nem az anyagért kelti fel valaki kíváncsiságát. Ilyen volt a „Kiscsibész”, vagy másképp A kis tolvaj a József körút és a Krúdy Gyula utca kereszteződésében. Kis György hetvenéves bronzszobra 1998-ban tűnt el a talapzatról, bár a tolvajok nem jutottak vele messzire: néhány lépésnyire a helyszíntől bukkantak rá a sétálók néhány nap múlva. (A szobor helyreállítására a Józsefvárosban gyűjtési akciót hirdettek meg, s restaurálásához a városvédelmi bizottság is hozzájárult kétszázezer forinttal). A kis zsánerszobrot feltehetően valaki a saját kertjében akarta látni, az ilyen indíték azonban ritka. Ahogyan az a győri műkincskereskedő is kivételnek számít, aki megvárásolta idén májusban a magyarpolányi kálváriadombról ellopott Jézus megostorozását ábrázoló szobrot. Százezer forintot adott a hárommilliót érő faragott műért, de amikor a sajtóban megjelent írásokból ráismert az alkotásra, értesítette a rendőrséget. Műgyűjtő nézhette ki magának a Krisztina téri katolikus templom előtt álló kőből készült Mária Immaculata-szobrot is (eredetije 1855-ig a Magyar jakubinusok terén állt, ma a Budapesti Történeti Múzeumban található), amelyet a napokban döntöttek le a talapzatáról, de nem jutottak vele messzire. A Szűz Mária-szobrot az emlékmű köré vont kerítés mentette meg attól, hogy összetörjön. – Viszont ahol fűrésszel nyírbálják meg a bronzszobrot, műgyűjtés szóba sem jöhet. Itt nem műgyűjtők garázdálkodnak, hanem fémgyűjtők – véli az osztályvezető.Pótolhatatlan alkotásokPátzay Pál Jókai- és Lyka Károly- szobra a tekintetben pótolhatatlan, hogy az alkotó már nem él, ezért a szobrokat csak az eredeti öntőminták felhasználásával állíthatnák vissza. Persze ez még mindig a jobbik eset, mert ismertek valóban pótolhatatlan szobrok is: a Sváb-hegyről két éve ellopott Széchenyi István bronz mellszobor, Stróbl Alajos munkája, az eredeti öntőminták hiányában megismételhetetlen.– Különös módon a budapesti szoborrongálásokról és lopásokról jóval kevesebb hírt adnak a rádiók, mint a vidéki esetekről. Ha Budapesten eltűnik egy szobor, viszonylag szűk kör háborodik fel, elsősorban az illetékes kerület és persze a szakemberek, akik erősen kötődnek a műhöz. Szilágyi András szerint a művészeket traumaként éri, amikor megtudják, hogy a szobrukat elvitték. Azt gondolják, hogy mindez a közmegbecsülés hiányát jelenti az alkotó, illetve munkája iránt. Tíz emberből kilenc fölháborodik, megbotránkozik, sokan telefonálnak, levelet írnak, követelik a gyors pótlást, ami természetesen nem megy. Egy mellszobor pótlása ugyanis durván másfél millió forintba kerül, ebben benne foglaltatik a művésznek járó tiszteletdíj, a másodpéldány felállítása esetén annak egy bizonyos meghatározott százaléka, a szállítás, az elhelyezés, a kőjavítás.Amikor eltűnik az alkotás, szinte reménytelen, hogy valaha megtalálják, vagy elfogják a tolvajokat. A nyomozás kiindulópontja mindössze az üres posztamens és egy fénykép a szoborról. Kormos Endre, a BRFK alezredese szerint az ilyen ügyekkel foglalkozó vagyonvédelmi osztály szinte tehetetlen, ugyanis a legtöbb rablást nem fényes nappal követik el, és azonos szálra sem tudják felfűzni az eseteket. Kormos szerint ritka kivétel a lopások sorában a kecskeméti Kodály-szobor esete, amelyet tavaly karácsonykor vittek el a város főteréről. A rendőrség még a másfél méter magas szobor ellopásának idejét sem ismerte, de volt egy gyanúsított, ráépítve indult el a nyomozás, ami sikerrel zárult. Az orgazdához kivonuló rendőrök az utolsó pillanatban érkeztek meg, amikor már az udvarban állt az a teherkocsi, amely a hulladékkal együtt a feldarabolt szobrot is elszállította volna. A köztéri szobrok számára védelmet jelentene, ha riasztórendszerrel szerelnék fel őket. Azonban ennek költségei több százezer forintra rúgnának alkotásonként.Szoborból fogaskerékAddig, amíg a legtöbb fémhulladék kilója 10-12 forint, a bronzért akár háromszáz forintot is megad a kereskedő – mondja az egyik fővárosi fémhulladék- és másodlagos nyersanyag-felvásárló cég munkatársa. – Azok nem mi vagyunk, akik bronzszobrokat vagy csak szobordarabkákat is megvennének – teszi rögtön hozzá. Az ember nem kockáztatja a munkáját egy szoborért, főleg ha tizenöt éve foglalkozik ilyesmivel – mondja.– Ellenőrzi valaki a telepet?– Olykor igen. Kijön valaki a kerületi rendőrségtől, de ez nagyon ritka. A felvásárló szerint nem a bronz árának emelkedése van a szoborlopási hullám hátterében. Nála például 1999 óta mindössze 100 forinttal emelkedett a bronz felvásárlási ára. Inkább arról lehet szó, hogy ismét összeállt egy erre szakosodott banda – vélekedik. A felvásárolt színesfémet egyébként iparilag „visszadolgozzák”, azaz beolvasztják, és fogaskerekek, csapágybetétek készítéséhez használják fel.Ez történhetett az idén az újra megcsonkított Madách-szobor karjaival is. A Budapest Galéria 1998-ban 800 ezer forintért újraöntette az 1997-ben levágott részeket. Mára ismét karok nélkül áll a szobor. Szomorú és tragikus volt, ahogy Madách ihletett alakja karok nélkül dölöngélt. Szeptemberben kerül a Fővárosi Közgyűlés elé az újabb hároméves köztéri- szobor-program, amelyben kiemelt helyen benne foglaltatik majd az újabb restauráció.A Fővárosi Közgyűlés 1998. évi költségvetésében a Budapest Galériának éves ütemezésben 1998– 1999–2000-re összesen 66 millió forintot biztosított köztéri szobrok felújítására. Ennek harminc százalékát emésztette fel a szoborpótlás. Ez azért is magas százalék, mert a galéria nyilvántartásában a főváros területén összesen 1069 köztéri műalkotás, szobor és dombormű szerepel. Ráadásul a köztéri műalkotások negyven százaléka 1945 előtti, és a levegő szennyezettsége, a savas eső, a megnövekedett forgalom fokozottan károsítja a műveket, ezért folyamatos karbantartásra lenne szükségük. Az új szezonban veszett nyoma még a Nobel-díjas Joliot Curie szobrának a Királyhágó térről. Marton László újraönti a művet, de pénz leghamarabb csak jövőre lesz rá. (A helyére került tavasszal a Cantana Profana-szobor, úgyhogy a Curie-szobornak még új helyet is kell keresni). Novemberben a városligeti Olof Palme-emlékműről tűnt el a bronz dombormű. A II. kerületi Mátyás-emléket, Varga Tamás munkáját is harmadszor csonkították meg. A napokba történt: a Krisztina téri általános iskola és gimnázium elől elvitték az intézmény bronztábláját. Most úgy tűnik, hogy minden egyes visszaállított szobor újabb zsákmány a „színesfémbarátoknak”. Amire ma – szellemi értékénél fogva jogosan – milliókat költenek, holnap talán ismét magas hőfokon izzó kemecék martaléka lesz.