Az alkotók szándéka szerint az előadás nem közgazdasági magyarázat, nem történelmi rekonstrukció és nem politikai pamflet. Vidnyánszky Attila rendező passiójátékként határozza meg a Marxtőkéje műfaját. Egy gondolkodásmód születésének, eltorzulásának és továbbélésének történeteként, amely a múltból a jelen felé halad, János evangéliumának szövetébe ágyazva.
Tavasszal érkezik a Marxtőkéje a Nemzeti Színház színpadára
Marx 1867-ben megjelent fő műve, A tőke eredetileg egyetlen brosúra volt A politikai gazdaságtan bírálatához címmel.
A háromkötetesre tervezett munkát a szerző soha nem fejezte be teljes egészében, mégis a XX. század egyik legmeghatározóbb politikai szövegévé vált, és alapjául szolgált egy totalitárius eszmerendszer kialakulásának.
A Marxtőkéje abból az alapfelismerésből indul ki, hogy Marx gondolkodása – különösen vallásellenességgel átszőtt világlátása – olyan ideológiai örökséget hagyott maga után, amelynek következményei máig hatnak. A darab azt vizsgálja, miként válik egy elméleti rendszer politikai gyakorlattá, és hogyan alakul át eszméből erkölcsi relativizmus, eltörlésnyelv és morális fölényigény.
Az előadás kizárólag eredeti dokumentumokra épül: levelekre, tanulmányokra, kiáltványokra. Marx, Engels és Lenin szövegei nem kommentárként, hanem önmagukban szólalnak meg, saját nyelvükön, saját logikájuk szerint. Nincs fikció, csak mondatok és azok következményei.
A politikai gazdaságtan elmélete és az arra hivatkozó politikai cselekvés közötti feszültség drámai erejű. Azok a folyamatok és törvényszerűségek, amelyeket Marx az izmosodó kapitalizmus sajátosságaiként leír, napjainkban teljesednek ki. A tőke a felszín alatt felgyülemlő, kérlelhetetlen energiákat veszi számba. Tanúi lehetünk annak az elembertelenedésnek, amelyet a tőke uralma okoz. Rendkívül drámai felismerni, miként rendülnek meg az erkölcsi létezés alapjai, amikor az erkölcs relativizálódik, és az emberhez méltó élet fundamentumai kerülnek veszélybe
– fogalmaz Vidnyánszky Attila.
A Marxtőkéje műfajilag is határátlépő vállalkozás: tragikomédia, bohózati elemekkel átszőtt passiójáték.
A gondolat és a tett elválaszthatatlan egységként jelenik meg, miközben a darab nem kínál feloldást vagy megnyugtató válaszokat. Nem eligazítani akar, hanem végigkísérni egy gondolkodásmód útját.
Az előadás szereplőgárdája tudatosan sokszínű, különböző generációkat és színházi nyelveket képvisel.
Karl Marxot Rátóti Zoltán, feleségét, Jenny Marxot Varga Klári alakítja. Friedrich Engelst Vecsei H. Miklós, Lenint Rácz József, Sztálint Fehér László játssza. A tőke különböző arcai Bodrogi Gyula (Nagytőkés) és Bognár Bence (Kistőkés) alakításában jelennek meg.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!