Drakula motel, Drakula villa, Drakula vendéglő, Drakula múzeum, Drakula-ház. Segesvár, Brassó, Nagyszeben vagy éppenséggel Beszterce utcáin a Drakula márkanév. A tapasztalatok azt mutatják, igény van rá. A hírügynökségek nemrég arról számoltak be, hogy az erdélyi Segesvár közelében tervezik megvalósítani a román idegenforgalmi minisztérium egyik legjelentősebb tervét, a Dracula Land elnevezésű szórakoztató parkot. A minisztérium reményei szerint a hatvanhektárnyi területű park hamarosan évente egymillió turistát fog vonzani. A beruházások mintegy hatvanmillió dollárt tesznek ki. A román idegenforgalmi tárca vezetője úgy nyilatkozott, a park elsősorban a német turistákat veszi célba. A terv koncepcióját a Westemstadt Pullman City nevű német társaságtól vették át, s a kivitelezésben a minisztérium nagymértékben számít a Siemens német ipari csoport együttműködésére. Hogy valóban nyereséges üzletről van szó, azt a Beszterce-Naszód megyét igazgató hatóságok reakciói is jelzik. Az észak-erdélyiek úgy vélik, a „Dracula Land”-nek azon a helyen kellene felépülnie, ahol az ír Bram Stoker regényében megjelölte a vámpír vajda hollétét. Ez pedig Beszterce környéke. A várostól nem messze létezik is egy jól karbantartott Drakula-kastély, s itt rendezték néhány évvel ezelőtt az első, Drakulának szentelt nemzetközi kongresszust is, amelyen részt vettek a világ legismertebb szakértői a témában. A besztercei prefektus egyébként korábban már tárgyalt ír befektetőkkel, akiket lázba hozott egy, a vámpír vajda emlékét életben tartó s ugyanakkor jövedelmező befektetés, viszont csak akkor szálltak volna be az üzletbe, ha a szórakoztató centrum a honfitársuk, Bram Stoker regénye által leírt helyen épül.
Bram Stoker aligha gondolta, hogy az 1897-ben megjelent Drakula gróf válogatott rémtettei című regénye ilyen diadalutat jár be. Az ír regényíró az 1870-es években kezd érdeklődni a vámpirizmus iránt. Talán kevesen tudják, hogy egy magyarnak is köze volt a regény megszületéséhez. Vámbéry Ármin keletkutató akkortájt Londonban tartott előadásokat utazásairól. Ezeken többször szó esett a havasalföldi Vlad Tepesről, Drakuláról, az erdélyi és román vámpírhitről. Stoker érdeklődését igencsak felkeltették az előadások, regényének írása közben több alkalommal levélben keresi fel a budapesti professzort, aki számos történelmi dokumentumot juttat az írónak. A Drakula-regény természetesen más forrásokból is merít. Stoker, annak ellenére, hogy ismeri a román vajda családjának történetét, a Drakula-várat Beszterce mellé teszi, vélhetően a havasalföldinél jóval egzotikusabb erdélyi táj miatt. Mint azt Sz. Farkas Jenő írja Drakula vajda históriája című könyvében, az író regényt ír, helyzeteket teremt, hátteret fest az eseményekhez, s a fikció érdekli, nem a történelmi hűség. Stoker regénye csak a kezdet volt, az igazi Drakula-mítosz a filmvásznon érkezett a csúcsra. Idehaza is közismert a Lugosi Béla főszereplésével készült, T. Browning által rendezett 1931-es Drakula-film. Ezt követően egymást érik a vámpír vajda története által ihletett filmek, számuk meghaladja a százat.
A legenda és a történelmi tények között igen nagy a különbség. Vlad, azaz Drakula 1448 őszén török segítséggel kerül első alkalommal Havasalföld trónjára. Igen rövid ideig uralkodhat, eltávolítják a trónról, s Moldvában keres menedéket. 1451-ben, a moldvai fejedelem meggyilkolása után Erdélybe menekül, ahol Hunyadi János támogatását élvezi. Hunyadi törökellenes hadjáratot tervez, Vladot szövetségesként mutatja be V. László királynak. A nándorfehérvári csata előtt Hunyadi Vladra bízza Erdély déli részeinek védelmét. A csatát követően Vlad csapataival elfoglalja Targovistét, s ezzel kezdetét veszi Drakula második uralkodása 1456–1462 között. Sz. Farkas Jenő könyvében megemlíti, hogy Drakula 1456. szeptember 6-án keltezett levelében hűségesküt tesz a magyar királynak, és örök barátságot ígér a barcasági szászoknak. Krónikások szerint Vlad Tepes, Drakula rövid időn belül több ezer férfit, nőt és gyermeket öletett meg. Barátságra tett ígéretét megszegve, büntetőexpedícióival rettegésben tartotta a dél-erdélyi szász városokat. Aztán 1459-ben a román vajda ismét Mátyáshoz közeledik, szövetségre lépnek a török ellen. Vlad Tepes törökellenes hadjárata során betör a Dunától délre fekvő területekre, számtalan várost és falvat dúl fel. Akik ellenálltak, azokat lemészároltatta, karóba húzatta és otthonaikat felperzseltette – idéz egy szláv krónikát a Drakula vajda históriája című könyv szerzője. A törökök válasza nem késik, s bár támadásukat Vladnak egy ideig sikerül visszavernie, végül vereséget szenved. Egy állítólagos „áruló” levél miatt Mátyás elfogatja a vajdát, majd Budán és Visegrádon több mint tízéves fogságban tartja.
Német, török, orosz krónikák számolnak be akkortájt Vlad Tepes elképesztő kegyetlenkedéseiről. A krónikások történetek tucatjait hagyták az utókkorra Drakula embertelen uralkodásáról. Antonio Bonfini olasz humanista, Mátyás király történetírója hat anekdotát jegyzett fel Vladról. Íme a Drakula vajda históriája című könyvben idézett Bonfini-feljegyzés: „Beszélik róla, hogy midőn a tisztelgő török követek hazai szokásuk szerint nem akarták levenni keleti süvegüket, e szokásuk megőrzése végett három szöggel erősíttettek fejükre, hogy többé meg se mozdíthassák; számtalan törököt húzatott karóba, s köztük barátaival pompásan lakomázott; az összes ínséges, nyomorult, beteg és szerencsétlen koldust fényes lakodalmán vendégelte meg, s miután étellel, borral jóllaktak, tűzzel pusztította el őket; a török foglyok lábáról lenyúzatta a bőrt, a sebet őrölt sóval dörzsöltette be, majd kecskéket hozatott oda, hogy nyalják sós talpukat és érdes nyelvükkel növeljék a gyötrelmet; egy firenzei kereskedőt, kit pénze őrzésével bízott meg, azzal gyanúsítva, hogy az hűtlenül kezelte, az országút közepére dobatott, miután azonban éjjel megszámlálta a pénzt, és a kereskedő ártatlansága kiderült, bántódás nélkül elengedte. A barbár tájon olyannyira kegyetlenkedett, hogy ki-ki csak az erdőkben érezhette magát biztonságban javaival.”
Érdekes beleolvasni Makkai László Magyar–román közös múlt című könyvébe is. A kolozsvári származású kitűnő történész a következőket írja Vlad Tepesről, azaz Drakuláról. „A karóba húzó vajda, ahogy Vladot a román történetírás címezi, kétségtelenül beteges, de több mint egyéni jelenség. Fanatizmusa, szörnytettei nagyrészt abból a kétségbeejtő helyzetből magyarázhatók, melyben Havaselve (Havasalföld – A szerk.) őrlődött. Félig elborult aggyal, magát és másokat nem kímélve, elrettentő példákat statuálva próbálta a bomlást megállítani, a bojárság meghajláshoz szokott gerincét kiegyenesíteni, s az erőket egy döntő vállalkozásra összefogni. A keresztény szolidaritásnak és a magyarbarátságnak egyetlen vajda sem volt olyan odaadó, minden áldozatra kész híve, mint ő, s ezt tudta Mátyás is. Józan, humanista, mérsékleten nevelkedett gondolkozása visszariadt ugyan a karóba húzó fekete szemeiből, sápadt, sovány kísértetarcáról áradó szent őrülettől, a szadista keresztes lovag sehogyan sem talált bele a budai udvar renaissance diplomáciájának terveibe, tizenöt év múltán azonban mégis előhozatta börtönéből, és a nagy törökverő Báthory Istvánnal Havaselvére küldte. A bojárok reszketve hódoltak, de az elégtételt nem sokáig élvezhette, török segítséggel érdekző vetélytársa kivégeztette. Ő birtokolta utoljára Fogarast és Omlást.”
A kegyetlen vajda, az ősi vámpírhit, valamint a fantáziadús regényíró gondolatainak egyvelegéből született Drakula-legenda nagy utat járt be. Mint Erdélyről kialakult sztereotípia, mára megbonthatatlan, megsemmisíthetetlen. Romániában kialakulóban lévő üzletágat jelent, a nyugati világban pedig édes borzongást. Segesvár mellett nemsokára épülni kezd a Dracula Land, indul a vámpírvasút, forgásba kezd a halálkerék. A jó öreg Vlad Tepes és a derék Bram Stoker elégedetten összekacsint.
origo.hu
Nyilvánosságra kerültek azok a kérdések, amelyek miatt Magyar Péter megfenyegette az MNB munkatársát
