A dunakeszi önkormányzat elfogadta a Gyártelep rendezési tervét, illetve a helyi építészeti szabályzat módosítását – mondta el Harkácsi Margit főépítész a közeli tervekről. A helyi védettséget élvező telep építészeti különlegesség a városban, s változtatni csak szabályok szerint lehet az épületek külsején.
A várost is kötelezi a rend, ám a Jézus szíve-templom melletti (eddig meglehetősen elhanyagolt) területen fölépítik azt a plébániát, amelyet eredetileg is oda terveztek, még a háború előtt. A templom és a katolikus egyházközség papja, a 91 esztendős Oláh Antal ma is aktív lelki gondozója a telepi híveknek, s magánvagyonát is fölajánlotta az építkezéshez.
A másik mecénás, Kovács László helyi képviselő szintén lelkes lokálpatrióta, ő a telep Körönd nevű részén állíttatja helyre saját pénzén az íves kaput, amely eredeti szépségében afféle köztéri műalkotásként őrzi a múltat. Augusztus 20-ára készülnek el a plébániával és a kapuval, s a lapostetős, modern ABC-üzlet környezetbe illővé tételét is akkorra tervezik. A lakosság kérte, hogy az átmenő autóforgalmat tiltsák ki a Gyártelepről, az új forgalmi rend kialakításán most dolgoznak a szakemberek.
Érdekes a telep története. Dunakeszi múltja összeforr a lovas hagyományokkal és vasútéval. A XIX. század végén jelentős volt a lótenyésztés a környéken, versenyistállók, lovaregyletek, lovásztelepek épültek itt, de az iparosodás is hamar kezdetét vette a fővároshoz közeli településen. Az első vasútvonal Budapest–Vác között épült meg, az első szerelvényen Kossuth és Széchenyi is utazott. A két célállomás között csak a mai Dunakeszin állt meg a szerelvény, majd 1911-ben a MÁV 77 hold földet meg is vásárolt műhelyének kiépítésére. 1926-ban nyílt meg a kezdetben kocsijavítással, később vagongyártással is foglalkozó MÁV Főműhely, amely jelentős foglalkoztató, rangos ipari cég lett. Ehhez kapcsolódóan készült el a MÁV-lakótelep, meghökkentően érzékeny szociális filozófia alapján.
A kertvárosmozgalomnak egy bizonyos Howard nevezetű angol építész volt a szellemi atyja – tudhatjuk meg Gerő Márton helytörténész kutatásaiból. Howard a vidéki és a városi életforma ötvözésével kívánt létrehozni egészséges, tetszetős külsejű, közösségi és szolgáltatóintézményekkel ellátott munkástelepeket, amelyeken a vezetők és az egyszerű dolgozók számára is otthont, iskolát és orvosi ellátást biztosítanak. A mozgalmárok persze öntudatos helyi önkormányzatot reméltek, s számos olyan idilli jellemzőt képzeltek el a telepeken, amelyek a való életben nem valósíthatók meg. Az ötlet már a 20-as években túl idealisztikusnak bizonyult, de építészetileg még itt-ott sikerrel alkalmazták, s a világon mindenütt népszerűek ezek a lakótelepek ma is.
A holland mintájú házak magyaros adaptációval készültek el, 1922–28 között 260 lakásba költöztek be a bérlők. A 40-es években ezekhez még 21, az 1950-es években pedig félszáz lakás épült, többségükben kétszobás. A vezetők nagyobb otthonokat béreltek, a dolgozók kisebbeket, s egy ötvenszemélyes legényotthon is rendelkezésre állt. Üzletek, szolgáltatások, vendéglő, gőzmosoda, kádfürdő, iskolák, kultúrház, imaház, templom tették teljessé ezt a kis birodalmat, a telepen élénk kulturális és sportélet volt.
A lakásprivatizáció után a MÁV eladta a lakásokat. A zsalugátereket sajnos többen lecserélték, s az egységes és arányos épületek helyenként oda nem illő változtatásokat szenvednek. A helyi védettség vélhetőleg megakadályozza a jövőben az érzéketlen módosításokat. A tetőtereket a mai igényekhez igazodóan, megfelelő módon be lehet építeni, a csöndes, nyugodt hely kedvelt a dunakesziek körében. S amiként a fővárosban megnőtt az ázsiója a patinás kertvárosi környékeknek, Dunakeszin is keresett a falu és város szerencsés ötvözetének számító, múltőrző lakópark.
Liverpool
A Liverpool megint elszórakozta az előnyét, Szoboszlai kisegítette a csapatot
