Szabó Tibor a Soli Deo Glória konferenciatelepen felvázolta a státustörvény nyolcvanas évek közepéig visszanyúló előzményeit; a törvény „időzítéséről” szólva hangsúlyozta: erkölcsi felelősségünk, hogy hazánk NATO- és majdani EU-tagsága a határon túli magyarság számára is lehetőséget adjon a nemzeti és az európai integráció előnyeinek kihasználására. – Ha itt vannak, ne turistának érezzék magukat. Ezért is részesülnek majd az anyanemzet állampolgárait is megillető néhány kedvezményben – mondta Szabó Tibor. Hangsúlyozta: a befogadó jellegű törvény a magyar költségvetésre nem ró majd jelentős terhet. Ha 2002-ben tízmilliárd forintba kerül az „igazolványos magyarok” támogatása, ez az állami költségvetésnek még az egy ezrelékét sem éri el.
Bölcskei Gusztáv lapunknak úgy fogalmazott, hogy mivel az erdélyi reformátusság – mint az sokak által tudott – a romániai magyarság körében többet vállal annál, mint amit egy demokratikus társadalomban az egyháznak vállalnia kellene, a státustörvény megvalósulását is segíteni kívánják az ottani közösségek, gyülekezetek. Mindazonáltal figyelmeztetett: a határon túli egyházi és politikai szervezeteknek ezúttal is meg kell találniuk a közös hangot, be kell látniuk, hogy egymásra vannak utalva. A zsinati elnök szerint Balatonszárszó 2001 nyarán újfent a nemzet újraegyesítésének igényét kinyilvánító konferencia-helyszín, a magyarság jövőjéért tenni akaró református értelmiség történelmi szerepének szimbóluma.
Milyen parkettát érdemes választani?