Istenem, nem nyelvtanfolyamra vágyott, egy kicsit fogyni szeretett volna. Az edzéstervet átvette, a leírtaknak megfelelően ült, feküdt, állt a gépek mellett, s egy óra elteltével jólesően állapította meg, hogy kellemesen elfáradt. Éppen zuhanyozni indult volna, amikor amolyan őrző-védő-támadó típusú ifjú lépett hozzá.
– Hallottam, mit mondott az Elvira – biccentett a sarokban keresztrejtvényt fejtő lány felé. – Igazat beszélt, van benned fantázia. Ha úgy gondolod, hogy szájon át is megsegítenéd az izomgyarapodást, fordulj hozzám! – húzott elő a zsebéből egy pirulával teli zacskót.
Ment volna tovább, de most a lány állta útját.
– Az is fontos, hogy mit eszel! Ebben a füzetben megtalálod, mi a legjobb az ideális zsírégetéshez. Hatszáz forintba kerül. Ne hidd, hogy pörköltekkel, sörökkel, lecsókkal, tenyérnyi veknikkel egészséges maradsz!
– Te például mit ettél ma? – kérdezett vissza.
– Reggel egy fél kefirt, reszelt sárgarépát és egy marék szezámmagot.
– Magot?
– Az a legegészségesebb. Majd te is megtanulod.
Ez már sok volt a fiúnak. Egy aránylag szellemes riposzttal zárta élete első és utolsó randevúját a belvárosi fitneszteremmel.
– Nem félsz, hogy egy szép napon csőröd nő?
A tagbaszakadt és a magbaszakadt fitymálva nézett utána, aztán hosszasan diskuráltak arról, hogy az emberiség menthetetlen, lám-lám, még mindig vannak olyanok, akiknek mindegy, mekkora a tricepszük, bicepszük, vádlijuk, még arra is képesek, hogy vágyódva gondoljanak egy tányér töltött káposztára vagy néhány korsó sörre.
Miért éppen a fitneszteremből hiányoznának a túlzások?
Ám az ördög itt is a részletekben rejtőzik. Ott van például a kifejezés eredete. Az Országh-féle nagyszótár szerint a „fitness” kifejezés megfelelést (is) jelent, összetételekben a „fit” kitétel rohamnak, görcsnek, a „ness” pedig foknak (is) fordítható. Így aztán – nomen est omen – nincs mit csodálkozni azon, hogy sokaknál mániává (a „görcs fokává”) válik a test pallérozása.
És persze divattá, ami különösen a nőknél érdekes, hiszen évtizedeken keresztül a manökenek számítottak mintának, mostanság viszont a kockás has, az izmokkal dúsított karok és lábak számítanak kinél elérhető, kinél elérhetetlen vágyálomnak. A divatra iparágak épülnek, reklám reklámot követ, azt szajkózva, hogy a magazinok címlapjain szereplő, éjt nappallá téve önmagukat sanyargató modellek formája a miénk lehet.
– A hirdetéseket mértéktartással kell fogadni – mondja Sinkó Andrea, aki elismert fitneszedző, koreográfus, s nem utolsósorban az egyetlen magyar, aki ritmikus sportgimnasztikában pontot szerzett olimpián (1988, Szöul, 6. hely). – A beharangozott termékek fele humbug, persze mire a vásárlók rájönnek, melyik az, s melyik nem, a gyártók és a forgalmazók már jól megszedték magukat. A különféle eszközök, módszerek és szerek között jócskán akadnak kifejezetten hasznosak, más kérdés, hogy a károsak többet ártanak, mint amennyi megengedett.
Minden akkor kezdődött, amikor az embereket foglalkoztatni kezdte a (túl)súlyuk. Nem ma volt… 1864-ben Értekezés a kövérségről címmel jelentetett meg könyvet Wilbur Atwater, aki kíméletlen harcot hirdetett a szénhidrátok ellen. Nem nagyon volt más választása, hiszen már a cipőjét sem tudta bekötni a hasától. A műve nagy siker lett, 58 ezer darabot adtak el belőle.
Az 1900-as évek eleje az újabb fordulópont: lassan mindenhol kapható az otthoni mérleg, s megérkezik az állandóan fogyókúrázó nők máig tartó korszaka. És jönnek a kóklerek is, mint például egy bizonyos San Franciscó-i műgyűjtő, Horace Fletcher, aki bestsellerében kijelenti: ha minden falatot harminckétszer megrágunk, akkor nem hízhatunk el.
A húszas évekre már tudják, hogy a kalóriáktól hízik az ember, hogy létezik a bulimia (beteges éhség), s ettől kezdve nincs megállás. A legképtelenebb ötletek, tippek láttak és látnak napvilágot egy dinitro-fenol nevű rovarölő és gyomirtó (!) szer egyedül üdvözítő hatásától (a halott tényleg nem hízik) kezdve egészen addig az elméletig, amely szerint a terhes nők, a nyulak, esetleg a kancák vizeletéből kivonható olyan alkotóelem, amely fogyaszt. A legszellemesebb és mindenképpen vitathatatlan eredménnyel járó módszer a kilencvenes évek elején indult hódító útjára (ma már 70 országban, 30 ezer városban dívik), a lényege: „Imádkozz többet, és egyél kevesebbet!”
A fogyásnak számtalan módja létezik, kétségtelen, hogy a sport, így a fitnesz is közöttük van, ám aligha vitatható, hogy mindenkinél csak a végeredmény számít. Jól kell kinézni – ez a jelszó. A célért semmilyen eszköz nem drága. Eszközök pedig akadnak jócskán. Nem csupán az erősítőgépek garmadája várja az elszántabbját, hanem aerobikkal, akvafitnesszel, squashsal, és tornával is szolgálja az intézmény a szépség megszállottjait.
– A fitnesz alapvetően életforma, az egészséges lét kereteit szabja meg – állítja Sinkó Andrea. – A mozgás csak része a programnak, a helyes táplálkozás önmagában, kellő mennyiségű pihenés nélkül mit sem ér. Nem véletlen, hogy a fitneszviadalokon a versenyzők testfelépítését és estélyi ruhás megjelenését, sőt bemutatkozó szövegét éppen úgy pontozzák, mint a zenére előadott mozdulatokat. Nem elegendő tehát a kűrben kimagaslót produkálni, fontos a megjelenés, a tartás is, még akkor is, ha a végelszámolásnál elsősorban a show számít.
A versenyzők világa különleges, elvégre ők azok, akik mintául szolgálnak a termek látogatóinak. Az ő formájuk, mozgásuk, méreteik lebegnek a megszállottak szeme előtt. Pedig az életük leginkább az aszkétákéra emlékeztet: minden elképzelhetőt fölülmúló diéta, és edzés edzés hátán. Teremben, szabadban, gépekkel és nélkülük – úgyszólván étlen-szomjan. Aligha véletlen, hogy a kedvenc ételüket firtató közhelykérdésre kalóriadús válaszokat adnak a lányok. Rántott sajt, kakaós csiga, palacsinta, bukta, mákos tészta – íme néhány a leginkább kívánt ételek közül, de a legfrappánsabb felelet ezúttal is a legtalálóbb. „Minden a kedvencem, ami nem diétás” – vallja be egyikük.
De hol a határ? Létezhet-e olyan cél, amely megéri a folytonos önmegtartóztatást? Kordé Emese volt már ezüstérmes világ- és Európa-bajnokságon egyaránt, mestere tehát a sportágának. Kivétel ő, talán az egyetlen. Elvégre ritkaság az alaktartás és eredményhajhászás közepette, hogy valaki tudja, mi mennyit ér, s magától értetődően veti el a túlzásokat.
– Nekem a fitnesz azt jelenti, hogy minél jobban érezzem magam a bőrömben – magyarázza. – A nagy versenyek előtti hetekben természetesen csak az lebeg a szemem előtt, hogy minél jobb formában legyek. Hajlandó vagyok lemondani mindenről a cél érdekében, de képtelen lennék arra, hogy az esztendő valamennyi napján visszafogjam magam. Szeretem a finom ételeket, különösen a kínai konyhát kedvelem. Jó néha meginni egy-egy korty nemes italt. Felkészülés közben az ad erőt, hogy eljön az az idő, amikor nem kell számolgatnom a kalóriákat, élvezhetem az életet.
Mielőtt bárki azt gondolná, hogy Kordé Emese nem tesz meg mindent a sikerért, mutassuk be egy napját a verseny előtti hetekből. Délelőtt másfél, kétórás súlyzós edzés, majd a versenyszám próbája. Némi pihenés, hogy aztán estefelé egyórás futás, kerékpározás zárja a napot. Közben pedig könyörtelen diéta. Nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy Kordé sikereiben főszerepe van annak, hogy szeret élni. Fontos neki a fitnesz, ám elsősorban azért, mert éppen olyan jól érzi magát általa, mint amikor például – ahogy meséli – csak ül a tengerparton, s nézi a vizet, gyönyörködik a természetben, vagy amikor kilencéves kisfiával, Dáviddal múlatja az időt.
– Az a legfontosabb, hogy az ember mindenből hozza ki a legtöbbet, de a nap valamennyi percében találjon örömöt – fogalmazza meg a lényeget.
Hogy egyértelmű legyen Kordé Emese igazsága, álljon itt egy példa a másik oldalról is. Az ifjú hölggyel nem volt semmi gond, magas volt, nyúlánk, a dereka karcsú, még szép keblekkel is megáldotta a sors. Aztán rákapott a fitneszre , sanyargatni kezdte magát, s csakhamar a diéta meg a súlyok jelentettek neki mindent. Egészen addig, amíg az izomkötegek között egyszerűen eltűntek a mellei. Nem esett kétségbe, az edzés velejárójának tekintette a változást, a megoldásra is rálelt egy plasztikai sebésznél. A műtét után örömmel újságolta, hogy melleket kapott karácsonyra élete párjától.
Ne firtassuk most, hogy mennyire tesz jót az egészségnek egy-egy ilyen orvosi beavatkozás, mindenesetre a káros hatása eltörpül a gyógyszereké mellett. Mert az edzőtermekben minden kapható, ami szem-szájnak ingere. A témával foglalkozó internetes honlap magától értetődően kezdi így az egyik írását: „Nyilván többen használnak szteroidokat manapság, mint ahányan elmondhatják magukról azt, hogy tudják, pontosan miképpen kell használni, kell-e használni egyáltalán?” Aztán következik az ismertetés az anabolikus szteroidokról, amelyek nem véletlenül szerepelnek kiemelt helyen a doppinglistán, s amelyek egyébként az izmok gyors felépítésében segítenek. Eredetileg arra szolgáltak, hogy a súlyos műtéten átesett betegek fölépülését segítsék, később aztán a testépítőknek lett különösen jó barátja.
Az említett cikk huszonkét pontban rögzíti az anabolikus szteroidok egészségkárosító hatását. Az állandó fejfájás, a szem sárgás elszíneződése éppen úgy szerepel a sorban, mint a hasi és gyomorfájdalmak, vérzések, személyiségzavarok vagy éppen a májtumor. Az anabolikus szteroidok még jelen vannak ugyan a fitnesz háza táján, de már nem nagyon divatosak, ami nem jelenti azt, hogy az amatőrök kevesebbet doppingolnak a változó módi jóvoltából. Sőt! Ma már a menő műkedvelők gyorsabb hatást kifejtő gyógyszereket szednek, és náluk értelemszerűen kisebb az esély a szakszerű orvosi ellenőrzésre, mint a profiknál.
– Életveszélyes a gyógyszerezés, főként azért, mert az edzőtermek látogatói egymásnak ajánlgatják a ki tudja, honnan származó készítményeket – mondja Sinkó Andrea. – Nem vagyunk egyformák, ugyanaz a tabletta nem hat ugyanúgy az egyik embernél, mint a másiknál.
Persze nem minden divat káros a fitnesztermek környékén. Ott van például a személyi edzők intézménye. Nem mindenki tudja megfizetni a csak neki vezénylő trénert (óránként 3000-4000 forint az ára), ám aki megteheti, annak nem csupán a presztízse nő, de garanciát kap arra is, hogy szakmailag hitelesen jut egyről a kettőre. Ez a fajta munka képesítéshez kötött (nívósabb helyeken), a képzés biztosíték lehet arra, hogy a mozogni vágyónak tényleg előnye származik a közös munkából.
Zopcsák László, aki az International Wellness Intstitut égisze alatt irányítja a személyi trénerek oktatását, leszögezi, hogy náluk csak az rúghat labdába, aki tisztában van az alapokkal. Követelmény például, hogy a jelentkezőnek legyen sportmúltja, rendelkezzék edzői vagy egészségügyi diplomával, ők pedig folyamatos kapcsolatban állnak a Testnevelési Egyetemmel. Ügyelniük kell a minőségre, már csak a Wellness mozgalom alapelvei miatt is. Közülük legyen elég itt csak azt az igazságot idézni, amely szerint akár tetszik, akár nem, „felelősök vagyunk a saját testi és lelki állapotunkért”.
– A személyi edzőknek nem az a feladatuk, hogy kigyúrt sportolókat formáljanak tanítványaikból. A megelőzés a céljuk, arra törekszenek, hogy egészségesek legyenek, sportemberként éljenek – szögezi le Zopcsák László.
A munkát állapotfelmérés előzi meg, körültekintő orvosi vizsgálat dönti el, kinek mi a legjobb ahhoz, hogy eltűrje a hétköznapok nyűgeit, hogy jó legyen a közérzete. Mindenkinek alkata szerinti mozgásformát ajánl a tréner. A foglalkozás színtere pedig nem csupán az edzőterem lehet: az uszodába, a teniszpályára, a Margitszigetre, a budai hegyekbe éppen úgy elkíséri páciensét a mester, mint a squashcentrumba vagy éppen a gyógytornászhoz.
– Sok a kókler a szakmában – sajnálkozik Zopcsák László, aki szerint életveszélyes azoknak kiadni a különféle fitnesz- és edzőtermekre szóló engedélyt, akik nem törődnek a szakértelemmel. Szerinte még jobb üzlet lenne a szépségipar (hívjuk így), ha hozzáértők művelnék, elvégre itt a tudás garancia lehet a látványosabb eredményekre.
Itt még nem tartunk. Egyre több embernek fontos, hogy jól nézzen ki (a saját fogalmai szerint), ám meglehetősen sokan inkább hisznek a csodaszerekben, mint a munkában. Érthető ez, hiszen a különféle csalhatatlan receptek gyors sikert ígérnek, a rendszeres mozgás viszont időigényes és fárasztó. Egyszerűbb hinni például az interneten olvasható „Építs téglahasat otthon!” javallatnak. A szerző azt állítja, hogy aki az általa összeállított hatperces, folyamatos gyakorlatsort (csaknem 300 mozdulat) naponta beiktatja a programjába, rövid időn belül büszkén mutathatja a hasát ország-világnak.
– Minden gyakorlatnak, receptnek lehet haszna, ám nem árt néha a józan eszünkre hallgatnunk – mondja Sinkó Andrea. – Ahhoz például, hogy formásak legyenek az izmaink, nem elegendő nekilátnunk a különféle mozdulatsorok elvégzésének, hanem előtte olyan állapotba kell hoznunk a testünket, hogy tényleg hasson a mozgás. Csak a kitartó, szorgalmas munka vezet eredményre. Nem hiszek az egyedül üdvözítő módszerekben. Mindenkinél más és más út visz az egészséghez.
A különféle táblázatok egyértelműen rögzítik, hogy egy-egy mozgásfajta mennyi fogyással járhat. Komoly erőfeszítés kell a testsúlycsökkenéshez, az edzettséghez, hiszen például egy 80 kilós ember mindössze 756 kalóriát veszít, ha egy óra alatt fut tíz kilométert. Ami pedig a muszkuláris alkatot illeti, itt sem érdemes hiú ábrándokat kergetni. Muszkulárisak vagyunk mindanynyian, erősek, edzettek és kitartóak lehetünk, ha nem sajnáljuk rá az időt és fáradságot.
Íme a recept. A csodát pedig keressük másutt.
Márki-Zay Péter
Feljelentést tesznek Márki-Zayék botrányos versenye ügyében
