Újrarajzolják a Balaton partvonalát

Utoljára több mint harminc éve határozták meg jogszabályban, hol húzódik a Balaton partvonala, ám addigra – és azután is – gyakran „korrigálták” a vízpartot a helyhatósá-gok, korábban a SZOT-üdülők kezelői és a part menti telkek tulajdonosai. Lopta a Balatont, aki csak tehette, volt, aki negyven-ötven négyzetméter feltöltésével növelte telkét. Most vége a tó elrablásának: a Balaton-törvény 2002 végéig szabott határidőt a partrehabilitációnak, amely remélhetőleg egyszer s mindenkorra kijelöli a tó sértetlen partvonalát.

Vízügyi szakemberek, geodéták, önkormányzati területrendezők, környezetvédelmi hatóságok és természetvédők serénykednek a tómeder megóvásán, mert mint mondják, megengedhetetlen, hogy bárki is szabad prédaként kezelje a Balatont. A tó kezelője, a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság balatoni kirendeltségének vezetője, Fejér Vilmos lapunknak elmondta: ebben az évben a 42 közvetlen tóparti település felénél elkészül a földhivatalokkal egyeztetett alaptérkép, és hogy hiteles legyen a partvonalrajz, GPS-es (műholdas) helyzetmeghatározó műszerekkel pontosítják a térképeket. Fejér Vilmos megjegyezte: a vízügyi hatóság csak a tó felől tájékozódhat az esetleges feltöltésekről, ugyanis a tulajdonjogot sértené meg, ha a „szárazföldi bejárat” felől kutakodnék a telekhatárt illetően. Ezért indokolt „felülről” is elvégezni a partvonal-kontrollt.
A vízügyesek több mint kétszáz „vízhatársértésről” tudnak. Egyes balatoni településeken korábban úgyszólván sikk volt kommunális szeméttel és építkezési törmelékkel feltölteni, majd kiszakítani néhány négyzetméternyit a tóból, ám előfordultak jelentősebb tórablási akciók is. Néhány balatoni strand, hajdani SZOT-üdülő – nem kizárt, hogy az akkori jogszabályok megsértése nélkül – növelte területét a tó rovására.
A balatoni vízügyi hatóság most egyezségre törekszik azokkal, akik a jogi partvonaltól beljebb terjeszkedtek. Bontásra, a feltöltött területek megszüntetésére szólítja fel az érintetteket, ám ha ez nem vezet eredményre, jogi úton szerez érvényt a medervonal tiszteletben tartásának.
A partrehabilitációnak egyébként nemcsak a nyílt víz határának pontosítása a célja, hanem azoknak a szemétzugoknak az eltüntetése is, amelyek helyenként elcsúfítják a vízparti telkek tó felőli részét, és ezzel a nádasokat veszélyeztetik. Sor kerülhet természetesen olyan, a Balatonrendezési tervével harmonizáló partvonal-korrekciókra is, amelyek eredményeként közvetlen vízparti sétányok alakíthatók ki. Ilyen esetekben várhatóan egyéni sérelmekkel és hosszú időn át tartó pereskedésekkel is számolnia kell a vízügyi hatóságoknak.
Mint minden évben, szeptember és október az idén is a „tó nagytakarításának” időszaka. Noha még javában tart a horgászszezon és a vízben áll csaknem háromezer hal-leső, október végéig partra kell kerülnie a stégeknek. Ellenkező esetben a Vízvédelem „fedőnevű” uszály begyűjti azokat, és megfizetteti a tárolóhelyre szállítás költségét a feledékeny tulajdonosokkal – tudtuk meg Fejér Vilmostól. Aki azt sem titkolta: az engedély nélkül felállított („rendszámtábla” nélküli), tóban hagyott halleső tákolmányokat – ha azokért a tulajdonosuk nem jelentkezik – a MÉH-ben szállíttatják, ahol felaprítják és hulladékként értékesítik.
A Balaton egyébként túlélte a hosszú, forró, csapadékszegény nyarat. A tó átlagos vízállása ez idő szerint 55 centiméter. Halpusztulás, algásodás nem történt az idén, ám a vízszint újraszabályozása halaszthatatlanná vált.
A helyenként fellépő iszaposodás, öbölkiszáradás – a horgászok halfogási esélyének csökkenése – is arra int, fel kell készülni az ideihez és a múlt évihez hasonló aszályos esztendőkre.