A turistabuszok nem erre jártak, de még a budapesti őslakosok is, ha tehették, elkerülték ezt a környéket. Egyfajta szégyenfoltja volt a városnak, belátható időn belül egyik színfoltja lehet. Napokon belül beindul a Corvin–Szigony projekt, ami magyarul annyit tesz, hogy megkezdődik a Corvin köz, a Práter, a Szigony utca és az Üllői út határolta terület átépítése. Ideje volt, hiszen közel száz éve – a háborús pusztításokat leszámítva – nem történt itt semmi. Amikor fentebb a szégyenfoltot emlegettem, nem a helybéli lakosokat akartam megsérteni, hanem arra a cinikus közönyre, felelőtlen tunyaságra utaltam, amely az állandóan „építkező” szocializmust jellemezte. A golyók szaggatta, lemállott vakolatú házak oly lehangoló, sokszor félelmet keltő látványt nyújtottak, amilyet csak a nyomorúságról szóló dokumentumfilmekben lehet látni. Pedig nem volt ez mindig így. Alig százötven évvel ezelőtt még legelők, szántók, mezők feküdtek ezen a területen. Erre utal a Práter utca neve is (prato olaszul mezőt jelent). A XIX. század második felében kezdett kiépülni ez a rész, s főleg iparosok telepedtek le itt. Ha figyelmesen megnézzük az omladozó házak homlokzatát, még mindig felfedezhetjük az építők igyekezetét, hogy erejükhöz mérten csinos és ízléses építményeket emeljenek. A tisztes szegénység és a szolid jómód terepe volt ez, amely sokáig ellenállt a lumpenizálódás támadásainak. A második világháború, de főleg 1956 után a helybéliek ellenálló ereje megtört. A dicsőséges szocializmus városvezetése ezt a negyedet magára hagyta, elhanyagolta, átadta az enyészetnek. Aki tehette, menekült, akik a helyükre jöttek, keveset törődtek új lakhelyük hagyományaival, még ha akarták volna, akkor sem lehettek képesek visszaállítani az egykori hangulatot. Az épületek, a járdák, az infrastruktúra folyamatosan pusztult, a közbiztonság romlott, sivár és reménytelen lett minden, akár egy kültelki ipartelepen.
A környéken a 70-es, 80-as években már „rehabilitáltak” egy területet – a Baross utca és a Práter utca közötti lakótelepre gondolunk –, szerencsére most nem az lesz a minta. Pozitív példáért érdemes átmenni a Ferencvárosba, ott a Páva utca környékét igazán szemrevaló módon kipofozták. A józsefvárosi rendezési terv szerint 3500–4000 új lakás épül, irodákat, parkokat létesítenek, még egy mesterséges patak is fog csörgedezni a házak között. Az évtized végére elkészül az új városrész, s reméljük, akkor majd a turistabuszok is tesznek arra egy kitérőt. S a józsefvárosi lakosok is kicsit büszkébbek lesznek kerületükre.
Rétvári Bence: A Tisza Párt és a migrációs paktum együtt fog elbukni!
