Bővült a vasúti nosztalgiaflotta Zuglóban

Itt mindennek más neve van. A mozdony vontató jármű, az állomás felvételi épület, s természetesen a masiniszta és kalauz kifejezések sem kellően pontosak a MÁV hivatalos terminológiája szerint. Mindenesetre a vasutasok és a nem vasutas vasútszerelmesek újabb pompás darabokat mustrálhatnak a rövid idő alatt európai hírre szert tevő zuglói gyűjteményben.

Korhű vasúti egyenruhában fogadták a minap a Tatai úti Magyar Vasúttörténeti Emlékparkban az ország különböző részeiből érkezett gépészeket, akiknek köszönhetően új járművekkel gazdagodott a vasúttörténeti emlékpark különleges állománya. A vasúttisztek és tiszthelyettesek századforduló korabeli egyenruhája igazán finom ízlésről tanúskodik, a pénztáros hölgy kabátkája kifejezetten különleges az előírás szerinti elöl öt-öt, hátul tíz hóljával. Ünnepi alkalomkor fehér kesztyű dukált a férfiaknak, a tiszthelyetteseknek kicsit mostohább volt a regula, mivel télen-nyáron ugyanabban a meleg posztókabátban teljesítettek szolgálatot.
Alig bő esztendeje nyílt meg a XIV. kerületben, a Rákosrendező állomáshoz közeli Északi Vontatási Főnökség színhelyén a – divatos kifejezéssel élve – interaktív emlékpark, ahol kifogástalanul parkosított, kulturáltan megtervezett vasúti környezetben láthatóak a működő járművek és a csak külsejükben eredeti, ám már nem járó, úgynevezett szobormozdonyok. Kitartó és lelkes vasútbarátok hozták létre a szabadtéri múzeumot, a megmenekedett vasúti járműveket és egyéb rekvizitumokat nem túl magas összegekből, s óriási elánnal restaurálták.
Legendás vasparipákra kapaszkodhatnak föl a látogatók, s vehetik szemügyre belülről is a magyar és nemzetközi vasútgyártók remekeit, a huszonnégy állásos, körcikk alakú fedett fűtőház Európában is unikum.
A MÁV História Bizottság, a MÁV Nosztalgia Kft. és a Magyar Vasúttörténeti Park Alapítvány vezetői, tagjai járják az országot, gyűjtik a híreket arról, hol árválkodhatnak elfeledett régi járművek valamely félreeső sínen, hol rejtőznek vasútberendezések megszüntetett szárnyvonalakon, s kisebb eszközök nem bújnak-e meg a modernizált vasúti épületekben. Kelet-Európából, a szegényebb országokból ma is tudnak vásárolni szinte ócskavas áron néhány esztendeje még üzemelő járműveket, most is tárgyalásban állnak például egy gyönyörű 325-ösről, amely Jugoszláviában, Resicán található. Még működik, jelentették a „kémek”, várják az ottani vasúti magasságok válaszát. Igazán szakembereknek mondja meg, hogy mely pályaszámú jármű milyen darabot takar, de a köznyelv is ismeri a legendássá vált 424-est, 325-öst. A gőzösök az idő múlásával egyre szebbnek tűnnek bonyolult alkatrészeikkel, mesebeli fazonjukkal, de van itt kék, zöld, piros mozdony és motorkocsi is. A parkban vasútmodell-kiállítás is van, s természetesen számos könyv, füzet, lexikon kapható, a képeslapválaszték zavarba ejtően gazdag.
A napokban tartott ünnepségen a vasútgépészeket köszöntötték, akik újabb kocsikkal és mozdonyokkal ajándékozták meg a gyűjteményt. Némelyik mozdonynak és kocsinak csupán a váza maradt meg, jószerivel a mozdonyhalálból hozták vissza őket. A 30-as évekből való, hófehér színű, magyar gyártmányú gyümölcsszállító kocsit a székesfehérvári gépészek teremtették újra, hogy megidézzék azt az időt, amikor Európa minden pontjára utaztak a kiváló mindőségű magyar mezőgazdasági termékek. A 301-es szobormozdonyt a nagykanizsai gépészeti főnökség prezentálta, ez még a szakértő vasútbarátoknak is delikatesz. E járműsorozatból 1911 és 1914 között csupán húsz darab készült, gyártásakor Európa legnagyobb teljesítményű gőzöse volt. A derék mozdonyfűtők áldassanak érte: Bécs és Budapest között két óra 25 perc alatt elröpítette a 301-es a Wiener Walzert! S egy kevésbé dicsőséges fejezet: 301-es vontatta szerelvényt röpített a levegőbe Matuska Szilveszter Biatorbágy viaduktján 1931. szeptember 13-ának szörnyű éjszakáján.
A gyűjtemény gyarapodásának örömére emlékfát ültetett a parkba Baross Dénes, a dualizmus korszakának hírneves magyar vasminiszterének, Baross Gábornak a leszármazottja.