Szent László királyunk – a különleges uralkodó, aki csodákat tett

Szent László 1077 és 1095 között uralkodott. Nevéhez fűződik I. István fia, Imre herceg és Gellért püspök szentté avatása.

Szent László király segíti a csatában harcolókat

Szent László idejében szilárdult meg újra igazán a központi hatalom Szent István 1038-ban bekövetkezett halála után. A király a törvények szigorában visszatért a Szent István-i időszakhoz, és a szemet szemért, fogat fogért elvet alkalmazta.

Szent László király segíti a csatában harcolókat

Szent László csodái

Szent László megerősítette az egyházat is, büntette azt, aki távolmaradt a misétől, és ő alapította meg a váradi, valamint a zágrábi püspökséget is. Szent László 1091-ben elfoglalta Horvátországot, amely így vált 1918-ig a Magyar Királyság részévé. Kiűzte az országra támadó besenyőket és a kunokat is. Amikor a magyarok a kunokkal harcoltak, akkor történt meg az a legendás eset, hogy egy kun harcos el akart rabolni egy magyar leányt. László üldözőbe vette őket, legyőzte a kun harcost és kiszabadította a lányt.

Több csoda is kötődik a nevéhez. Mátraverebélyen jegyezték fel azt a történetet, amikor vizet fakasztott. Egyszer, amikor az ellenség bekerítette őt és seregét, vitézeit tikkasztó szomjúság gyötörte. A király elindult felderíteni a környéket. Szög nevű lovát megsarkantyúzta, és egy tátongó szakadékot átugorva ért földet. Az első patkó nyomából víz fakadt. Harci bárdjával ezután megérintette a sziklát, és ott azon nyomban friss víz tört elő. 

Nemcsak a szomjazó katonáiról gondoskodott, hanem az éhezőkről is. Amikor a besenyők ellen harcoltak, megéheztek vitéz katonái. Szent László ekkor imádkozni kezdett, és a pusztában, ahol voltak, egy egész bivalycsorda jelent meg. A hagyomány szerint e csodatétellel gondoskodott Szent László a katonái ellátásról.

Szent László és az állatcsorda

Szent László pénze

Egy alkalommal pedig a legenda szerint aranyat változtatott kővé. Azért történt mindez így, mert a kunok cselt eszeltek ki a magyar vitézek megtévesztésére. Aranyat szórtak a magyar harcosok elé, akik akkor már nem a csatával, hanem a kincsekkel kezdtek el foglalkozni, László azonban kővé változtatta az aranyakat. Ezt nevezték ezután Szent László pénzének.

Halála után is segítő erő maradt

László halála után is segítette a magyar vitézeket a néphagyomány szerint. Fejereklyéjét Váradon őrzik, ez a híres ereklyetartó a Szent László-herma.

Szent László hermája Forrás: OSZK

Több mint 200 évvel László halála után a székelyek harcba indultak a tatárok ellen. Amikor a túlerő láttán elkeseredtek, imádkoztak Szűz Máriához és Szent László királyhoz.
 

Ekkor egy hatalmas lovag jelent meg a csatatéren aranykoronával a fején, fegyverrel a kezében, és egyedül rohant a tatárok közé, olyan hatalmas erővel, hogy az ellenség elolvadt, mint viasz a tűzben – a hadviselők szerint ez Szent László szelleme volt. A csata alatt a váradi templomban a szent koponyaereklyéje eltűnt, majd a győzelem után visszakerült a helyére – és az ereklye a csata idején „izzadt” a történet szerint. 

Szent László uralkodásának jelentősége:
1. László megvédte a királyság határait a kunoktól, besenyőktől és más támadóktól.
2. Sikeres hadjáratai révén megszilárdította a Délvidék, valamint a horvát–szlavón területek magyar fennhatóságát.
3. Harci és katonai erényei miatt a magyar lovagi hagyomány egyik mintaképe lett.
4. Törvényei és politikája pedig a keresztény értékek terjesztését szolgálták. 

Szent László harcai a kunokkal (részlet a Képes Krónikából)

„László király azt mondotta vitézeinek: »Jobb nekem, ha veletek együtt meghalok, semhogy rabságban lássam feleségeiteket és gyermekeiteket.« Így szólt és könnyezett; aztán vörös zászlójával elsőnek támadott a kunok táborára. Az Úr szétszórta a kunokat a magyarok színe előtt. László király így kiáltozott vitézeire: »Ne öljük meg ezeket az embereket, fogjuk el őket; hadd éljenek, ha megtérnek.« Kapolcs és a főemberek elestek, mások igen sokan rabok lettek; senki se menekült közülük, csak egy Eszembó nevezetű szolga.”

Részlet Szent László törvényeiből

12. Ha valamely szabadot vagy rabszolgát lopáson érnek, akasszák fel. Ha pedig, hogy meneküljön az akasztófától, a templomba menekül, kihozván őt a templomból, vakítsák meg. Az olyan rabszolga pedig avagy szabad, aki libát vagy tyúkot lop, fél szemét veszítse, s amit lopott, adja vissza.
   14. Ha valamely szabad ember tíz dénár értékűt lop, akasszák fel, ha tíz dénárnál kisebb értékűt lop, a lopott értéket tizenkétszeresen adja vissza, és egy ökröt fizessen.