Megint mentő érkezik – ezen az estén sokadjára – az Országos Baleseti és Sürgősségi Intézet felvételi ambulanciájára. Egy öregasszonyt gurítanak a kerekes hordágyon az ápolók egyenesen a sárga függöny elé, ami a vizsgálati teret takarja a betegek elől. Aztán mennek a dolgukra. A neonfényes csarnokban egy apuka toporog nyolcéves gyermekével, akinek a szakköri foglalkozáson kicsavarták az ujját. Egy fájós lábát tapogató középkorú férfi mellett bakancsos fiatalember. A feje tetejéről lecsordult a vér, arcán három csíkban hagyva nyomot, szinte tántorogva jut el a kávéautomatához. A telefonkészülék mellett befáslizott kezű férfi ücsörög nagy nyugalomban, a kötésen látszik: sebtében látta el valaki az otthoniak közül. Kisvártatva a váróban megjelenik egy rendőr is, kék dossziéval a hóna alatt: a betegfelvételis hölggyel adatokat egyeztet.
– Mi történt magával? – kérdezi egy fehér köpenyes a kerekes hordágyon fekvő idős nőtől.
– Rosszul léptem. Itt fáj hátul – próbálja mutatni az öregasszony. Telnek a hosszú percek, s nem történik semmi. – Csináljanak már valamit, csináljanak már valamit! – méltatlankodik. Mivel nem figyelnek rá, csak folytatja: – Röntgenezzenek már meg, és vigyenek a fenébe!
– Parancsol, kedves? – kérdezi végre egy ápoló, mire – tekintettel a negyvenperces várakozásra és az állandó jövés-menésre – szitkozódni kezd a beteg. – Én csak egy egyszerű ápoló vagyok, az idegsebész a műtőben van, ezért nem tudja magát megvizsgálni – magyarázza a helyzetet birkatürelemmel az egészségügyis.
Mi csak nézünk magunk elé. A fejbe vert, vérző férfi kávét kortyolgat. Megint mentő érkezik. Férfisérültet tolnak be: láthatóan a sárban fetrengett, ittassága miatt magatehetetlen. A föld színe alatt egy emelettel, a traumatológiai intézet „mínusz első” szintjén időnként nagyot döndül a becsapódó liftajtó. „20.39” – olvasni a digitális órán. A „felvételi műtő” előtt a hordágyakon újabb betegek. A gipszelőből ordítás hallatszik ki: „Ha elaltatnak, soha nem ébredek fel!” Ahogy megint mentő jön, az egyik ápoló maga elé meredve mormolja: átkozott egy ügyelet ez.
Vonatgázoltak és részegek
Az OBSI-ban évente körülbelül hatvanezer sérültet látnak el, ez a szám magában foglal körülbelül 13 ezer műtéti beavatkozást is. Hétfőn és szerdán „végtag- és könnyű sérült” ügyeletet, kedden fővárosi „akut hasi” ügyeletet látnak el a budapesti, Fiumei úti intézményben, a hét más napjain pedig a „súlyos, többszörös sérültek”, idegsebészeti esetek ellátása is ide tartozik. Az orvosok és az ápolók naponta 70-120 sérültet látnak el, s a befektetett betegek gyógyításáért is felelősek. A hétemeletes, húszezer négyzetméteres épületbe a közelmúltban – némi vihart kavarva – beköltöztették a volt Mentőkórház teljes szakmai apparátusát. Nemrég az intézmény betegellátást veszélyeztető rosszulfinanszírozottságára hívták fel közleményükben a kormány és a közvélemény figyelmét az OBSI traumatológusai. Az orvosi kar szerint az előző öt-hat évben „az anyagi lehetőségek vészesen romlanak”, s az ellátás színvonala minden igyekezet ellenére csökken. A 366 ágyas OBSI-ban 850-en dolgoznak. Az orvosi kar 113 tagja közül 75-en írták alá a közleményt. Azóta megkezdődtek a szakmapolitikai és finanszírozási egyeztetések az OBSI vezetése és az Egészségügyi Minisztérium között, amelyek hosszú távú megoldással kecsegtetnek. A tárgyalásokon az intézmény másodorvosi karát Fényes László, a szeptikus osztály főorvosa képviseli. Szerinte a jelenlegi helyzet összetett problémák miatt alakult ki. Ahogy mondja, a betegellátásba olyan embereket kell felvenniük dolgozni, akik nem feltétlenül az egészségügy csúcsintézményébe valók. Miután nem toporognak az utcán a munkát keresők, kénytelenek „abból főzni, ami van”. – Ugyanakkor milyen alapon követeljek meg egy dolgozótól teljes erőbedobást, ha a keresete 50 ezer forint? – tette fel a kérdést. Szerinte az orvos néha már nem képes a beteg szemébe nézni, mert tudja, hogy megalkuvásokkal fogja ellátni, hiszen a munkájához sokszor hiányoznak a megfelelő eszközök. Példaként említi, hogy a csontsérülések ellátásánál gond van a rögzítőcsavarok és szegek méretével, és minőségével. Sajnos mindez annak a következménye – vélte a főorvos –, hogy tavaly az intézmény csődhelyzetbe került, s a decembertől három hónapig gazdálkodó csődbiztos teljes joggal „nagyon vastagon meghúzta” a pénzügyi határt. Most, a talpraállási időszakban úgy érzik, hogy mindez a betegellátás rovására megy. – Elképzelhető, hogy a hazai helyzethez képest itt az ellátás nagyon jó, de a színvonal a korábbiakhoz képest akkor is esett. A helyzetről nem csak ez a kabinet – Mikola István egészségügyi miniszter és Gógl Árpád, a korábbi szakminiszter – tehet, hiszen az előző kormány idején sem történtek mélyreható változások. Szerinte közleményüknek megvolt az értelme, hiszen a szaktárca képviselői leültek velük tárgyalni. Az egyeztetéseken egyértelművé vált, hogy a traumatológia országosan rosszul finanszírozott. Ha a homogén betegségcsoportok szerinti finanszírozási tételek 30 százalékkal nőnének, nullszaldóssá lehetne tenni a szakmát. A korrekció éves szinten 3,6 milliárd forintba kerülne. A tárgyalások eredményességéről, avagy eredménytelenségéről ismét értesítik majd a közvéleményt – szögezi le, hozzátéve: ha nem lesz eredmény, minden orvos elgondolkozik majd azon, hogy továbbra is tolja-e a betegágyat a beteghordó helyett, vagy „csupán” a munkaköri leírásában foglaltakat teljesítse.
– A mai ügyeletben vonatgázoltat, súlyos gerinctöröttet, egy koponyasérültet kellett ellátnom, és számos végtagsérültet, így megállás nélkül ment a műtő. Aztán az „apróságok” is említést érdemelnek: a részegek és az ambulánsok – mondja az ügyelet alatti lélegzetvételnyi szünetben Csókay András, az idegsebészeti osztály adjunktusa. – Ilyenkor éjszaka jó esetben néhány órát aludhat az ember. Nem a baleseti sebész a kevés, hanem inkább a szakszemélyzet – szögezi le. Ahogy fogalmaz: a humán erőforrás kimerült, ezért ragadtak tollat. – A megfeszített munkarend miatt nem tudja az ember „újratermelni” magát, de az alacsony fizetések miatt a pihenés módja sem megfelelő. A nővérek egy része kiegészítő munkát vállal (otthoni ápolást, más kórházban ügyeletet), hogy megéljen, s havi 300-400 órát dolgozik. Éppen ezért fáradtak, kimerültek. Erkölcsileg nehezen viselhető az ellátás színvonalának állandó süllyedése – magyarázza. – Ebben a környezetben nehezen fogadható el az a miniszteri kijelentés, hogy „rendben mennek a dolgok”. Mondják inkább azt, hogy bizony nem mennek rendben a dolgok, mert a lovaknak zabot kellene adni, s mert nem kapnak a lovak zabot, szédelegve, összevissza rángatják és húzzák a kocsit. A kocsi tehát nem megy jól – mondja. – Ez persze már a rendszerváltozás előtt is probléma volt, csak akkor az egészségügyiek még nem voltak ennyire rossz helyzetben a társadalom többi rétegéhez képest – hangsúlyozza. – Az előző négyéves kormányciklusban forráskivonás történt, tehát az egészségügyi kiadásokat még tovább csökkentették. Ebben a kormányciklusban stagnálás van, az utóbbi időben talán icipicit növelik a forrásokat – vélekedik. – Rosszul érzi magát az a széles réteg, amely az egészségügyben az igazi húzóerőt képviseli – összegzi gondolatait Csókay doktor.
Aztán elmondja azt is, hogy a levelük nem Mikola István miniszter ellen irányult. – Úgy érzem, hogy kijelentései alapján óriási várakozás előzte meg a tevékenységét, de sajnos a kórházi szférában eddig semmiféle lényegi változás nem történt. Egy hasonlatot mondanék erre: ha az ember megérkezik egy vonatszerencsétlenség helyszínére – márpedig a magyar egészségügy olyan, mint egy tömegkatasztrófa-helyzet –, akkor először nem a szemaforrendszernek az újratervezését kezdi el fontolgatni, hanem elszállítja a sérülteket, s ellátja a betegeket.
Ferenczi Tamás a mentőkórházi részleg intenzív osztályán dolgozik belgyógyászként. Ő is aláírója volt a közleménynek. Szerinte a traumatológiai intézet olyan „mamutgépezet”, amelyre nagyon nagy szükség van, de elsősorban traumás beteg fogadására van berendezkedve. – A Mentőkórház, vagyis a sürgősségi betegellátás szervezési rendszere fejlettebb, amit az összevonás után a traumatológia szintjére kellett degradálni. Ez az adminisztrátorokat is az őrületbe kergeti, hiszen kettősen kell könyvelniük – mondja. – Sürgősségi betegellátás az is, amikor valakinek hirtelen megfájdul a feje, agyvérzést kap, eszméletét veszti, beleszáll egy darázs a szájába, gégeödémát kap, s fulladozik, kilyukad a tüdeje, tüdőembóliát, szívinfarktust kap, elzáródik a bele, elzáródik a veséje, elüti egy autó. Ezen belül a traumatológia az egyik nagyon fontos szegmens. Tehát szakmailag hibás, hogy a Mentőkórház, vagyis a sürgősségi betegellátás integrálódott a traumatológiai intézetbe. A nagy egész lett a rész része, ráadásul nincs szakmai hatékonyságelemzés sem – véli az orvos.
Hiányzik az altatóorvos
– A sérültek ellátása nem került és nem is kerülhet veszélybe – jelentette ki Kázmér Tibor, az OBSI főigazgatója. A rászoruló új sérülteket minden esetben rövid időn belül megoperálják, de a műtők kihasználatlansága miatt valóban elmaradnak úgynevezett tervezhető műtétek, ha a vártnál több az azonnal megműtendő beteg. A tizenegy műtőből maximum nyolc működhet egyszerre, s ez az aneszteziológusorvos-hiányra vezethető vissza – szögezte le a főigazgató. Szerinte az intézmény gondjainak 80 százaléka az aneszteziológus szakorvosok hiányából adódik. Mint mondta, jelenleg három aneszteziológussal folytatnak tárgyalást, és ha megegyeznének, akkor ismét növelhetnék a tervezhető műtétek számát. Kázmér Tibor hangsúlyozta: az OBSI tárgyi és személyi feltételek szempontjából az egyik legjobban ellátott kórház, de ez nem jelenti azt, hogy mindenük lenne, ami a munkához szükséges. Az intézmény ágykihasználtsága korábban 60-70 százalékos volt, mára 80 százalékos. Míg a napi betegszám 250-260 körül mozgott, most 300-320 beteg is előfordul, s ez fokozza a dolgozók leterheltségét. Ugyanakkor míg a minimálbér emelése a legtöbb kórházban a dolgozók 30-55 százalékát érintette, az OBSI-ban ez az arány csak kilencszázalékos volt. A kormány nemrég döntött egyes egészségügyi dolgozók pótlékemeléséről: az OBSI-ban ez az ápolónők mellett a röntgenaszszisztenseknek és a műtős személyzetnek is több pénzt jelent. Ráadásul házon belül is próbálkoznak a teljesítményarányos pluszpénzek kiadásával. Míg a traumatológia alacsony finanszírozását más kórházaknál a többi osztály kiegyensúlyozza, a speciális intézménynél erre nincs lehetőség – fejtegeti Kázmér Tibor.
A Mentőkórház odaköltöztetését követően létrejött egy 24 órás belgyógyászati ügyelet, új, négyágyas fektetőt és új sokktalanítót hoztak létre. Kialakítottak egy hatágyas belgyógyászati intenzív osztályt is. Az épületet 1984-ben építették, s azóta eltelt tizenhat év. Megváltoztak a feltételek, és a főigazgató szerint ma már komoly feladatot jelent az, hogy hogyan lehet logisztikailag átformálni az intézményt. Az informatikai fejlesztés mellett több öltöző-, tartózkodó- és pihenőhelyiség kellene az áldozatos munkát végző dolgozóknak.
Többletforrások a szakmának
Hatvanegymillió forint pluszforrást utal át a tulajdonosi jogokat gyakorló szakminisztérium az OBSI-nak, s a cél minden olyan kérdésben megállapodni a szakmával, amely általában a traumatológia működtetési kondícióit javítja – nyilatkozta lapunknak Mikola István egészségügyi miniszter. A legutóbbi tárgyaláson már körvonalazódtak a megegyezés feltételei.
A minisztérium szakapparátusát Géher Pál helyettes államtitkár képviselte, aki elmondta: úgy tűnik, rendelkeznek az erre az évre vonatkozó több száz milliós többletforrással, amellyel az ország összes traumatológiai osztályának a kondícióit javítani tudják. Ezt úgy valósítják meg, hogy a traumatológiai ellátás bizonyos beavatkozásait a homogén betegségcsoportok alapján történő finanszírozással jobban elismerik majd. Nemsokára újra összeülnek a szakértők, hogy a részleteken gondolkozzanak.
Az OBSI kocsibeállójánál megint mentő jön. Súlyos sérülttel. Még mindig 20.39-et mutat az óra, de most ez a legkevesebb.
***
BAJBAN A FŐVÁROSI KÓRHÁZAK? A fővárosi önkormányzat által működtetett egészségügyi intézmények, a Péterfy Sándor Utcai Kórház központi aneszteziológiai és intenzív terápiás osztályának orvosai, a Jahn Ferenc Dél-pesti Kórház aneszteziológiai és intenzív osztályai, a Heim Pál Gyermekkórház és a Szent Imre Kórház intenzív osztályának orvosai is csatlakoztak az Országos Baleseti és Sürgősségi Intézet (OBSI) orvosainak első közleményéhez, amelyben a betegellátást veszélyeztető rosszulfinanszírozottságra hívták fel a figyelmet. Az OBSI orvosai egy második közleményt is kiadtak, amelyben megköszönték minden felelősséggel gondolkodó polgár aggódó érdeklődését, de elhatárolódtak a helyzet pártpolitikai célú felhasználásától. „Meggyőződésünk, hogy a sürgősségi sérült- és betegellátás mindenféle pártpolitikai érdek felett áll” – olvasható a dokumentumban. A két közlemény kiadása közötti időszakban többek között Fodor Gábor, az SZDSZ ügyvivője és Szolnoki Andrea szabad demokrata főpolgármester-helyettes nyilatkozott az ügyben. Fodor szerint Mikola István egészségügyi miniszter politikailag, szakmailag és morálisan is megbukott, alkalmatlan posztja betöltésére. Példátlannak és elfogadhatatlannak nevezte, hogy miközben műtétek maradnak el, és a kórházakban az alapvető dolgokra sincs pénz, az egészségügyi miniszter „félkatonai viszonyokat” követel a traumatológiai ellátásban. – Az egészségügy rosszulfinanszírozottságán mielőbb változtatni kellene, nehogy sérüljön a betegek ellátása – nyilatkozta Szolnoki Andrea. Az egészségügyért felelős főpolgármester-helyettes azt is kifejtette, hogy a fővárosi önkormányzat tulajdonában lévő kórházakban (ilyen a Péterfy-, a Jahn Ferenc-, a Heim Pál- és a Szent Imre Kórház is) nincs gond a traumatológiai ellátással, annak ellenére, hogy ezek a részlegek is rosszul finanszírozottak. Szolnoki kijelentette: intézményi keresztfinanszírozásokkal meg lehet oldani, hogy a nyereséges tevékenységek bevételeiből pótolják a traumatológiák hiányait.
Gál Kinga
Gál Kinga: Szégyelljék magukat!
