A tömeg- és a közösségi média korszakát éljük, aminek egyik jellemzője, hogy nem a teljesítményelv dönt sokszor egy-egy színész, zenész, író, séf vagy politikus sikeréről, hanem az, hogy hány embert képes elérni különböző csatornákon. Tagadhatatlan ugyanakkor, hogy vannak olyan kivételes népszerűségre szert tett közvéleménybefolyásoló figurák, nevezhetjük őket divatos, lassan már elcsépelt szóval influenszereknek is, akik nem élnek vissza pozíciójukkal, nem viszik lefele a színvonalat a népszerűséghajhászás jegyében, hanem értékeket mutatnak fel a gasztronómia terén.
Mindenképpen ide sorolható Anthony Bourdain, akinek a „A konyhafőnök vallomásai” című könyvénél izgalmasabb, érdekesebb olvasmányt nem tudnék mondani azoknak, akiket érdekel a vendéglátás színfalak mögötti világa, ha úgy tetszik, a konyha terrénuma, de ide tartozik a nézettségnövelő ordítozásairól ismert Gordon Ramsay is, akinek karakterét gondosan formálták meg úgy, hogy azért lássa azt is a néző, hogy tud emberi is lenni. Attól függetlenül, hogy mennyiben fedi le a közönség által percipiált karaktert az „igazi” Gordon Ramsay, azok a videok, melyekben távoli országok gasztronómiájával ismerkedik kellő alázattal, sokat tettek számottevő tömegek gasztronómiai érdeklődésének felébresztésért és kulináris nyitottságának növeléséért. S ez igaz a nyolc éve sajnos elhalálozott Bourdain-re is.
Aki magyarként követi e két gasztro-közszereplő tevékenységét, bizonyára feltette már magának a kérdést, hogy ha egyetlen ételt mutathatna meg nekik a Kárpát-medencei gasztronómiából, akkor mi lenne az? A válasz sokféle lehet, jómagam hezitálás nélkül tudnék erre válaszolni. Merthogy a karcagi birkapörköltet választanám, ami egyébként az ételek kategóriájában az elsők között került a hungarikumok sorába. Receptet olvashatunk többek között a gasztroblogok etalonjának számító Bűvös szakács oldalán.
Ha rangsorolni kellene a birkapörkölt-élményeimet, akkor az első helyen az imént linkelt Hungarikum-oldalon is látható Csontos György többszörös karcagi birkafőző-bajnok produkciója állna, aki 2012-ben a Magyar Gasztronómia Egyesület standjánál főzött a Budai Gourmet-n, s akit ebből ihletődve meghívtunk a mutatvány megismétlésére aradi udvarunkba helybéli és anyaországi borász barátaim örömére. Most is fülembe cseng a 2017-ben eltávozott, áldott emlékű Konyári János szava, aki többször is elmondta a szeánsz során, hogy soha nem evett még ilyen jót ebben a műfajban.
Mindez annak kapcsán fogalmazódott meg bennem, hogy a soltvadkerti Corner után újabb kiemelkedő, kevesek által s leginkább csak helyben ismert vendéglőbe botlottam bele, melyről, akárcsak a Cornerről, soha nem volt szó például a Pacalemberek-csoportban, de ismeretségi körben sem hallottam róla sztorikat, pedig nem egy jóbarátom van a Kunságban. Ez pedig a Zöld vendéglő Akasztón, mely egy családias, rendezvényhelyszínként is működő vendéglátóegység a háromezer lelkes község Solt felőli bejáratánál.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!