Korszakváltó népmozgások

Budapest lakossága oly rohamosan emelkedett, mint Európa egyik városáé sem” – írja az 1893-ban megjelent Pallas Nagylexikon –, „a XVIII. század elején, amidőn Berlinnek 55 000, Nápolynak 300 000, Párisnak pedig már 750 000 lakosa volt, Pest alig számított 2000 lakost.”

A népesedési adatok szerint a később egyesült fővárosra eső lélekszám 1720-ban: 12 200, 1799-ben: 54 176, 1851-ben: 178 062, 1891-ben: 506 384. Főleg Pest városába hatalmas tempójú a betelepülés. Míg 1715-ben a németek és magyarok részaránya 56:20 volt a városban, ez a XIX. század végére megfordul 23:67-re. Tömegével érkeznek a különféle nációk a Monarchia minden részéből, sőt azon kívülről is: cseh, morva, horvát hivatalnokok, bolgár kertészek, szerb, görök, török kereskedők, osztrák mérnökök, felvidéki tótok – a millenniumi főváros kétkezi építői –, és galíciai zsidók minden mennyiségben. Az idézett lexikon szerint a 313 ezer római katolikusra már 102 ezer izraelita felekezetű jutott 1891-ben, a főváros népességének 21 százaléka.
Ugorjunk most egy nagyot, amint Budapest is hatalmasat ugrott 1950-ben. A környező települések bekebelezésével a háború után 833 ezres lakosságú főváros egyből a duplájára duzzadt, majd az erőltetett ipartelepítés és panelépítés következtében 1980-ra elérte mindenkori népességi rekordját. Két- millió-hatvanezer „pesti” volt ekkor. Ezután megfordult a trend, Budapest lélekszáma ettől fogva folytonosan csökken. A 90-es évek első felére visszaesett kétmillió alá, az ezredfordulóra felgyorsult kiköltözési folyamat pedig már 1,8 millió körülire apasztotta a főváros polgárainak számát.
A romló életminőséget kínáló települést főként azok hagyják el, akik megtehetik. A kiköltözéssel párhuzamosan épül be a főváros méregdrága zöldövezete. Eközben tart a bevándorlás is! A vidéki munkahelyek elveszítése évtizedek óta tömegével hajtja Pestre a cigányokat, sokan érkeznek a fővárosba a trianoni utódállamokból és a volt szovjet tagországokból, és már tízezres nagyságú kínai kolónia is kialakult a Duna bal partján. Legújabban a Józsefvárosban is egyre sűrűbben lehet fekete-afrikaiakkal találkozni. Budapest, az előző századforduló hatalmas népmozgása után, a jelek szerint újabb spontán lakosságcsere színtere. Az eredményt majd meglátjuk.