Mi indokolta a KSH átvilágítását?
– A KSH átvilágítását a kanadai statisztikai hivatal magyar származású elnöke – Fellegi Iván – és munkatársa végezte. 1999-ben érzékeltük, hogy a hivatal olyan választás előtt áll, amelyben szükséges egy hosszabb és egy középtávú stratégiai terv kidolgozása. Rendelkeztünk egy olyan programmal, amelynek értelmében 2002-ig az egész uniós harmonizációs munkát be tudjuk fejezni. A tagjelölt országok között az egyik legjobban teljesítő ország voltunk. Mindezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy mi már nem kaphatunk statisztikai célra PHARE-pénzt, mert a mi rendszerünk oly mértékben fejlett statisztikailag, hogy nem indokolt erre külön támogatást nyújtani. A kérdés az volt, hogy egy stabilizálódott helyzetben mi legyen a fejlődés további útja. Azt gondoltuk, hogy a hivatalt már nemcsak az EU-ba szeretnénk bevinni, illetve nem elégedünk meg azzal, hogy a tagjelölt országok között a legjobbak vagyunk, hanem szeretnénk a világ élvonalába kerülni. A KSH-nak stabil és szép múltja van, hiszen 1867-ben alapították, s a két világháború között is a világ élvonalába tartozott. Tehát van egy olyan történelmi hagyomány, amelyről úgy ítéltük meg, érdemes folytatni. Ennek érdekében született az a döntés, hogy segítséget kérünk a kanadai statisztikai hivataltól, amelyet a világ legjobb hivatalának tartanak. Azt kértük Fellegi Ivántól, hogy az általunk készített középtávú stratégiai fejlesztési tervet véleményezze. Ő azonban azt javasolta: készüljön egy célvizsgálat, amellyel átvilágítanák a KSH működésének egészét, hiszen csak így lehet olyan javaslatokat kidolgozni, amely a hivatal számára a leghatékonyabb lehet. Hangsúlyozni kell ugyanakkor, hogy ez az átvilágítás nem valamilyen külső kényszer következménye, nem egy válság eredménye. Most érkeztünk el oda, hogy a működésünket átalakítsuk, javítsuk a sokkal inkább felhasználóbarát működés és a hatékonyság érdekében.
– Milyen lett a végbizonyítvány?
– A vizsgálat végén Fellegi Iván úgy nyilatkozott: erős négyest kaptunk. A jelentés alapvetően pozitív képet festett a hivatalról, hiszen megállapították, hogy politikailag pártatlan, képzett szakembergárdával rendelkezik. Ugyanakkor a több mint 120 oldalas anyag túlnyomórészt azt tartalmazza, melyek azok a területek, ahol tennivalóink vannak.
– Készült-e végrehajtási terv arról, hogy az átvilágítás során feltárt hiányosságokat hogyan számolják fel?
– A vizsgálati jelentés végén öt olyan csomagot készítettek a kanadaiak, ami arról szól, mit kell csinálnunk. Már elindult egy olyan munka, amely az átalakításokat célozza. Meg kell néznünk, hogyan lehetne javítani az államigazgatásban elfoglalt helyünket és szerepünket, hogyan lehet megszerveznünk a munkahelyi rotációt, hogyan lehet megváltoztatni a külvilággal való kapcsolatunkat, és hogyan lehet a hivatal működését rugalmasabbá tennünk.
– Miként tudja érvényesíteni a KSH – mint a legfőbb statisztikai intézmény – a módszertani felügyeleti jogát és felelősségét a gyakorlatban?
– Az államigazgatásban elfoglalt helyünkkel és szerepünkkel kapcsolatos megállapítások között áll a vizsgálati jelentésben is, hogy a KSH-nak van egy általános módszertani felelőssége, de ezt nem tudjuk kellőképpen érvényesíteni a KSH-n kívüli intézményekkel szemben. E felelősség a statisztikai törvényben is benne van, csak a gyakorlatban nincsenek meg azok az intézmények és rendelkezések, amelyek lehetővé tennék, hogy ezzel a jogosítványunkkal megfelelően tudjunk élni. Ennek egyik módja, hogy az egyes államigazgatási szervekkel leülünk tárgyalni. Amennyiben van erre készség, akkor előre lehet lépni. Az MNB-vel az utóbbi időben sikerült megtalálnunk a közös hangot. Így például jövőre már csak egy maginflációs mutató készül, amelyet a KSH számít és publikál. Vagy például arra lenne szükség, hogy az Országos Statisztikai Tanács (OST) olyan jogosítványokkal rendelkezzék, amellyel megfelelő ráhatást tudna gyakorolni ennek a betartatására. A kanadai statisztikai hivatal azt javasolta, hogy az OST felügyelje és értékelje a minisztériumok adatgyűjtéseit, mert így jobban lehetne biztosítani a szakszerűség érvényesülését.
– A vizsgálati jelentés szerint a KSH anyagaiban túl sok a táblázat és kevés az értlemezés. Mi az oka ennek?
– Az a magyarázata, hogy a KSH a rendszerváltozás után éles politikai helyzetben volt, ahol a számainkat gyakorta megkérdőjelezték, mondván, nem elég megbízhatók. Volt is némi alap erre, hiszen egy új rendszert kellett kiépíteni, a korábbi kétezer szocialista nagyvállalat helyett ma már egymillió vállalkozóról kell adatokat gyűjteni. A KSH ekkor – önvédelemből – próbált minél kevesebb elemzést készíteni, hogy ne érhesse a politikai elfogultság vádja. Ezért akkor arra az álláspontra helyezkedett a hivatal, hogy kizárólag adatokat szolgáltat, elemzést nem ad, mert abból nagy baj nem lehet. Igen ám, de az adatokat önmagukban sokszor nem is lehet értelmezni! Ma már van arra lehetőségünk, hogy toborozzunk egy új szakértői gárdát, de ezzel párhuzamosan meg kell teremtenünk ennek a statisztikai elemzőmunkának a presztízsét is.
– Információink szerint a KSH módszertani egyeztetést folytat a jegybankkal. Ez összefüggésben van az átvilágítással?
– Az egyeztetés a kanadai hivatal átvilágításától függetlenül folyik azért, mert évek óta érzékeljük, hogy van néhány terület, ahol egyeztetnünk kell. Nemcsak az MNB-ről van szó, hanem például a GM-ről is, hiszen ez a minisztérium készíti a külkereskedelmi statisztikát. Ez az egyeztetés azért szükséges, mert valamilyen módon próbál rendet teremteni a jelenleg ismert háromféle statisztikai rendszer között. Tragikomikus helyzet az, hogy önálló életet él az MNB folyó fizetési mérlege, a GM vámstatisztikán alapuló külkereskedelmi mérlege és a KSH GDP-ben (bruttó hazai termék) szereplő nettó exportértéke. Nem az a baj, hogy ez a három adat forintra, fillérre nem egyezik meg, hiszen nem is szabad megegyeznie. A probléma az, hogy senki nem tudja megmondani, hogy ez a három szám miben és miért különbözik egymástól. Ezek az adatok nem épülnek egymásra, nem kompatibilisek. Egy újabb kérdés a turizmus bevételeinek elszámolása, ezért tárgyalásokat folytatunk ezzel kapcsolatosan is. Ez segíthet a devizaszámlák forgalma alapján elszámolt bevételek és kiadások, és a GDP-ben megadott idegenforgalmi adatok öszszehangolásához. Sőt, jövőre az MNB által előállított folyó fizetési mérlegben az áruforgalom elszámolásának módszertana közeledni fog a KSH-éhoz. Ez a felhasználókat mindenképp kedvezően fogja érinteni, mert idáig a két adat összeegyeztethetetlensége számos problémát okozott.
– Ezen a területen vélhetően komoly ellenérdekeltség van. Nem okoz ez feszültségeket?
– Az biztos, hogy nagyon nehéz lesz összerakni az egészet. A közeljövőben azonban előrelépés történik e téren, mert a GM beleegyezett abba, hogy átkerüljön a külkereskedelmi statisztika a KSH-hoz, tehát a három szereplőből már csak kettő marad. Továbbá az MNB is kinyilvánította abbéli szándékát, hogy szeretné ezt a kérdést végérvényesen lerendezni, a KSH-val egyeztetni. Ezért a három intézmény vezetői napokon belül leülnek ezt a kérdést megtárgyalni.
– Mi lehet az oka annak, hogy a KSH-tól mindenki GDP-ben kéri az adatokat és nem GNI-ben (Gross National Income), pedig az a hazai gazdaság valós állapotáról pontosabb képet adna?
– Kezdetben a GNP-mutatót (Gross National Product) használták a fejlett országok. Akkor, amikor egyre erőteljesebbé vált a tőke ki- és beáramlása a fejlett országokba, az egyszerűbb használat miatt áttértek a GDP-mutatóra. A rendszerváltozás után teljesen egyértelmű volt, hogy az összehasonlíthatóság kedvéért Magyarországnak is GDP-t kell produkálnia. Hazánknak szembesülnie kellett azzal a problémával, hogy olyan aszimmetrikus viszonyrendszer alakult ki, melynek következtében nagyon sok tőke áramlott be, ugyanakkor a magyar tőkebefektetések mértéke külföldön jóval alacsonyabb volt. Tehát lényeges különbség alakult ki a GDP és a GNP között, a GDP javára. Mi is sokkal hamarabb tudjuk produkálni a GDP-számokat, a megtermelt terméket, mint a GNI-t, a létrehozott jövedelmet, mert ezeket csak akkor tudjuk elkészíteni, amikor az adott esztendőre vonatkozó legutolsó elszámolást megcsináljuk. Ez pedig több mint egy év. Be kell vallanunk, hogy 2000. évi GNI-számunk még mindig nincs. Ugyanakkor az teljesen nyilvánvaló, hogy egy ország adott gazdasági helyzetét sokkal jobban mutatja a GNI, még inkább a GNDI (az országban rendelkezésre álló jövedelem), mert ez mutatja meg ténylegesen azt a jövedelmi helyzetet, ami az ország lakosságát jellemzi. Ugyanis az ország területén dolgozó külföldi cégek a megtermelt értékeik jó részét kiviszik hazánkból, így az nem a magyar állampolgárok által felhasználható jövedelemmé válik. A GNDI számításakor a cserearány-változást is figyelembe veszik, hiszen például a cserearányromlás csökkenti az elkölthető jövedelmet.
– A KSH-nak mikortól vannak GNI-adatai?
– 1996-tól. Ám gondolkodunk rajta, hogy visszamenőlegesen kiszámoljuk 1991-ig a GNI-t is. Valószínűleg az 1996 előtti időszakban még drámaibb különbségek mutatkoznának a hazai gazdaság állapotáról.
– Véleménye szerint valóban a végéhez közeledik az ipari exporton alapuló növekedés?
– A KSH-nak erre vonatkozóan nincsenek statisztikái, így erről nem mint a KSH elnöke, hanem mint elemző tudok nyilatkozni. A 2001-es esztendőben az ipari termelés növekedési üteme jóval szerényebb lesz, mint 2000-ben, amikor 18,6 százalék volt. Véleményem szerint idén ez a mérték öt százalék körül alakul, amivel párhuzamosan a GDP növekedési üteme is csökkenni fog. Azt, hogy ez egy átmeneti tendencia-e, és jövőre újból normalizálódik a helyzet, vagy tartósabb trend, ma senki sem tudja pontosan. Úgy gondolom, hogy ez egy tartósabb tendencia, amelynek több összetevője van. A világgazdasági dekonjunktúra mindenképpen strukturális átalakulást hoz, amelyben meg fognak változni a világban lévő szerkezeti arányok, így a mi helyzetünk, szerepünk is. Azzal, hogy a tagjelölt országok közül egyre többen kerülnek egy bizonyos fejlettségi szintre, az a szerep, amit mi eddig játszottunk – azaz viszonylag olcsó, ám jól képzett munkaerőt adtunk a multiknak, ami növelte a gépipari exportot –, el fog tolódni. A gépipari exporton alapuló növekedés meg fog változni, aminek pozitív hozadéka is lesz, hiszen egy olyan országnak, amely fel akar zárkózni Európához, nem azt kell megcéloznia, hogy olcsó munkaerővel gépipari összeszereléseket végezzen, hanem valahogyan be kell tudni törni abba a tudásalapú gazdaságba, amelyek valóban a jövő húzóágazatai. Magyarország számára az igazán nagy kihívás az, hogy meg kell találnia az új vivőszektorokat, amelyek biztosítják a magasabb növekedési ütemünket, és hosszabb távon biztosíthatnak piaci bázist. Köztudott, hogy azt követeli tőlünk az EU, hogy az idetelepült multiknak nyújtott adókedvezményeket vonjuk vissza. Mi persze azt mondjuk, hogy vissza is vonjuk, ha beléphetünk. Azt azonban mindenképpen látni kell, hogy nekünk magyaroknak is – mint a finneknek vagy az íreknek – ki kell találnunk magunkat, és meg kell találni azokat a szektorokat, amelyekben a magunk „Nokiáját” megteremtjük. Olyasmit, ami tovább tudja vinni az egész magyar gazdaságot és egyben korszerű is.
– A közelmúltban három nagy feladatuk adódott: az ültetvények összeírása, a népszámlálás és a mezőgazdasági összeírás. Mikorra várhatók végleges adatok?
– A három feladat egyenként is nagy munkát jelentett volna a KSH-nak, de így együtt mindenképpen próbára tette a hivatal teherbírását. Amikor a tagjelölt országok konferenciáján mindenki beszámolt feladatairól, akkor a 12+1 tagjelölt ország közül Magyarország volt az egyetlen, amely ezt a három feladatot már abszolválta. Ezek közül mindenképpen a népszámlálás a legnagyobb munka, de ma már sikerrel túl vagyunk a legnehezebb fázisán. Az első részletes eredményeket december első hetében közüljük. A népszámlálásnak egyébként is nagy jelentősége van, hiszen tíz- évenként kerül rá sor. A rendszerváltozás után azonban olyan változások mentek végbe az országban, amelyek a megelőző 20-30 évben nem történtek. Társadalmi-gazdasági szerkezetváltás ment végbe, s erre vonatkozólag is kapunk olyan mély és a társadalom egészére vonatkozó információkat, amit sehonnan máshonnan nem tudunk összeszedni. A részletes adatok közlése és azok elemzése még két évig elhúzódik, ami után nagyon sok részinformációt tudunk majd a jövőben közölni. Képet kapunk arról, hogyan változtak ezen időszak alatt a lakhatási feltételek, hogyan változott a lakások komfortfokozata, az iskolázottság, hogyan alakult az egyes térségek vonzáskörzete, a munkába járás, milyen az ország lakosságának általános egészségi állapota. A másik két vizsgálat jelentőségét pedig az uniós csatlakozás adja. Mind az általános mezőgazdasági összeírás, mind pedig a szőlő-és gyümölcsösszeírás belépő az EU-ba, mert ott szükség van ezekre a felmérésekre. Ezen a területen is drámai változások mentek végbe a rendszerváltozás óta, ezért nagyon fontos, hogy tudjuk, mi a valóság. A szőlő- és gyümölcsültetvények összeírásáról még karácsony előtt közlünk adatokat.
Mellár Tamás
Született: 1954. március 18-án, Alsónyéken.
Tanulmányok: 1977-ben végzett a Janus Pannonius Tudományegyetem Közgazdasági Karán.
Több mint hetven szakcikk és négy könyv szerzője, több könyv társszerzője.
Munkahelyek:
1977–78: Videoton.
1981: Doktorátust szerzett A gazdaság működésének matematikai modellezése című munkával.
1985–88: Levelező aspiráns az MTA Közgazdasági Intézetében.
1978–90: JPTE, egyetemi oktató.
1988–89: Princeton Egyetem, vendégkutató.
1991: A közgazdaság-tudományok kandidátusa.
1991–92: Privatizációs Kutatóintézet, tudományos igazgató.
1992–94: Kormány-főtanácsadó, Miniszterelnöki Hivatal.
1994–1998: A Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetem docense, majd egyetemi tanára.
1998–: A Központi Staisztikai Hivatal elnöke.
Skandináv lottó
Nem mindennapi ez az este, öten is eltalálták a lottón a nyerőszámokat
