Jő a tél – mondja a meteorológus –, figyelem, kedves polgártársak, pillanatokon belül alkalmunk lesz újra meghatódni, adakozni, megérdemeljük, jó sokat vártunk vele múlt karácsony óta. Persze semmi nem változott, legfeljebb a gyerek kinőtt cipője kopottabb, mint a tavalyi, nem csoda, állandóan a téren lófrál. De így is jól jön majd valakinek.
A Bükkben leesett az első hó, mondja a rádió, hát tényleg idő van. Amikor végre ájtatos magasságokba emelkedünk, és meghatódunk saját nagylelkűségünktől. Leginkább úgy karácsony táján, akkor szoktunk. Nini! Előbújtak a hajléktalanok, mondjuk majd az aluljárón átsuhanva, és sokáig csócsáljuk a mozdulatot, amivel aprót ejtünk a kéregető koszos kezébe. De a szemét ne nézzük, mert a tekintet az olyan, hogy az embert karácsony után is elkíséri, és igen kényelmetlenné tud válni.
Aztán a tévében is láthatunk gyönyörűen filmezett riportokat sejtelmes árnyakkal, erdőben, állomáson megbúvókról, lakásukat, munkájukat elveszítettekről. És nemsokára majd a más nyelven beszélő hazátlanokról is megemlékezünk, könnyes szemmel vagy kicsit dühösen, mindenki saját belátása szerint. És ugyanezt megnézhetjük majd a reggeli kávé mellett egy másik csatorna másik műsorában – szürreális képekkel, mert van, aki azt szereti.
Idénye van az adakozásnak, legalábbis ezt játsszuk.
És nemsokára megjelennek majd számlaszámok a képernyő alján, és előfordul, hogy utalni is tudunk. És nyáron de jó lesz majd emlékezni! Hogy mi is adtunk, ha máskor nem, legalább most. Mert idénye jön a gyerekszeretetnek, meg az idősek szeretetének is.
Bár kis szervezéssel a sokféle szeretés igazából ésszerűbben megoldható lenne. Kevesebb teherrel, mondjuk, arányosan, hónapokra osztva, hogy ne így, dömpingben kelljen. Mert ilyenkor gondolni kell a mozgássérültekre is. Az egyedül maradottakra. A sokgyerekesekre. Az anyátlanokra. Az értelmi fogyatékosokra.
Az ember csak úgy kapkodja a fejét a sok szeretnivalótól így tél tájékán.
Azt mondják, azok adnak leginkább, akik ismerik a titkot. Amit semmi, de semmi áron nem szeretnénk megismerni, mi, szerencsés kiválasztottak.
Magyar Péter ismét agresszív módon támadt egy nőre