Savoyai Jenő herceg betelepítéseit követően kezdődött meg az újkori szőlőművelés a régi Budafokon, Promontorban, a XVIII. században – meséli Garbóczi László helytörténész. Az első német telepesek csak a Pacsirtamezőt (Lerchenfeldet) ültették be szőlőtőkékkel, de a század közepére fokozatosan kiterjedt a szőlőterület a Hofried udvari dűlő irányába. A település fénykorát hozó XIX. században ez lett az egyik legirigyeltebb térsége Buda környékének, mert kitűnő szőlőművelési adottságokkal rendelkezett. A kelet-nyugati lejtőket reggeltől estig sütötte a nap, és ritkán volt fagyos az idő a domboldalakon. Az itteni Udvari dűlő felső részén szerzett hatalmas szőlőskertet a több generáción keresztül vendéglátással foglalkozó Werl család. A német família Mária Terézia korában telepedett le hazánkban és a Pflaster elnevezésű területen (a mai Plébánia utca felső részén) termelt szőlőjéből készült bort adta el hat népszerű vendéglőjében.
Az 1880-as években a gyökértetű kipusztította az itteni szőlők kilencven százalékát, ezért csonthéjasokkal, főként őszibarackfákkal telepítették be Promontor lejtőit. A második világháború után a tulajdonviszonyok megváltozásával elhanyagolták a szőlőművelést, majd az államosítás idején öt és fél hektárnyi területet adtak a budafoki borászati iskolának. Az iskola újratelepítési munkáival sikerült megőrizni a főváros egyetlen nagyobb szőlőskertjét. A százesztendős Soós István Borászati Középiskolának köszönhető, hogy a 35 ezer négyzetméteres terület megúszta a parcellázást.
A kilencvenes évektől, a nagyüzemek megszűntével a családi gazdálkodás és a borturizmus oktatása került előtérbe, így sikerült egy fejlett mintagazdaságot létrehozni a szőlőskertben.
Földesi Gyula, a tangazdaság vezetője arról tájékoztatott, hogy az ország szőlőfajtáinak jelentős része megtalálható a jelenlegi tankertben, és a világ összes ismert művelési módját bemutatják a diákoknak. Új épületegyüttest alakítottak ki: felújították a présházat és a gépházat, illetve diákszállást és panziót hoztak létre a vendégfogadás oktatására. Nagy feladatot jelentett a szakmai rekonstrukció is, korszerű feldolgozó- és palackozóüzemet építettek, valamint saválló tartályokat vásároltak az újonnan létesült négyszáz négyzetméteres boltíves pincészet számára. Ezzel létrejött Budapest chateau-ja: az egyetlen olyan bortermelő hely a fővárosban, ahol nemcsak szőlőt termesztenek, hanem fel is dolgozzák azt, az elkészült bort palackozzák és értékesítik, illetve rendezvényeket tartanak és szállást adnak az ide érkezőknek. A pincészet száz férőhelyes Corvin lovagtermében rendezik meg minden évben a Márton-napi újbor ünnepet, amelyen a gazdaság borait is megkóstolhatják a libasültet falatozó vendégek. A tangazdaság minden évben bekapcsolódik a Budafoki Borfesztivál rendezvényibe is. A pincészetben borászati eszközkiállítás, bormúzeum és egy borkút is található, ahonnan fehér- és vörösbor folyik, hasonlóan mint Mátyás palotájában. Az épületek bejárata előtt hatalmas fügefák mellett kemencében sütik a lángost a látogatóknak. Ma már csak Budafok tüdejének nevezik a területet a helyiek, mert a környezete is egyre szépül a rendszeres faültetések révén. A borászati iskola nagyobb rendezvények befogadására alkalmas sportcsarnokot is kíván létesíteni a szőlőskert egy részén, ehhez a Széchenyi-terv lehetőségeit kívánják majd kihasználni.
origo.hu
Azt hitte, nem látják: videón, ahogy tiltott tárgyat akarnak bejuttatni a balassagyarmati börtönbe
