Biztos többség

Kiemelt figyelem övezte a 2000. évi zárszámadás elfogadásáról szóló tegnapi parlamenti szavazást, ami a döntés tétjének ismeretében teljesen természetes. A törvényjavaslat keretében 285 milliárd forintos költségvetési többletbevétel elosztásáról határoztak a képviselők, ami megteremti a lehetőséget mások mellett a köztisztviselői és a közalkalmazotti bérek, valamint a nyugdíjak emelésére, a valóban nehéz helyzetben lévő egészségügy megerősítésére és a lakástámogatási rendszer kiterjesztésére. Olyan célok ezek, amelyekkel pártállásra való tekintet és az elvek feladása nélkül egyetérthetne minden parlamenti képviselő. Különösen igaz ez arra a magát konstruktívnak nevező ellenzéki erőre, amely nemzeti összefogást ajánl a legsúlyosabb társadalmi problémák megoldása céljából.
Valószínűleg a választások közelségével magyarázható, hogy az MSZP-ben a konszenzusteremtés szándékát mégis háttérbe szorították a pártpolitikai érdekek. A kampányban ugyanis kellemetlen fegyverként a koalíciónak lehetett volna szegezni, hogy a parlamenti szavazáson elvérzett a zárszámadás, mert ez azt a véleményt támasztaná alá, hogy a Fidesz vezette kabinet nem képes az ország kormányzására. Egy kormányváltásra készülő erő érthető módon igyekszik kihasználni az utolsó alkalmat, amikor a parlamentben mérhet vereséget a koalícióra. Ehhez képest kifejezetten kudarcot jelent az MSZP (és az SZDSZ) számára, hogy a központi költségvetés, majd a tb-alapok zárszámadását egyéb fontos indítványok mellett meggyőző többséggel fogadta el a Ház.
Nem az a probléma tehát, hogy a baloldali ellenzék elutasította a lakosság jelentős csoportjainak és több ágazatnak kedvező változtatásokat tartalmazó törvényjavaslatot – bár ezt is nehéz lesz kommunikálni a választók felé –, hanem az, hogy a szocialisták (és a szabad demokraták) ismét hiteles, szakmailag megalapozott alternatíva felmutatása nélkül szavaztak nemmel egy kormány-előterjesztésre. Nehéz például hitelesnek tekinteni a százötvenmilliárd forintos egészségügyi „tűzoltó csomagot” beterjesztő MSZP magatartását, amikor a kormányzati pozícióban az ágazatból példátlan nagyságú forrást kivonó, egyedül az ágyszámok csökkentésével „maradandót” alkotó párt most a zárszámadás elvetésével az egészségügynek szánt többletpénzre, egyebek mellett az ápolónők bérkiegészítésére is nemet mondott.
Tegnap kiderült, hogy az ellenzék nem tudja parlamentáris eszközökkel megbuktatni a kormányt, mint ahogy nem sikerült ez 1994 vagy 1998 előtt sem. Ezzel értelmetlenné vált a kormányválságról vagy a kisebbségi kormányzás lehetőségéről folytatott vita, holott a baloldal és az ellenzéki párti média ezt szerette volna a kampány egyik központi témájává emelni. Maradt tehát a másik „adu”, a szélsőjobboldali „veszéllyel” való riogatás, amelyet felerősít majd, hogy hosszas hezitálás után a MIÉP is támogatta a zárszámadást. Csakhogy a szavazási eredmények tanúsága szerint a MIÉP voksai nélkül is megvolt a többség, ráadásul Szűrös Mátyás mellett – tévedésből – további két szocialista képviselő is igennel szavazott.
A legrosszabb hír azonban az az MSZP stratégáinak, hogy – mint azt a parlamenti szavazások bebizonyították – a politika senkiföldjére sodródott Torgyán Józseffel való egyre leplezetlenebb együttműködés nem hoz semmit a konyhára, csak a legnagyobb ellenzéki párt kompromittálására alkalmas. Arra viszont nagyon.