Vizi Miklós őrnagy mutatta be a vendégeknek a tűzoltók főparancsnokságának irányító központját. Elmondta: a számítógépes riasztási rendszer kezelői a telefonon megadott címet a monitorokon külön szektorokban keresik, és a készülékeken megvizsgálhatják a működőképes, készenlétben lévő szerek állapotát is. A parancsnokságonként ábrázolt szektorokban külön színekkel utalnak a tűzoltóság eszközeinek állapotára. A zöld szín az állomáshelyén tartózkodó szereket, a sárga szín a rádión riasztható üzemképes és működési területén tartozkodó gépeket jelöli. A piros szín a káreseteknél bevethető kocsikat, a fehér azokat a tűzoltóautókat ábrázolja, amelyek üzemképesek, riaszthatók, de a működési területükön tartózkodnak. Az utóbbi járművek csak időkésedelemmel érhetik el a jelzett címet, így ezeket ritkán veszik figyelembe. Fekete szín jelöli az üzemképtelen, szürke a meghibásodott szereket.
Az irányítóközpontba százhúsz digitális telefonvonalat kötöttek be, ezeken érkeznek a segélyhívások. Hívásazonosítón jelenik meg a hívószám, gomnyomással kapcsolhatók a legfontosabb társszervek: a rendőrség, a mentőszolgálat, a gáz-, a víz- vagy az elektromos művek. Szükség esetén a területen tartózkodókat URH-rádiókon is értesíthetik. A tűzoltóság 15 fővárosi parancsnokságán 37 gépjárműfecskendő, 16 tartalék fecskendő, 10 emelőkosaras jármű, 4-5 porral oltó és vízszállító szer riasztható. Emellett speciális szolgálatok is bevethetők: a búvárcsoport, a tűzoltóhajósok és a kutyás keresőszolgálat.
Riasztáskor néhány perces számítógépes azonosításra van szükség, a főmenüben található kárlapokon kísérik végig az eseteket. Kiválasztják az utcát, kiszűrik a vakriasztásokat, és minősítik az egyes eseteket. A gép kijelzi a környék vízellátási, megközelítési korlátait is. Először megvizsgálják a károsuló intézmény jellegét, az épület paramétereit. Feljegyzik, hogy milyen mértékű a kár, és működik-e tűzjelző berendezés a létesítményben. Ezután a számítógép felsorolja a kiválasztott szereket, amelyeket az illetékes parancsnokságon riasztanak. A szertárban kigyulladnak a lámpák, majd a figyelmeztető szignál után bemondják, hogy melyik szert milyen esethez hívják. Azonnal kinyitják a kapukat, és elrendelik a kivonulást. Számítógépes térképeken kereshetők meg a vízellátási lehetőségek a tűz környékén. Naponta húsz–ötven riasztásra kell számítania átlagosan a fővárosi tűzoltóknak.
Sabvári György, a VIII. kerületi egység parancsnoka bemutatta a különféle tűzoltóeszközöket is az érdeklődőknek. A jelenlévők megtudhatták, hogy Pest és Buda külön irányítási törzsekkel rendelkezik, a tűzoltási csoportok személykocsikkal, tűzoltási tervek alapján derítik fel az oltási feladatokat a helyszínen. A tűzoltóság legkorszerűbb járműve a nemrég vásárolt német autódaru, amely 50 tonnánnyi tömeg fölemelésére képes. Mind a négy tengelye kormányozható, így könnyen közlekedik a szűk utcákon is. Három tengelye hajtható, ezért bírja a nehéz terepviszonyokat. Felépítménye függőleges irányba, jobbra, balra, előre és hátra is mozgatható. Működését miniszámítógép ellenőrzi. Harminc- méteres vízszintes gémkinyúlással is képes felemelni két tonna súlyt. Ilyen darukat használtak a csernobili katasztrófa idején, illetve ezeket alkalmazzák a járművek vagy egyéb nehéz tárgyak Dunából való kimentéséhez. A parancsnokságok rendelkeznek korszerű mentőpárnákkal is, amelyeket másfél perc alatt közel 150 légköbméteresre fújhatnak fel, erre akár 30 méteres magasságból is rázuhanhat egy ember anélkül, hogy megsérülne. A bemutató résztvevői megismerhették többek között az áramfejlesztő generátort, a gépjármű baleseteknél használatos eszközöket, a porral oltó járművet, illetve azt a német gyártmányú kommandós autót, amely percenként 1200 liter oltóanyagot képes a tűzfészekre irányítani. A bemutató utáni próbariasztáson alig több mint tíz másodperc alatt ezek a szerek, az összes bevethető tűzoltóval együtt, az utcára gördültek.

Többé nem vásárolhatnak energiaitalt a 18 év alattiak