Roma gondok a középiskolákban

Annak ellenére, hogy az általános iskolát sikeresen befejező cigány tanulók száma növekszik, nem mutatkozik javulás a középfokú tanulmányok terén. Azok a középfokú oktatási modellintézmények, amelyek a roma fiatalokkal foglalkoznak, súlyos gondokkal küszködnek – állapítja meg egy, a közelmúltban elkészült tanulmány.

Az iskolán belüli szegregáció oka az esetek döntő többségében nem a cigány gyerekekkel szembeni előítélettel van összefüggésben – állapítja meg a Modell-programok hatékonysága a középiskolás roma fiatalok körében című tanulmány, amit Hegyesiné Orsós Éva, az Európai Roma Jogok Központjának társelnöke vezetésével Bohn Katalin, Fleck Gábor és Imre Anna szociológusok készítettek a Világbank felkérésére. A szerzők szerint általános tapasztalat, hogy a tanintézményekben a megfelelő feltételek, a felkészültség és a támogatás hiányában sok pedagógus alkalmaz olyan eszközöket – többek között csökkentett tananyag tanítása, cigányosztályok létrehozása –, amelyek szándékaik ellenére sem vezetnek a cigány tanulók hátrányainak leküzdéséhez. A szerzők megállapítják: a cigány fiatalok középiskolai beiskolázási mutatói javultak ugyan, de a lemorzsolódás és a bukás már az első évben jelentős. A tanulmány készítői azoknak a modell középiskoláknak a tapasztalatait gyűjtötték össze és elemezték, amelyek arra vállalkoztak, hogy esélyt adnak a roma gyerekeknek tanulmányaik sikeres befejezésére, a továbbtanulásra és a szakmaszerzésre.
A vizsgált intézmények többségét az 1990-es évek közepén hozták létre. A legrégebbi – a Don Bosco – tízéves múltra tekint vissza. A Kalyi Jag és a Gandhi 1994-ben, a Roma Esély 1996-ban, a Collegium Martineum és a Józsefvárosi Tanoda 1997-ben alakult meg. Az iskolák olyan településeken – Kazincbarcikán, Budapest VIII. kerületében, Pécsett és a tőle nem messze fekvő Mánfán, Szolnokon – jöttek létre, ahol magas a cigány lakosság száma. Az indulás indokaként – ha megfogalmazódott ilyen – az olyan helyi szükségleteket emelik ki a programok megvalósítói, amelyekre a hagyományos oktatási rendszer nem képes válaszokat adni.
A vizsgált intézményekbe a magyarországi cigányság, illetve a megfelelő korcsoporthoz tartozók becsült létszámához képest rendkívül kevés, mintegy 450 gyerek jár. – Esetenként nem mindennapos, gyerektől mindenképpen nehezen elvárható erőfeszítéseket tesznek tanulóink azért, hogy iskolába járhassanak, érettségit tehessenek – mondták a tanárok. „Azért tanulok, hogy többre vigyem, mint más cigány. Bizonyítani akarok a szüleimnek. Azt akarom bebizonyítani, hogy egy cigány is elérthet valamit. Ők úgy gondolják: a cigány nem ér semmit sem” – nyilatkozta egy 19 éves lány, aki befejezte a szakmunkásképzőt, és szeretne érettségit tenni. A tanulók többségének ezek az iskolák jelentették az utolsó lehetőséget – hangsúlyozzák a szerzők. Szerintük ezek a fiatalok megfelelő segítséggel komoly teljesítményekre képesek. A megkérdezett gyerekek 70-75 százalékánál volt tapasztalható, hogy mögöttük nem áll stabil, gondoskodó család, mert a szülők elváltak, esetenként egyik vagy mindkét szülőjük meghalt. A családi együttélésben gyakorta okoz zavarokat a szülők tartós betegsége, rokkantsága, munkanélkülisége.
Miközben érzékelhető volt, hogy ezekben az iskolákban igen jó, gyakran családiasnak mondható a légkör, a pedagógusok komoly problémákkal küszködnek. A tanárok jelentős többsége rendelkezik ugyan szakirányú végzettséggel, de az egyetemek és a főiskolák nem készítik fel őket a cigány gyerekekkel való találkozásra. Keveset tudnak történetükről, szokásaikról, nem ismerik a nyelvüket.
Az intézmények vezetői és a tanárok egyaránt hangsúlyozták, hogy munkájukban nélkülözhetetlen segítséget jelentenek a pedagógiai asszisztensek, a szociális munkások, a pszichológusok. Viszont előfordul, hogy alkalmazásukra nem kerülhet sor, mivel hiányoznak az ehhez szükséges anyagi feltételek.
Ezekben az iskolákban a központi költségvetésből kapott öszszeg csupán a munkabérre elegendő, a dologi kiadásokat szűkösen fedezi. Az iskolák gazdálkodását a takarékosság jellemzi. Minden pályázati lehetőséget igyekeznek kihasználni, ugyanis az állami fejkvóta költségvetésüknek körülbelül a felét biztosítja.
– A cigány gyerekek oktatására és nevelésére irányuló magánkezdeményezések nem lehetnek sikeresek, ha egy-egy iskola kivételes – a korcsoport létszámához képest elenyészően kevés gyereket érintő – törekvéseként jelennek meg, vagyis ha nem épülnek be szervezett formában az iskolarendszer egészének működésébe, ha elterjesztésükre nincs lehetőség – szögezi le a dokumentum. Hozzáteszik: a roma gyerekekkel foglalkozó pedagógusok jelenleg legfőképpen a saját tapasztalataikra alapozhatják munkájukat, illetve programjaikat és pedagógiai módszereiket. Ezekben az intézményekben olyan tudás halmozódott fel, amelynek a továbbadása az eddigieknél szélesebb körben lenne indokolt. Valamennyi intézmény magániskolaként működik, alapítványi, illetve egyházi fenntartásúak. Sérülhet az intézményekben folyó munka, esetleg meg is szűnhet, ha az ezeket az iskolákat támogató, többnyire külföldi pénzeket adományozó alapítványok, egyházak kivonulnak Magyarországról, s időben nem veszik át a szerepüket a hazai források. Különösen igaz ez azoknál az intézményeknél, amelyek működését eddig sem segítette a normatív támogatás.
Az intézmények finanszírozását – a kutatók szerint – olyan módon kell megoldani, hogy az biztosítsa a sokféle hátránnyal érkező roma gyerekek oktatásának-nevelésének speciális szükségleteit. Célszerű lenne az iskolák szintjén létrejövő – a jelenlegi közalapítványi, kormányzati formáknál kevésbé bürokratikus – ösztöndíjalapok létrehozásának támogatása. – A vizsgált intézmények nem csak munkájuk anyagi megerősítését várják – fogalmaznak a kutatók. Olyan képzésekre, továbbképzésekre lenne szükségük, amelyek a mindennapi oktató-nevelő munkájukhoz nyújtanának segítséget, s lehetőséget gyakorlati tapasztalataik módszeres elemzésére. – Az iskolák ugyanakkor érdekeltek a minőségbiztosítás bevezetésében. Nyitottak és készek az együttműködésre, munkájuk elismerését jelentené tapasztalataik további elemzése és értékelése, gyakorlatuk fejlesztése, mások számára hasznosítható formában történő átadása – szögezi le a tanulmány.