Szent István öröksége

A millenniumi megemlékezések közepette külön is ünnepelt az Esztergom-budapesti érsekség. A ravennai zsinat ugyanis 1001. április 4-én (!) hagyta jóvá az esztergomi érsekség megalapítását. Ilyen hosszú történelmi múlt összegzésre indít és elemzésre késztet. Az érsekség bölcsőjénél két személy bábáskodott: Ravennában a bölcs II. Szilveszter pápa és Esztergomban első királyunk, Szent István. Róla mondta a pápa, „én apostoli vagyok, ő azonban apostol”. Valóban, István zsenialitására volt szükség ahhoz, hogy keresztény államiságunk megteremtése után azonnal önálló, más országoktól független egyházi szervezetet alakítson ki, s ez valósult meg az esztergomi érsekség létrehozásával. A források az esztergomi főegyházmegyét a „caput et mater” (fej és anya) jelzővel díszítették fel, és ez nem véletlen. Minden esztergomi érsek egyúttal Magyarország prímásaként szinte szárnyai alatt nevelgette a többi egyházmegyét. István király Intelmeiben a főpapok rendjét „a királyi trón ékességének” nevezte – és köztük kiváló szerepet szánt a királyi székhelyen lakozó esztergomi érseknek.