Felborította a légkör kémiáját a Covid–19

Meglepő eredményt mutatott ki egy friss, nemzetközi kutatás: a koronavírus-járvány alatt világszerte visszaesett az ipari termelés és a közlekedés, a metán koncentrációja mégis rekordtempóban nőtt. Az ok a természetes kibocsátás mellett a légkör kémiai egyensúlyának felborulása.

Amikor 2020-ban a koronavírus-járvány miatt leálltak a gazdaságok, a kutatók – a pandémia talán egyetlen pozitív hatásaként – jelentős légszennyezés-csökkenésre számítottak. A várakozás részben beigazolódott, hiszen a szén-dioxid-kibocsátás és több klasszikus szennyezőanyag mennyisége valóban mérséklődött. 

Covid–19. Fotó: Wikipédia

Azonban a metán koncentrációja éppen az ellenkező irányba mozdult el, a mérések kezdete óta nem látott szintre emelkedett, és a növekedés üteme is felgyorsult. Ez azért lényeges, mert a metán, bár a szén-dioxidnál jóval gyorsabban bomlik le, mielőtt az megtörténik, 25–80-szor intenzívebb üvegházhatással bír.

Mégis hiányzott a légszennyezés egy összetevője

Egy friss, a Science magazinban publikált nemzetközi kutatás szerint a jelenség elsődleges oka nem a kibocsátások megugrása volt, hanem az, hogy megváltozott a légkör működése. A metánt normál esetben egy rövid életű molekula, a hidroxilgyök bontja le, amely a napsugárzás és különféle gázok reakcióiból keletkezik. Ezek között találjuk az emberi tevékenységhez kötődő légszennyezőket is, például a nitrogén-oxidokat.

A járvány idején azonban éppen ezek a szennyezőanyagok tűntek el nagy mennyiségben a levegőből. Kevesebb hidroxilgyök képződött, így a légkör lassabban tudta lebontani a metánt. A kutatók becslése szerint a metánszint emelkedésének mintegy négyötöde erre a kémiai hatásra vezethető vissza.

A természetes kibocsátás is megugrott

A fennmaradó rész viszont valódi kibocsátásnövekedésből származott, méghozzá döntően természetes forrásokból. A pandémia időszaka alatt csapadékosabb volt az időjárás különösen Afrika és Délkelet-Ázsia trópusi térségeiben, ezért a vizes élőhelyek kiterjedése megnövekedett. Ezek az elárasztott területek ideális környezetet kínálnak a metánt termelő mikroorganizmusoknak, ezért a természetes kibocsátás is megugrott. Vagyis a metánkibocsátás nem kizárólag emberi tevékenységektől függ. Arra már korábbi elemzések is rámutattak, hogy ahogyan a Föld egyre melegebbé és nedvesebbé válik, a mocsarak, belvizek és mezőgazdasági vizes területek szerepe tovább erősödhet a rövid távú klímaváltozásban.

Még mindig van tennivaló

Ez viszont nem jelenti azt, hogy az emberiség felelőssége csökkenne, sőt a folyamat ismeretében még fontosabb a mesterséges metánkibocsátások visszafogása. Mivel a természetes folyamatok egy része nem kontrollálható, az egyetlen ellensúly a fosszilis energia és a hulladékgazdálkodás metánkibocsátásának csökkentése lehet.

A tanulmány készítői arra is felhívták a figyelmet, hogy a klímapolitikai hatások nem mindig lineárisan jelentkeznek. Előfordulhat, hogy egy szennyezőanyag visszaszorítása rövid távon egy másik üvegházhatású gáz felhalmozódásához vezet.

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Science Photo Libra/Nemes László)