Le vele! Hazaáruló! A nemzetből csúfot, komédiást akar csinálni! A magyart bukfenceztetni akarja! A bolondok házába vele!” – ordították a vadászatokhoz és cigányozáshoz szokott honatyák a pozsonyi országgyűlésben, amikor Kelemen László főúri pártfogást kérvényezett egy magyar nyelvű színtársulat létrehozására, a „nemzet csinosítása” érdekében.
Akad néhány főúr, aki a diéta tiltakozásának ellenére támogatni kezdi a magyar művészet első próbálkozásait. Gróf Ráday Pál és Kazinczy Ferenc felkarolja a magyar színészeket, így Kelemen László lelkes kis csapatot szervezhet maga köré a csavargó színészekből. Tíz férfi és négy nő alkotja az első magyar színtársulatot, akik a színpadot átadni nem kívánó német színészekkel történő hosszas viaskodás után elkezdik a próbákat Buda első állandó színházában, a Várszínházban.
Az épületnek korábban inkább szakrális szerepe volt, csak évtizedek múltán válhatott a színészet szentélyévé, a szerzetesrendek feloszlatásának köszönhetően. A helyén a XIII. században ferences templom állt, majd a török épített mecsetet a területre. Buda ostromakor ez is romba dőlt, és a telket átadták a karmelita szerzeteseknek, akik 1763-ban avatták fel templomukat a színház egykori helyén. Kalapos királyunk, a „reformer” II. József azonban feloszlatta a szerzetesrendet, majd 1784-ben személyesen intézkedett, hogy a Budára telepített központi kormányhivatalok tisztviselői karának rangos szórakoztatására a templomból színházat alakítsanak ki. Az 1200 nézőt befogadó színház terveit Kempelen Farkas készítette, és 1787-ben nyitották meg, hogy német nyelvű darabokat adjanak elő a budai polgároknak.
Az első magyar nyelvű előadást 1790. október 25-én tarthatták meg a színház falai mögött. Weisse és Simai Kristóf Igaz-Házi című darabját Kelemen László állította színpadra, és az egyik szerepet át is vállalta színészeitől. A társulat mindössze hat évig maradhatott fönn, mert sok külső támadás és belső viszályok is bomlasztották. A német színészek folyamatos zaklatása mellett a társulat egyes tagjai is állandóan magukhoz akarták ragadni a vezetést. A legkirívóbb az indulatos kurafi hírében álló színész, Sehy Kemény Ferenc esete, aki kísérletet tett az igazgató meggyilkolására is, hogy a helyére léphessen.
Az egyik darabban az intrikust alakította, aki lelövi a Kelemen által alakított szereplőt. Az igazgató rosszat sejtve lehajtotta a fejét, a háttérdíszletben két valódi pisztolygolyó landolt. Kelemen László nem árult el senkinek semmit. Arról sem beszélt, hogy Sehy a börtönből megszökött rab, akit az aradi megye követeként, hűtlen kezelés miatt zártak kaptárba sikeres színészkorszaka előtt. A duhaj csepürágó egyébként Martinovics egyik besúgója és elárulója volt, és számos kocsmai verekedésének egyikén halt meg: megsértett huszárok vágták le egy nagyváradi csárdában. Ugyanakkor bejelentkezett a társulatba rendezőnek Protasevitz Benedek, a lengyel borkereskedő is, aki a tagok felét az igazgató ellen lázította, hogy alattomban megszerezze a vezetést. A folyamatos áskálódás miatt végül 1796. április tizedikén feloszlik a „magyarjátszó színtársaság”. Ekkor már rengeteg adóssága van az igazgatónak, vagyonának nagy részét elveszti, pedig jelentős summát szedett öszsze a színészkedés előtt, Grassalkovich Antal herceg gödöllői uradalmának ügyészeként. Színészeivel együtt mindenét eladja, hogy tegyen egy utolsó kísérletet a magyar szíház feltámasztására, de teljes közönnyel találkozik. Egy darabig vidéken színészkedik, majd visszavonul: Ráckevén, Makón Csanádpalotán lesz kántortanítóvá. Ezekben az években még egyházi zenét is szerez. Veronka lányának kérésére a Színészegyesület tagjai kilenc láb magas, csiszolt, tiroli márvány piramist emelnek a sírjára 1888 egyik őszi délelőttjén.
origo.hu
Többé nem vásárolhatnak energiaitalt a 18 év alattiak
