Elsiratták a zugligeti mangalicát

„Haj, regő rejtő, azt is megadhatja, az a nagy Úristen!” – harsogják az irhakucsmás regösök, mielőtt felsorolják a földi jókat, amelyeket az új esztendőre kívánnak a családoknak, és a botjaikkal a földön verve a ritmust körbetáncolják a szalmalángok között perzselődő mangalicát. Bármilyen furcsa, a jelenet nem faluhelyen zajlott, hanem Budán, a libegő lábánál kialakított zugligeti kemping jégpályája melletti alkalmi disznóölő térségben. A létesítmény vezetője ugyanis minden évben itt rendezi meg előszilveszteri disznósiratóját.

2001. 12. 31. 0:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A zugligeti kemping bejáratánál két méter széles tábla fogadja a vendéget, hogy a világért se forduljon vissza, ha megpillantja a fából faragott „Disznósirató” feliratot.
A népi hagyományt Meszleny András, a kemping vezetője honosította meg Budán, felelevenítve a szülőfalujához közel található Pázmánd és Lovasberény régi szokásait. A létesítmény főépülete előtti kiállítás is a népi hangulatot őrzi. Ahogy belépünk a disznóvágás helyszínére, régi faszekerek előtt legelő kecskék és szárított kukoricacsövekkel díszített füstölőház mellett érhetünk el a szalmával borított asztalra kiterített „áldozatig”, a leölt malac körül gyülekező vendégek közé. Az állatot a pázmándi asszonykórus tagjai búcsúztatják, énekelve siratják szegény párát egészen a pörzsölésig. Amikor a földre helyezik, és szalmával terítik be a mangalica testét, vidámabb nótára váltanak :„Ég a disznó, ropog a nád, szorítsd hozzám azt a barnát, míg a barnát szorongatod, azt a szőkét elszalasztod!” Ezt a dalt már ismeri a vendégek egy része is. Néhányan bekapcsolódnak az asszonyok körtáncába, és úgy énekelnek. A Bartók Táncegyüttes tagjai szintén ünnepelnek, csujogatnak, regölnek és táncra perdülnek a ropogó tűz körül.
A vendégek megfigyelhetik a disznófeldolgozás összes hagyományos munkafázisát a pörzsöléstől a füstölésig, a vállalkozóbb kedvűek még részt is vehetnek a hurkatöltésben.
Közben a pázmándi asszonyok sem tétlenkednek: karácsonyi asztalt állítanak, és ólomöntéssel jósolnak a látogatók szórakoztatására.
A főszónok hívására a közönség a fehér abrosszal leterített asztal köré gyülekezik, amelyet fenyőágak díszítenek. Szerszámokat hordozva lépnek színre a szereplő férfiak és nők. Ásót, kapát, fogót, vágót, lapátot hoznak magukkal, majd szavalókórust alkotnak.
A Gazda és a Gazdáné az otthonukat jelképező asztal mellett állnak a termékeikkel. Az asszonyok elkezdik a verselést: „Gazda, gazda dolgozzál, egész évben fáradjál! / Legyen szerencsés a munkád, legyen tele a kamrád, / Kettő-három kosár terménnyel, termékkel…”
A kórus másik fele válaszként folytatja: „Aggyon Isten jó napot mindnyájuknak / Aggyon bort, búzát / A gazdának száz malacot, egy ólat / A gazdasszonynak száz icce kendert, egy orsót, / Szénát, szalmát, szalonnát / Egy kis tarka bocikát.”
Az összes szereplő az asztalra kikészített termékekre mutat, majd együtt hangosabban szavalnak tovább.
Ezek után a Gazda és Gazdasszony az asztalra rakodnak, köszöntőt mondanak, majd koccintásra emelik a poharat. A köszöntő után az egyik szereplő megkérdezi a Gazdát:
„Gazduram, mondja már, mit keres ez a szekerce az asztal alatt, a kisszéken?”
„Ha nagyon rossz az idő, fogom a szekercét, nekiengedem a zimankónak, és elvágom vele a rossz idő fonalát”– válaszolja a Gazda, majd újra koccintanak, és így folytatják napestig.
Hasonlóan érdekes látványosság az ólomöntés is, amellyel különféle jóslatokra következtetnek a pázmándi asszonyok.
A gyerekek megnyugtatására a forró ólom vízbe mártogatása közben szintén mondókát szavalnak: „Jer elő gyermekem, a térded ne remegjen, / Elűzzük a csúf átkot, ólmot öntünk, meglátod! / Az ólom megmondja, mit is kell csinálnod.”
Ezután, ha a kihűlt fém formája karikát mutat, vagy patkó alakúra sikeredik, elűzik vele a boszorkányt egész évre.
– Az összejövetel elsődleges célja természetesen az újév köszöntése, de a disznósiratóval idecsalogatott fővárosiak megismerhetik a népi hagyományokat is a Bartók Táncegyüttes és a pázmándiak előadása, valamint az általunk összegyűjtött hagyományos munkaeszközök segítségével – fejti ki Meszleny András, a disznótoros ünnep szervezője, miközben a gesztenyesütő fölé akasztott bókonyra és kisfára mutat. Megtudhatjuk, hogy ezeket a tárgyakat az ökrös vontatáshoz, a szántáshoz és a boronáláshoz használták. A fedett étkezőben más mezőgazdasági eszközök is helyet kaptak, a falra vagy a mennyezetre akasztva. Láthatunk például régi favillát és fagereblyét, kender- tilolót, különféle lószerszámokat, szekérlőcsöket és a torhoz kapcsolódó káposztáshordót és disznóperzselő teknőt. A bámészkodás közben kóstolót is vásárolhatunk a frissen sült, hagymás vérből, tepertőből, disznótorosból és a kihagyhatatlan toros káposztából. Mindezt pedig ősi receptek szerint készített forralt borral öblíthetjük le, hogy méltóan búcsúztassuk el az óesztendőt.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.