Számos kereszténydemokrata politikus is tisztelgett Barankovics István emléke előtt, többek között Surján László, a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség társelnöke, Semjén Zsolt, a kultusztárca egyházi ügyekkel megbízott helyettes államtitkára. Jelen volt az egykori Demokrata Néppárt néhány, még élő parlamenti képviselője is.
Harrach Péter beszédében kijelentette: az előző évtizedben számos, külföldön elhunyt fontos személyiség hamvai tértek haza. Barankovics István lélekben sosem tudott elszakadni Magyarországtól, és emigrációjának 25 éve alatt figyelemmel kísérte hazánk társadalmi és politikai életét. A jeles politikus földi maradványainak hazahozatalát a New York-i Hawthorne Gate of Heaven temetőből az újratemetést szervező Nemzeti Kegyeleti Bizottság szorgalmazta. A bizottság két esztendeje alakult kormánybizottságként, működését a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma teszi lehetővé. A szervezet titkára, Fogarasi Katalin lapunknak elmondta: ők választották ki a Fiumei úti temetőben Barankovics István méltó díszsírhelyét, tekintettel arra, hogy a jövőben e kegyeleti hely egy bizonyos részét nemzeti sírkertté kívánják tenni.
A kereszténydemokrata politikus maradványainak koporsós hazaszállítását több hónap alatt készítették elő. Csütörtökön délben a Fiumei úti temetőben katolikus rítus szerint temetik újra, a szertartást Pápai Lajos, a győri egyházmegye püspöke celebrálja. A jeles politikus földi maradványainak örök nyugalomba helyezése alkalmából Áder János, az Országgyűlés elnöke mond emlékbeszédet.
A Nemzeti Kegyeleti Bizottság a jövő esztendő elejére állít össze egy listát a Miniszterelnöki Hivatalnak, amelyben javaslatot tesznek azon neves és kiemelkedő magyar személyiségek honi újratemetésére, akik idegen földben nyugszanak a világon. A magyar történelem eseményei, a diktatúrák miatt számos magyar hazafi alussza örök álmát messze hazájától. A haza a kollektív emlékezet formálása érdekében is szeretne késői elégtételt nyújtani fiainak – mondta Fogarasi Katalin.
- Háttér -
Barankovics István újságíró, közíró a Magyar Nemzet felelős kiadói és szerkesztői tisztét is viselte 1943–44-ben. A függetlenségi mozgalom polgári szárnyához tartozó katolikus politikus 1906-ban született az akkor Szabolcs vármegyei (ma Hajdú-Biharhoz tartozó) Polgáron. Korán bekapcsolódott a közéletbe, 1928-tól az Országos Katolikus Főiskolai Diákszövetség főtitkára. 1937-től társszerkesztője az Ország útja című államtudományi és nemzetpolitikai folyóiratnak, a háború után pedig a Demokrata Néppárt főtitkára lett. Az FKgP szétverése után megtartott 1947-es választásokon a keresztény polgári demokrácia megteremtését célul kitűző Demokrata Néppárt a legnagyobb ellenzéki párt lett. 1947–49 között országgyűlési képviselőként ellenezte az iskolák államosítását, a demokratikus átalakulás mellett elkötelezett, mérsékelt katolikusok vezetőjeként a Szovjetunióval való megegyezés híve volt, de a Magyar Dolgozók Pártja agresszivitása Barankovics politikai mozgásterének beszűküléséhez vezetett. 1949 februárjában emigrálni kényszerült, pártja feloszlott. Előbb Ausztriában a salzburgi menekültügyi iroda vezetője volt, majd 1951-ben az Amerikai Egyesült Államokban telepedett le, s a Magyar Nemzeti Bizottmány végrehajtó bizottságában a kulturális ügyeket intézte. 1958-ban tagja lett a Magyar Bizottságnak, a Magyar Nemzeti Bizottmány jogutódjának.
Kitüntette az Oroszország oldalán harcoló katonákat Kim Dzsong Un
