Az autók állapotát alapvetően a tulajdonos anyagi helyzete határozza meg, de sokat számít a jármű életkora is – jelentette ki Bratincsák György, a Magyar Autóklub budapesti és Pest megyei területi igazgatóságának műszaki állomásvezetője. Szerinte a mai gépkocsik színvonala olyan, hogy ha rendszeresen ellenőriztetik állapotukat a szervizben, akkor bármelyik évben levizsgáztathatók. Az autótulajdonosok felének azonban Magyarországon arra sincs pénze, hogy teletöltse a benzintankját.
Ezeket az embereket nagyon nehéz meggyőzni arról, hogy ki kell cserélni vagy meg kell javítani egy-egy alkatrészt. Különösen nagyok a viták a hátsó fékkel kapcsolatban, mert ez rendszeres karbantartást és tisztítást igényel, különben nem felel meg a méréseken. Az Autóklub tagjainak nagy része megérti, hogy a megelőző karbantartás teheti hosszú életűvé a gépkocsit, ezért rendszeresen ellenőriztetik autójukat. A vezető úgy tartja, hogy az idősebb járművekkel sem lenne nagy gond, ha gyakran elvégeznék az ellenőrzésüket és a karbantartásukat.
Közvetlenül a rendszerváltás után viszont a közlekedési felügyelet még nem szabályozta, hogy milyen állapotú használt autók jöhetnek be az országba. Ezekben az években számtalan gyatra, nehezen javítható, öreg autót hoztak be. Az agyonhasznált járműveket a gondatlan autósok addig járatják, amíg lehet, majd otthagyják az út szélén, vagy elviszik a roncstelepre, illetve az autóbontóba. A tulajdonosok másik részének azért van külföldről olcsón behozott autója, mert soha nem juthat hozzá máshoz. Ezek a vezetők minden- áron meg akarják óvni féltett szerzeményüket, ezért alig közlekednek velük. Legfeljebb a telekre utaznak az autóval, egyszer-egyszer elmennek kirándulni vagy a távoli rokonokhoz. Az ilyen járműveket megfelelően karbantartják, így nem válik kárukra a koruk.
Persze az utakon még mindig megtalálhatók a régi Ladák, Trabantok, Skodák és más szocialista termékek, amelyeknek igen változó az állapotuk. A Wartburgból úgynevezett melóskocsi lett: hajnalban, bepárásodott ablakkal, tömötten érkeznek bennük a vidéki munkások a fővárosi munkahelyekre. Az utasok még alszanak, és a sofőr is félálomban vezet, nem kis veszélyt okozva a közutakon. Ezekről az autókról ránézésre megállapítható, hogy nem mennének át a vizsgán. A vidékről érkező munkások szállítására használnak régi kisbuszokat is, amelyek még veszélyesebbek, ha rossz állapotban kerülnek ki a forgalomba. Az elöregedett autóknál a legkülönbözőbb meghibásodásokat fedezik fel az Autóklub szerelői a vizsgáztatás és az ellenőrzés alatt.
A legtöbb hibát általában a fékek okozzák, mert az autósok nem veszik észre a kisebb hibákat. Úgy gondolják, nincs komolyabb baj a berendezéssel, ha a kocsi még meg tud állni. Az autók többségén a fékek kisebb javításra szorulnak, a tulajdonosok mégis ritkán viszik szervizbe fékhatásmérésre. Pedig a hátsó fékek elég hamar korrodálódnak, ha nem végzik el karbantartásukat. Az autóvezetők mégsem figyelnek erre, mert köztudott, hogy az első fékek kopnak el hamarabb. Az első fékek a vezetési stílustól függően általában húsz-huszonötezer, a hátsók hetven-nyolcvanezer kilométerig működnek megfelelően. A korszerűbb gépkocsikban már jelzőberendezés hívja fel a figyelmet a fék hibájára, de súlyosabb esetben a régebbi autóknál is észlelni lehet a gondokat. Az első fék kellemetlen hangot ad, ha a betétje már annyira lekopott, hogy hozzáér a tárcsához. Ilyenkor azonnal szervizbe kell vinni az autót, hogy elkerüljük a komolyabb bajt. A hátsó fék azonban annyira zárt, hogy hibáját csak a javítóműhelyben lehet észrevenni.
Az idősebb autóknál a fékhibák mellett természetesen a karosszéria elöregedése is problémákat okoz – jelenti ki az Autóklub szakembere. Tapasztalatai szerint számtalan alkalommal érkezik vizsgáztatásra olyan öreg autó, amelynek látványosan kijavítják a felépítményi hibáit, hogy kívülről ne látszódjon a rozsdásodás. Az itteni műhelyekben azonban olyan szerelők dolgoznak, akik évtizedek óta foglalkoznak ellenőrzéssel, így már behunyt szemmel tudják, hogy hová nyúljanak, ha korróziós hibát kell keresniük. Ahol jelentős teherviselő szerkezetek vannak, ott elengedhetetlen, hogy a jármű hibátlan legyen, de sokszor csak tüzetesebb vizsgálat után derülnek ki a turpisságok. Gyakran előfordul, hogy lemezekből gittelik össze az autó alvázát. Az alvázvédő szereket nagy előszeretettel kenik fel a külső lemezekre, mert így szép, fényes felületet hozhatnak létre, és azt gondolják, így eltakarhatják a hibákat.
A legfurcsább eset ebben az évben történt, egy régi autó vizsgálatakor. Az autószerelők nyomkodni kezdték az ajtó melletti küszöb felszínét, mert feltűnt nekik, hogy túl friss a fényezése. A küszöb berepedt, és a festék alatt egy műgyantával bevont vászondarabot találtak, amely a fémrészek egyik darabjának helyettesítésre szolgált. Amikor jobban megvizsgálták, kiderült, hogy egy svájcisapkát tuszkoltak be a házi karosszérialakatosok a hiány pótlására a járműszekrény fémelemei közé.
Az autósok nagy része a gépkocsi világítását is elhanyagolja. Sokszor egy-egy karambol után úgy javítják ki az autók elejét, hogy a fényszórót többé nem lehet megfelelő helyzetbe állítani. Az Autóklub szakemberei többször felhívták már erre a lakatosok figyelmét, ennek ellenére előfordulnak ilyen hibák. Az újabb járműveknél már műanyag fülekkel állíthatók a lámpák, és ha ezek eltörnek, az egész szerkezetet cserélni kell. Ez szintén jelentős summába kerül.
– Az utcán egyébként is csak körül kell nézni, és személyesen tapasztalhatjuk, hogy mennyire nem figyelnek oda a lámpa működésére az autóvezetők – jegyzi meg a szakember, aki szerint döbbenetes, hogy milyen állapotú világítótestekkel képesek közlekedni az autósok. A legelkeserítőbb, hogy még taxisok is autóznak félig működő vagy régóta összetört a lámpával.
Általános probléma az is, hogy az apróbb felszerelési tárgyak siralmas állapotban vannak az autókon. A közlekedő járművek szélvédőin árulkodó nyomokat hagynak az ablaktörlők, nyáron a törlőgumi rátapad a napon álló autók ablakaira a nagy meleg miatt, és elszakad a szerkezet megmozdításakor. Gyakran nemcsak a gumit, hanem a lapátot is ki kellene cserélni, de erre sem fordítanak kellő figyelmet az autóvezetők.
Veszélyeket okozhat az utakon az abroncsok rossz állapota is, pedig mindenféle autógumi kapható a boltokban az olcsóbbaktól a luxustermékekig. Választhatunk olcsóbb abroncsokat is, ami nem azt jelenti, hogy ezek rosszabbak lennének a márkásabb termékeknél. A lényeg az, hogy mindig jó profilmélységű téli és nyári gumi legyen az autónkhoz.
A járművek állapota némileg függ az autósok vezetési stílusától is. A gépkocsi akkor kopik jobban, ha izgatottabban vezetik. Ugyanakkor nem minden autós méri fel jól, milyen mértékű karbantartás kell az ő vezetési módja mellett. Számos fiatal azért vásárol autót, hogy gyorsulási versenyeket rendezzen, sportosan vezessen és száguldozzon, de nem áldoz elég pénzt a jármű megfelelő felszerelésére, így életveszélyes helyzeteket okozhat önmagának és másoknak. A szabályokat betartó embereknek sem mindig van elég anyagi forrásuk a javításra, a felújításra, de meghibásodás esetén ők általában nem használják a gépkocsijukat. Ezzel megúszhatják a további költségeket is, hiszen egy baleset után, a mai árak mellett csak a lökhárító helyrehozása negyven-ötvenezer forintba kerül.
Természetesen az sem mindegy, milyen utakon közlekedünk. Az állandóan rossz, földutakon járó autók futóműalkatrészeinek, gumiperselyének sokkal kisebb az élettartama. A rendszeres karbantartásnak pont az a célja, hogy ezeket a kopásokat, elhasználódásokat észrevegyék, és megakadályozzák a szélsőséges, baleseteket okozó hibát. A műszeres vizsgálattal idejében észreveszik, ha lóg egy gömbfej, vagy ha nem normálisan kopik a gumi, és így a drága alkatrészek cseréje is elkerülhető. A szervizkönyvekbe éppen ezért jegyzik be, hogy mennyi idő elteltével, vagy hány megtett kilométer után kell ellenőriztetni a szakemberekkel a jármű állapotát.
Aki egy évben több ezer kilométert utazik, annak minden esztendőben érdemes megvizsgáltatnia az autóját, nemcsak a tízezer kilométeres, kétéves kontrollon kell megjelennie. Tavasszal és ősszel fontos megnézetni a fékeket, mert télen több ideig állnak az autók, és a fagyos időjárás is jobban megterheli az alkatrészeket. Az őszi, síkosabb utakon ráadásul jóval pontosabb fékekre van szükség. Nem árt megméretni a lengéscsillapítót sem, hiszen ez nem egyik napról a másikra megy tönkre. Ha meghibásodik, egyre jobban rázkódik az autó, de ehhez a sofőr is hozzászokik, hiszen rendszeresen vezeti a járművet. Nem veszi észre, hogy az autója nem tartja az utat, túlzottan reagál az oldalszélre és a macskakövön haladva többet van a kereke a levegőben, mint az úton. Évente egyszer az olajat is le kell cserélni, különösen, ha valaki keveset használja az autóját. Az álló gépkocsi tengelye könnyen korrodálódhat és a szimeringek is beragadhatnak. Az akkumulátornak is az a jó, ha minél többet használják a motort.
A megfelelő szervizeléshez persze meg kell találni azt a műhelyt, amelyikhez szívesen fordul a tulajdonos. Bratincsák György szerint a szervizválasztás is bizalmi kérdés, mert sajnos előfordulhatnak visszélések. A versenyhelyzet miatt azonban egyre kevésbé jellemző az autósok félrevezetése, mert a szerelők érdeke, hogy a tulajdonos minél többször visszatérjen műhelyükbe. A vizsgáztatási korrupció is megszűnni látszik, mert baleset esetén az autószerelőt is felelősségre vonhatják. A vizsgán az autókat végignézi két felelős is, akik aláírják az engedélyezést.
Hasonló a helyzet a zöldkártya érvényesítésével is, mert az új környezetvédelmi törvény szigorította az előírásokat. A szabályozás szerint olyan zárt rendszerben kell kialakítani a mérőeszközöket, hogy az adatok befolyásolására ne legyen lehetőség. Bratincsák György elismeri, hogy bizonyos esetekben előfordulnak csalások a zöldkártyával kapcsolatban is, de úgy véli, hogy ma már egyre több autós számára fontos a levegő tisztasága.
origo.hu
Többé nem vásárolhatnak energiaitalt a 18 év alattiak
