Tisztelt Szerkesztőség!

Olvasóinktól
2001. 12. 07. 0:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Magyarországot már most felvehetnék
Orbán Krisztiánnak lapjuk december 4-i számában megjelent „Hideg zuhany: tíz új tag lesz az EU-ban?” című cikkére szeretnék röviden reagálni, legsúlyosabb félreértéseit korrigálni. Csak remélhetjük, a magyar politikai vezetésnek nem okozott meglepetést az Európai Bizottság maximum tíz ország felvételét lehetségesnek tartó álláspontja, hiszen a hideg zuhany azt jelentené, hogy Budapest átaludta az unió bővítésével kapcsolatos belső vitákat. Hiszen legkésőbb az 1999-es kölni csúcstalálkozó óta világos – ahol megállapodtak az EU 2000–2006 közötti költségvetéséről –, hogy a legtöbb tagállam fővárosa, például London, Párizs, Madrid vagy Athén csak szónoklatokban támogatja a bővítést, azért a legkisebb anyagi áldozatra sem hajlandó. Lényegében úgy gondolják, hogy a bővítés legnagyobb haszonélvezője a német gazdaság, ezért fizessék ők a bővítést.
Hasonlóan hamis a tömbszemléletre utaló alcím is, hiszen az EU-tagállamoknak, ha érdekükben áll – lásd például vízumkényszer fenntartása Romániával szemben – igenis tudnak differenciálni a jelöltek között. Hibás az a megállapítás is, miszerint Németország történelmi felelőssége okán támogatná Lengyelországnak a bővítés első körébe kerülését, hiszen ezt aligha feltételezhetjük egy olyan kormányról, amelynek egyik tagja, Trittin környezetvédelmi miniszter büszke arra, hogy sohasem énekelte a német himnuszt, s aki e kijelentése után a helyén maradhatott. Berlin számára azért fontos Varsó tagsága, mert a tagjelöltek közül messze a legnagyobb piacot jelenti a német gazdaság számára. Másrészt Berlin a problémás Varsót trójai falóként kívánja felhasználni az elavult EU struktúrák átalakítására. Hiszen Lengyelország felvétele esetén az EU mai mezőgazdasági és strukturális politikája tovább már nem lenne finanszírozható.
Továbbá egyre valószínűbb, hogy az első kört követően hosszú ideig szünet fog beállni a bővítés folyamatában. (Ez a tény egyébként a magyar kedvezménytörvény elfogadásának meghatározó oka.) Természetesen a francia javaslat, mind a 12 tagjelölt felvétele mögött sem a latin testvérnép támogatása áll. (Nem véletlenül fogalmazott úgy a francia külügy egyik munkatársa, hogy csak akkor támogatják Románia tagságát egy szervezetben, ha a szervezetet tönkre kívánják tenni.) Párizs világosan tudja, a bővítés első körét nem halaszthatja 2005–2006-nál tovább, viszont a francia politika nem kíván lemondani – főként a választások előtt alig fél évvel – a brüsszeli kasszáról, közvetve a német adófizetőktől élvezett támogatásokról. S ha a brüsszeli bizottság legújabb bővítési javaslatában összemoshatja a tízes csoport tagjai közötti különbséget, akkor ilyen alapon a maradék két tagot is felvehetnék. Párizs most egy kis bővítési, 4-5 országból – Magyarország, Szlovénia, Málta, Ciprus esetleg egy balti államból – álló első bővítési csoportot kíván létrehozni. Ezeket az országokat már a mai pénzügyi keretfeltételek mellett is fel lehetne venni, az EU-támogatások eddigi haszonélvezőinek nem kellene lemondania súlyos eurómilliárdjaikról. Keresztes Lajos, Érd

Felemás sajtószabadság
Nem olvasom sem Lovas István, sem Bayer Zsolt bestsellereit. A nevezett urakat csak a tévében láttam, és mondandójuk zömét ellenszenvesnek ítéltem. A mai napig, amíg el nem olvastam Bayer Zsolt „A Librivel cenzúráztatják a szerzőket” című írását (Magyar Nemzet, november 28.). Mélységesen felháborít a Lovas és Bayer ellen indított inkvizíció. Ez semmivel sem különb annál, amit Goebbels csinált 1933-ban Németországban, és Kolozsváry-Borcsa Mihály, felkötött sajtódiktátor, 1944-ben itt, Magyarországon, amikor máglyára vetették a nekik nem tetsző műveket. Nem tanultak Goebbels és Borcsa sorsából? Undorodom a kirekesztéstől, de megesküszöm: a Librihez ezentúl be nem teszem a lábam. Noha változatlanul nem értek egyet Lovas és Bayer eszméivel, de kész vagyok a barikádra menni, ha bárkinek a szólásszabadságát meg kell védeni könyvgyilkos külföldi (oxfordi professzor) és hazai (168 Óra) „kultúrantropológusokkal” szemben. Pogány László, Budapest
*
November 18-án felhívtam a Vasárnapi Újság telefonszámát, hogy elmondjam az ATV/Libri cenzúrájával kapcsolatos véleményemet (a Sajtóklub ma este újraindul – a szerk.). A Fehér Sándor néven, a Magyar Rádió képviseletében bejelentkező „úr”, miután sajnálatomat fejeztem ki, hogy megszűnt a műsor, és mondván: remélem, megszüntetik ezek után a hétfő/szerda esti Sajtóklubot és a Heti Hetest is, közölte: „Önt kellene már megszüntetni”, és levágta a telefont. Ez ma, 2001-ben megtörténhet. Tompa Zsoltné, Debrecen

Farkas Elemér (Budapest): Medgyessy Pétert, az MSZP miniszterelnök-jelöltjét kemény támadások érik napjainkban. Annak eldöntése, hogy e támadások jogilag megalapozottak-e, természetesen az illetékes bíróságokra tartozik – mint tudjuk, az ügyben perek kezdődnek. Van azonban a kérdésnek erkölcsi vonatkozása is, amire jogmániás korunkban kevés figyelmet fordítanak. Magyarország nem a Nyugat, és itt az emberek nem szokták még meg, hogy az üzleti élet eseményeit csak a jog normáival mérjék. Az átlag magyar különösen szereti alkalmazni a hagyományos erkölcs mércéjét is. Ez a mérce pedig – egyszerűen szólva – piszkos gazemberségnek minősíti még a jogszerű üzleti tevékenység és magatartás jelentős részét is, befolyással üzérkedést pedig különösen. Nincs értelme azon vitatkozni, hogy ez a közfelfogás helyes vagy helytelen. Ez van, és ezért Medgyessyn az erkölcsi megbélyegzés biztosan rajta marad, még akkor is, ha a jog nem marasztalja el. Ezt pedig komolyan kell venni, mert nem hiszem, hogy az MSZP-nek jót tenne még egy vállrándító „na és?”, mint a probléma egyetlen megoldása. Ráadásul Medgyessy Péter személyének kiválasztása más szempontból is megkérdőjelezhető. Ha ugyanis a dolgozó rétegek képviseletére igényt tartó, magát szociálisan érzékenynek hirdető párt első számú jelöltje egy milliárdos bankár, ez a politikailag „dörzsöletlen”, egyenesen gondolkodó emberek szemében az egész pártot hitelteleníti el. Csak súlyosbítja a helyzetet, hogy a már hónapok óta folyó előkampány keretében Medgyessy jellegtelennek, szürkének, karizmatikus vonások nélküli embernek mutatkozott, vagyis személyes kvalitásokkal sem képes ellensúlyozni az említett hátrányokat. A következő hetekben az MSZP vezetői közül egyre többen fogják felismerni, hogy Medgyessyvel biztosan veszítenek, de mégsem tudnak megszabadulni tőle, mert leváltása éppen a támadásokat hitelesítené, ami presztízsokokból még roszszabb változat, mintha kitartanak személye mellett. Medgyessy Péter tehát igazi csapdává vált az MSZP számára.
*
Dr. Bodnár Lajos (Szeged): Az MSZP vezetői azt állítják, hogy a Fidesz 52 milliárd forintot „ellopott” a nyugdíjasoktól. Sajnos az alább következő tényeket mindenki elfelejtette – még a Fidesz-kormány is. Az MSZP-sek 1996-ban az általuk hozott törvény alapján 20 százalékos nyugdíjemelést irányoztak elő, amely a valóságban a következőképpen nézett ki: az emelés 20 százalékos, de nem lehet kevesebb 600 és nem lehet több 3000 forintnál. Így aztán, akinek 15 000 forintnál több volt a nyugdíja, például 30 000 forint, az 6000 forint helyett csak 3000 kapott, vagyis 10 százalékot. Akkor hol volt a nyugdíjemelés 20 százalékos? 1997-ben sem volt sokkal rózsásabb a helyzet, mivel akkor 19,5 százalékos nyugdíjemelést irányoztak elő azzal a kitétellel, hogy az nem lehet kevesebb mint 800, és nem lehet több mint 4000 forint. Vagyis, akinek 40 000 forint volt a nyugdíja, a közel 8000 helyett 4000 forintot kapott emelésként, amely ugyancsak 10 százalékos emelés volt. Még mielőtt elfelejteném, azt is megemlítem, hogy Hornék 1997-ben a nyári hónapokban 0,5 százalékos „emelést” adtak, ami magyarul azt jelenti, hogy egy nyugdíjas minden hónapban hetvenöt–kétszáz forint havi nyugdíjtöbblethez jutott! De ezek a tények teljesen feledésbe merültek, csak azt rágják az emberek fülébe, hogy az Orbán-kormány meglopta a nyugdíjasokat. Ezt mondja minden ellenzéki politikus, újságíró, mint Bolgár György úr is, akinek a Beszéljük meg! című műsorában többször megemlítették az 52 milliárdos „lopást”, de ugye Bolgár György úrnak eszébe sem jutott megcáfolni, mert szokás szerint jól esett neki, hogy valaki ismét a kormányt gyalázza.

Kedves Olvasók!
Név- és címhiányos, valamint nyílt leveleket nem közlünk. Leveleiket szerkesztett formában adjuk közre. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A levelek tartalma nem feltétlenül azonos a szerkesztőség álláspontjával.
Címünk: 1450 Bp. 9., Pf. 74.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.