Már több királyi udvarban ismertté válik a tokaji aszú a XVI. század második felében, a lengyel és a zsidó kereskedők révén. Ezekben az időkben terjedt el a legenda, hogy a Hegyalján termelt aszúborban nagy mennyiségű arany lelhető fel. Galeotto Marzio, Mátyás király udvari krónikása azt írja Epitome Rerum Hungaricum című művében, hogy a magyar hegyekben aranyérc, a homokban aranyszemcsék, a tokaji szőlőkön aranyvenyigék találhatók. A legendát hallva még a megrögzött alkimista hírében álló Paracelsus is eljött Magyarországra, hogy megvizsgálja, valóban aranyat találhat-e a hegyaljai szőlőtőkék között.
A vegyész nem talált nemesfémet, de a gyakorta ízlelgetett tokaji bor lírai következtetésekhez juttatta. Magyarországi élményeiről beszámolva leírja, hogy már a határt átlépve „tatár rablók” támadták meg, és pőrére vetkőztették. Amikor azonban meglátták a tudós hajlott hátú, nyomorék testét, azt gondolhatták, hogy magával az ördöggel állnak szemben, és úgy megijedtek, hogy hanyatt-homlok menekülni kezdtek. Paracelsus leírásából az is kiderül, hogy rengeteg kísérletet végzett Tokaj-Hegyalján, hogy végre aranyat készíthessen. Kísérleteit nem koronázza siker, de a szőlő vizsgálatakor a következő eredményre jut: „A hegyaljai szőlő azért a legnagyszerűbb növény, mert ott a vegetáliák a mineráliákkal társulnak, s a napfény mint aranyfonal megy a tőkén és a gyökereken át a kőzetbe...” Az aszút kóstolgató kémikus szerint tehát a nap sugara a tokaji szőlőtőkén keresztül jut el a kövekig, hogy csillogó érc teremtődjék a hegyek mélyén. Paracelsus látogatása után újabb hitregék terjengtek hazánkban a Zemplén alatti dűlőkről. Everhard Werner német orvos feljegyzi, hogy egy Walpataky nevű magyar nemes állítása szerint Rákóczi Zsigmond aranyvesszőt talált a szőlőjében. Amikor Lazar de Schwendi 1565-ben ostrom alá veszi Tokaj várát, és Némethy Ferenc, az erődített falak védője elesik, négyezer akó tokajit szállítanak el sok ezer szőlőtőkével együtt az osztrák kapitány elzászi birtokára a katonák, és sokak szerint ők is az aranyvesszők titkát kutatják. A valóságban csupán az történik, hogy a hadvezér földjein elültetteti a zsákmányolt tőkéket. Ennek köszönhető, hogy a vidéken a mai napig bort termelnek, „tokai” néven. Ez az ital természetesen nem is hasonlítható az eredeti hegyaljai borokhoz, amelyekről XIV. Benedek pápa kis versikét is írt a neki aszút ajándékozó Mária Terézia királynő számára. „Áldott legyen a föld, amely téged termett, / Áldott az asszony, aki téged küldött, / Áldott vagyok én, aki iszlak” – írta az egyházfő az egyszerre Benedeket és áldottat is jelentő, latin benedictus kifejezéssel szellemes szójátékot űzve, amikor a kiváló desszertbort megkóstolta Krisztus születése napján.
origo.hu
Erre nagyon ráfázhat Magyar Péter, újabb ügyekben jelentették fel
