A magyar gazdaság a lassulás idején

A magyar gazdaság 1997. óta viszonylag egyenletes és gyors fejlődési ütemet produkált. Az 1997-től 2000-ig terjedő négy évben Magyarországon öszszességében a GDP átlagosan 4,7 százalékkal nőtt. Politikai ciklusok szerint sem különbözik a fejlődés: az 1997–98-as évek és az 1999–2000-es évek átlaga azonos, egyaránt 4,7 százalék. Ez a fejlődési tempó kb. két százalékponttal magasabb az Európai Unió átlagánál, és nagyjából azonos a közép-európai régió többi országának dinamikájával.
A tavalyi év, 2001. viszont a gazdasági fejlődés lassulásának éve, vagy pontosabban a lassulás kezdetének éve. Lényegében egybehangzó (és a GKI Gazdaságkutató Rt. előrejelzésével egybeeső) becslések szerint a magyar GDP kb. 3,8 százalékkal emelkedett. Recesszió kezdődött meg az USA-ban és Németországban, illetve a korábbi recesszió folytatódott Japánban. Az Európai Unió egészében dekonjunktúra alakult ki, ami azt jelenti, hogy a termelés nő, csak a korábbinál lényegesen lassabb ütemben.
A magyar gazdaság gyorsan megérezte a világgazdaságban kialakult kedvezőtlenebb széljárást. Az ipari termelés – amely 2001 elején még bőven tíz százalék feletti ütemben nőtt – az év közepétől lényegében stagnálni, sőt esetenként csökkenni kezdett. Az év egészében az ipari termelés alig négy százalékkal emelkedett. Csak összehasonlításul: 2000-ben 18 százalékos ipari termelésbővülés volt. A lassulás tehát elképesztő méretű. Ez főleg az export és az üzleti beruházások terén jelent meg. A kivitel az év elején még húsz százalékkal emelkedett, de 2001 közepétől gyakorlatilag stagnál. A magyar ipari termelés szinte pontosan követi az Európai Unió iparának ciklusait. Ez nem nagy meglepetés, ha végiggondoljuk, hogy a hazai ipari termelés csaknem hatvan százaléka közvetlenül exportra megy, és a közvetett kivitelt (beszállítói termelést) is figyelembe véve a magyar ipari termelés mintegy 70-75 százaléka függ össze az exporttal.
Nem csoda tehát, hogy az üzleti várakozások radikálisan romlanak. A GKI Gazdaságkutató Rt. az Európai Unió előírásainak megfelelően minden hónapban méri az üzleti szféra gazdasági várakozásait. Ezek 2001 márciusa óta gyakorlatilag egyenes vonalúan zuhannak. A perspektívák elbizonytalanodása miatt a feldolgozóiparban stagnálni, sőt csökkenni kezdtek a beruházások.
Ilyen dekonjunkturális viszonyok között önmagában logikus lenne, hogy az állam úgynevezett anticiklikus gazdaságpolitikát folytasson. Nem könnyű azonban olyan országban, mint Magyarország, a fejlődést élénkíteni. A kicsi és nyitott gazdaságok termelése ugyanis állami eszközökkel alig-alig gyorsítható. A költségvetés költekezése állami beruházásokra ugyan többletkeresletet jelent (pl. útépítésben, infrastruktúrában), de e fejlesztések előkészítése időigényes, ezért a kereslet gyakran csak egy-két év múlva jelenik meg. A költségvetés beruházási támogatást is nyújt (pl. lakásépítéshez vagy a Széchenyi-program részeként cégeknek) de ezek gyakran nem többletkeresletet jelentenek, hanem valójában vállalkozási vagy lakossági pénzt helyettesítenek. Jól látszik ez a tendencia a bankrendszer üzleti szférának nyújtott hiteleinél, illetve a cégek megtakarításainál. Végül a költségvetés jelentősen növelte a bérekkel (jövedelmekkel) kapcsolatos költekezését is. 2001-ben emiatt a reálbérek legalább hét százalékkal emelkedtek, a gyermekkedvezmény növelését is figyelembe véve nyolc százaléknál is nagyobb mértékben. Akár örülni is lehetne egy ilyen példátlan keresetemelkedésnek, ha nem éppen világgazdasági dekonjunktúrában és nagymértékben erősödő forint mellett történne, mert így nagyon (tavaly kb. 15 százalékkal!) rontja a versenyképességet.
A lakossági többletkereslet megjelenik a piacon, a fogyasztás növekedésének szerkezete miatt főleg tartós fogyasztási cikkekben testesül meg. E termékeket Magyarország nagyobbrészt importálja, és ennek következtében a többletkereslet nem a hazai termelést, hanem a behozatalt húzza. Ez ugyan rontja a külgazdasági egyensúlyt, de szerencsénkre az ipari termelés gyors lassulása eddig erőteljesen fékezte az import növekedését is, így sem a kereskedelmi mérleg, sem a fizetési mérleg nem romlott. Egyelőre.
Végül is az állami anticiklikus gazdaságpolitikának az az eredménye, hogy minden egy forint költségvetési többletköltésből csak legfeljebb húsz-harminc fillér belföldi többlettermelés keletkezik. Az államháztartás 2001-ben nagyon jelentősen növelte költekezését. Ez ugyan nem látszik a hivatalos adatokban, mert a kreatív könyveléssel jelentős tételek ide-oda vándorolnak, vagy az ÁPV Rt.-n és az MFB Rt.-n keresztül finanszírozódnak. Az Európai Unió előírásait közelítő államháztartási elszámolás esetén azonban 2001-ben a valós deficit az előző évi kb. három százalékról a GDP több mint öt százalékára emelkedett. Ez túl magas, a további években nem tartható ilyen szinten. A több mint két százalékpontos államháztartási deficitnövekedés legkedvezőbb esetben is csak 0,5 százalékkal élénkítette a hazai termelést. Az anticiklikus gazdaságpolitika Magyarországon alacsony hatékonyságú.
Mindezek a folyamatok 2002-ben is folytatódnak. Az idei esztendő a lassulás folytatódásának éve lesz.
Az év elején az ipari termelés és az export stagnálni, sőt csökkenni fog. A foglalkoztatás az ipari cégeknél lassan mérséklődik (ennek jelei egyébként már a tavalyi év második felében mutatkoztak). A munkanélküliség már nem csökken tovább, sőt enyhe emelkedése is elképzelhető. Az év elején az üzleti beruházások mérséklődni fognak. Igaz, az állami befektetések emelkednek, s emiatt az építőipari termelés viszonylag gyors növekedése is folytatódik. Nem fog lelassulni a keresetek dinamikus emelkedése sem. Az állami alkalmazottaknál az átlagbérek 17-18 százalékkal fognak emelkedni, s ugyan az üzleti szféra ekkora dinamikát nem bír el, de így is 7–10 százalék közötti reálbér-növekedés fog bekövetkezni.
2002. I. és II. negyedévében a GDP kb. három százalékkal fog Magyarországon emelkedni, de nem lehet kizárni, hogy ennél is alacsonyabb növekedés következzen be. Amennyiben az USA-ban és az EU-ban 2002 közepétől élénkülni kezd a gazdaság, akkor nálunk is gyorsul a fejlődés üteme. Kedvező esetben az idei gazdasági fejlődés elérheti a 3,5 százalékot, kedvezőtlen esetben azonban csak három százalék körül lesz. Ennél gyorsabb fejlődés csak export- és beruházásvezérelt módon lehetséges, amihez 2002 közepétől némileg módosítani kell a magyar gazdasági fejlődés pályáját. Nincs szükség semmiféle durva beavatkozásra, csomagokra, de az anticiklikusnak nevezett osztogató gazdaságpolitika helyett egy export- és beruházássegítő gazdaságpolitikát célszerű kialakítani.
A szerző a GKI Gazdaságkutató Rt. elnöke