Az Irgalom Háza

Óbudán, a San Marco utcában 1901-ben nyílt meg a gyógyíthatatlan betegek részére létesített Irgalom Háza. A San Marco hercegné támogatásával létrehozott intézet épületében napjainkban az Egészségtudományi Egyetem Egészségügyi Főiskolai Kara működik.
A betegek ápolására megalapított irgalmasrendet, amelynek tagjai papok, orvosok, gyógyszerészek és betegápolók, 1571-ben hozták létre és 1617-ben V. Pál pápa hagyta jóvá. A pálos Szent Vince női irgalmasrendje a XVII. század Franciaországában jött létre, jellegzetes viseletük – a fehér pillangós főkötő – is a Párizs környéki népviseletet mintázza. A rend tagjai a szerzetesrendek többségével ellentétben nemcsak szegénységet, engedelmességet és szüzességet, hanem a szegények ápolását is vállalták fogadalmukban.
San Marco herceg özvegye, Nákó Miléva egy alapítványt hozott létre 1901 nyarán, egy gyógyíthatatlan betegek számára tervezett intézmény megépítéséhez. Olyan házat akart létesíteni, amely a végső stádiumban lévő emberek ápolását vállalta életük e szomorú szakaszában, és állapotuk gyógyíthatatlan voltáról orvosi bizonyítvánnyal rendelkeztek. Kivételt egyedül a fertőző és a társaikra veszélyes vagy zavaró személyek és az elmebetegek képeztek. Kikötötte azt is, ha valakiről kiderül, hogy gyógyítható, felmondják itt-tartózkodását. A hercegnő a dokumentumok szerint elsőbbséget kívánt adni a magyar származású pácienseknek és az alapítvány kezelését is hazai pénzintézetre bízza. A betegek ápolására pedig az egyik legmegbízhatóbb és hosszú ideje elismerten tevékenykedő Szent Vince-rend ápolóit kérte fel. A nővérek nagy gyakorlattal rendelkeztek a szegények, a talált gyermekek, a háborús sérültek, a rabok és a fogyatékosok gondozásának területén.

Az Irgalom Házának épülete 1901-ben nyitotta meg kapuját és eleinte száz beteg fogadására volt alkalmas. Az első világháború kitörésével megnövekedtek az igények, ám az épület bővítése helyett csupán az ágyszámot növelték.
A háborús állapot gazdasági válsághoz vezetett és az alapítvány támogatására érkező pénzek is apadni kezdtek, az állami segítség pedig teljesen leállt. Ezért a később tervezett oldalszárny nem épült meg, sőt 1921-re a kórház fenntarthatósága is kérdésessé vált. Adósságaikat végül egy külföldi misszió segítségével rendezték. A két világháború között is folytatták tevékenységüket, ám a második óriási károkat okozott az épületben. A bombák megrongálták a tetőt, a gazdasági épületeket és a kápolnát is.
A legnagyobb kárt azonban maga az állam okozta, amikor 1949-ben beszüntette a kórház működését, vagyonát pedig a főváros tulajdonába adta. Egészségügyi funkcióját továbbra is megőrizte az épület, ám szovjet minta szerint felcsereket képeztek benne, majd 1954-től a Fodor József Egészségügyi Iskola kapott itt helyet. Későbbi története összeforr az Orvostovábbképző Intézet, rövidesen Orvostudományi Intézet, mai nevén Hajnal Imre Egészségtudományi Egyetem életével. A frissen létrehozott egészségügyi főiskolai kar 1973-ban került a San Marco utcába. Feladata felsőfokú végzettséggel rendelkező egészségügyi szakemberek képzése volt nappali és levelező szakon. Jelenleg a hazaiak mellett számos külföldi hallgató jár ide a legkülönfélébb szakokra. Diplomás ápolókat 1989 óta, optometristákat pedig 1992 óta képeznek. (G. R.)