Bár Promontor (Budafok) borairól híres vidék, a krónikák szerint a serfőzés is kiemelkedő ipari üzletág volt. Reiter János budai serfőzőmester – miután nézeteltérésbe keveredett a Budai Tanáccsal – az 1700-as évek első évtizedében Promontorra költözött, hogy ott folytassa tovább tevékenységét. Tervei megvalósítására egy kitűnő telket is talált a Kutyavilla nevű csárda tőszomszédságában.
Az első ipari sörüzem a XIX. században létesült Promontoron. Frohner János 1869-ben kezdte el építeni üzemét, amit aztán a bécsi bankválság miatt nem fejezhetett be. Az épületben és az iparos ötletében fantáziát látó Haggenmacher Henrik gőzmalmos megvásárolta a félig kész helyiségeket. 1908-ban a gyár Haggenmacher Kőbányai és Budafoki Sörgyárak Rt. néven működött tovább. Egy budafoki képeslap hűen tükrözi az új, monumentális nagyüzemet, amely ötvenezer négyzetméteren működött. A számok kedvéért: a pincék négyezer kilométeren terültek el, a gyár 400-500 embert foglalkoztatott és évi 230 ezer hektoliter sört termelt. 1923-ban – egy újabb tőkekoncentráció eredményeként – a Dreher Söripari Rt. bekebelezte a Heggenmacher Rt.-t. Közel tíz évig üzemelt így a budafoki cég, majd 1935-ben végleg kiüríttette a gyárat.
A borászati hagyományok alapjait felhasználva honosodott meg Promontoron a pezsgőgyártás is a XIX. században. Törley József a gyártás technikai oldalát a francia Reimsben tanulta, itt alapította meg első gyárát is 1883-ban, majd Magyarországra telepedett át. Gyára francia mintára épült fel. Törley pompás birtokhoz jutott, az egykori Savoyai-kastélyban rendezte be újdonsült rezidenciáját. A gyárat az Anna utcában építette fel: a húszezer négyzetméteren elterülő nagyüzem 1890-ban már évi 300 ezer palack pezsgőt termelt, 1930-ban pedig kétmilliót. A legkorszerűbb hazai gyár rövid idő alatt a külfölddel is élénk kapcsolatot alakított ki. Törley József halála után a vagyont testvére örökölte, aki a gyár vezetését is vállalta. A második világháború alatt a szovjet katonák kifosztották az üzemet, nagyobb kárt okoztak a cégnek, mint a bombatalálatok és a háborús sérülések.
A sör és a pezsgő mellett a borpárlat is népszerűvé vált Budafokon a század elején. Keglevich István gróf 1883-ban építtette meg konyakgyárát. A Keglevich-konyakgyár a szeszipar új, kizárólag Franciaországban honos ágát vezette be Magyarországon. A gyár három évvel később a csőd szélére jutott: ezt követően először Haas és Deutsch vette át a vezetését, majd 1930-tól Gombó Arnold volt a kizárólagos tulajdonos. A cég konyakot szállított Európa számos országába és az Egyesült Államokba is.
A konyakgyártás népszerű iparág volt ebben az időben, ezt mutatja, hogy 1884-ben Czuba-Durozier és Társa néven épült fel egy gyár Budafokon, 1887-ben pedig Schlosser Eduard alapított nagyüzemet.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
