Családi gyökerek

Horn Gyula visszatért. Ez az izgatás az egyetértési nyilatkozat körül rá vall. A szóhasználat is a régi, az „elcseszett, két bal kézzel összehozott egyezmény” kifejezés már-már vetekszik a legendás „Na és?” frazeológiával. Horn Gyula az elmúlt három évben fekete bárány volt a pártban, elvégre 1998-ban ő ugrott bele a nagybőgőbe, miatta jár a banda télen-nyáron szalmakalapban, de most minden megbocsáttatott, ehhez a haideri hőzöngéshez, amit az MSZP itthon és határainkon túl most folytat, kifejezetten ő kell, erre kultúremberek alkalmatlanok. Ha ugyan vannak ilyenek az MSZP-ben. De ennek a rágalomáriának az ürügyén most nem Horn Gyuláról szeretnék írni, hanem a másikról. Vagy inkább írjon ő maga önmagáról.
Önéletrajz: „Családi gyökereim messzire nyúlnak vissza és Erdély történelméhez kötődnek. Egyik ősöm, Medgyessy Miklós Bethlen Gábor erdélyi fejedelem íródeákja volt. Felmenőim apai ágon többnyire jogászok, ügyvédek, anyai ágon orvosok, református lelkészek voltak.”
Nyilatkozat: „Medgyessy Péter szocialista miniszterelnök-jelölt a kedvezménytörvénnyel kapcsolatban megkötött román–magyar egyetértési nyilatkozat végrehajtásának felfüggesztését szorgalmazta. Véleménye szerint az Orbán–Nastase-paktum megkötésekor már megfogalmazott súlyos aggályai jogosnak bizonyultak, és beigazolódott, hogy a paktum rossz.”
Önéletrajz: „Édesapám, aki jogász volt, a kolozsvári vármegyeházáról került fel Pestre a Közellátásügyi Minisztériumba, és én már Budapesten születtem 1942 októberében.”
Nyilatkozat: „Medgyessy Péter döbbenetesnek tartja, hogy a román–magyar egyetértési nyilatkozat felülírja a kedvezménytörvényt, véleménye szerint a törvénybe kellene olyan végrehajtási elemeket tenni, amelyek a megvalósítást segítik.”
Önéletrajz: „Ötéves voltam, amikor a család visszatért Romániába, mert édesapámat követségi tanácsosnak nevezték ki
Bukarestbe. Ott kezdtem az iskoláimat, tanultam meg
románul, és alapoztam meg a francianyelv-tudásomat és
a francia kultúra iránti érdeklődésemet.”
Nyilatkozat: „Medgyessy Péter kijelentette, hogy a miniszterelnök nem tudja, mit beszél, mert először azt mondta, a megállapodás jó a határon túli magyaroknak, majd később azt állította, a románok számára is jó megoldás született. Véleménye szerint azóta kiderült, hogy sem a határon túli magyaroknak, sem a románoknak nem jó a megállapodás.”
Egy interjúrészlet: „Az MSZP eddig túl szemérmes volt saját, meglévő nemzeti érzésével. A szocialisták vállalják a hazafiságot és a nemzeti érdekek kőkemény képviseletét. Ezt nem elég a szívünkbe rejteni, ki is kell mondanunk. Nagy változást látok a szocialisták politikájában, programunk középpontjába az oktatást és a kultúrát állítjuk. Az anyanyelv ápolására, a magyarság megtartó képességére akarnánk áldozni Erdélyben, a Felvidéken és a magyarlakta területeken, nem pedig elérni az ottaniak áttelepülését.”
Nyilatkozat: „Medgyessy Péter aggályát fejezte ki amiatt is, hogy a paktum letöri a magyarországi béreket, a határon túli magyarok számára leértékeli a kedvezményeket, és különösen rossz a romániai magyar civil szervezeteknek. Medgyessy Péter úgy látja: a paktum ráadásul szembeállítja az erdélyi magyarokat az itteniekkel.”
Még egy interjúrészlet: „Az talán szerencsés véletlen, hogy én románul beszélek. Azért jó ez, mert én valószínűleg jobban értem, hogy gondolkodnak a románok, mint mások. Ugyanakkor természetesen értem, hogy az én saját véreim, a magyarok vagy a székelyek hogyan gondolkodnak Erdélyben.”
És még egy: „Én nem mondom, hogy ne gyertek ide, viszont a lelkem mélyén mégis inkább azt szeretném, ha ezeknek az embereknek, amikor jól szeretnének élni, ne kelljen Magyarországra jönniük.”
Saját végkövetkeztetése: „Erdélyi gyökerűként Adyval is elmondhatom: vagyok olyan nemzeti, mint bármelyik tisztességes magyar ember, és körülnézve az MSZP-ben, ezt a többiekről is elmondhatom.”
Szegény Ady.