Hagyományőrzés vagy fejlesztés?

Megújul a terepjárók egyik királya, a Range Rover. A fejlesztés során az volt az egyik legfontosabb kérdés, vajon csak kesztyűs kézzel nyúljanak a sikeres elődhöz, avagy hajtsanak végre rajta forradalmi változásokat?

A brit autóipar egyik büszkesége ma már koránt sincs olyan irigylésre méltó helyzetben, mint amikor a 70-es években piacra került. A Range Rover a terepjárók között akkor egyedül állt hatalmas teljesítményével (a csúcsmodell akár 200-zal is vágtathatott!) és luxuskialakítású utasterével. Mára nem csak a trónfosztás zajlott le, hanem a Range fénye is erősen megkopott, hiszen a legnagyobb Land Rovernél jóval olcsóbb kocsik is tudnak mindent, amit a vevőkör elvár tőlük.
A Land Rover tehát olyan luxusautó megalkotását tűzte ki célul, amelynek komoly esélye van visszahódítani az időközben a Mercedeshez, BMW-hez, Mitsubishihez, Jeephez vagy éppen a Toyotához, Lexushoz átpártolt vásárlók egy részét. Maga a fejlesztés sem ment azonban simán, hiszen először még az akkori tulajdonos, a BMW remek szabadidő-autójának, az X5-ösnek a műszaki alapjait használták föl, ám a Land Rover közben a Ford égisze alá került. A tehát máris kissé hányatott sorsú új Range piaci bevezetésekor mindkét motorja a BMW-től érkezik majd: a benzines 4,4 literes és V8-as lesz, a dízel pedig soros hathengeres és háromliteres. A kínálat további két tagja nagyobb és erősebb, legalább is a tervek szerint: négyliteres, V8-as dízel- és V12-es, 400 lóerős benzinmotor. A dolog egyetlen szépséghibája, hogy ez a motorkvartett a BMW palettáján szerepel. A Fordnak tehát lázasan kell keresnie a lehetséges csere-erőforrásokat a saját háza táján. Az egyik jelölt a Jaguarokban bevetett négyliteres V8-as benzines, ám a dízelfronton lesz nem ennyire egyszerű a helyzet, hiszen a BMW pazar dízelmotorjait nehéz lesz úgy pótolni, hogy az új motorok kiállják az összehasonlítást a leváltottakkal.
A Range egyébként nem csak tulajdonost, hanem stílust is váltott, már ami a lemezek alatt alkalmazott technikát illeti. Az alvázra szerelt alumínium-karoszszériát fölváltotta az önhordó acélkarosszéria, a merev tengelyt a többlengőkaros futómű (a légrugózás viszont maradt). A sok bizonytalanság mellett ez legalább arra garancia, hogy épített úton a Range sokkal jobb lesz elődjénél. Az angolok – és a Ford – reményei szerint pedig a vetélytársaknál is.