Könyvesház

Indulatok röntgenképe
Grendel-novellák
Balkó Ágnes
Mintha megfeledkeztünk volna Grendel Lajos kisprózáiról, pedig megérdemlik a rivaldát. A Kalligram Kiadó felkérte az írót, válogatna novellái közül két kötetre valót, s a rostán alig egy-egy hullott ki – vallotta maga a szerző. A pálya elején született írások már rendre magukon hordozzák a jellegzetes grendeli vonásokat: az iróniát, a befelé élő hősöket, a könnyen felismerhető, monarchikus múltjára büszke, mégis fullasztó kisvárost.
A kötet történetei, amelyeket oly szívesen rokonítanak a mágikus realizmussal, hiszen valóság és képzelet át- meg átmosódik egymásba, hátborzongatóan hiteles hősöket teremtenek, akiknek lelkük és egyéniségük van, csak nem tudnak róla. És miközben egyre magukat keresik, a körülöttük tátongó űrt énjükből növesztett árnyakkal népesítik be. Utóbb elveszítik, legyűrik nehezen megtalált személyiségüket, körülményeiket hibáztatva meghamisítják, átírják a valóságot, kapcsolataik végletesen redukálódnak, de az író mégis teljesnek láttatja ezt a majdnem-világot. Ne feledjük, a hetvenes évek végén és a nyolcvanas évek elején járunk, amikor a legegyszerűbb történés is groteszk fikcióba csaphat át. A nyelvi játékosság, az irodalmi utalások, a profán nyerseség vagy az egzisztencialista közöny retorikája – mind a napi megalkuvások abszurditásáról és realitásáról árulkodik, egyszerre panaszolja az elszigeteltséget, és ugyanakkor int: a helyzet egyetemessé tágítható.
Grendel Lajos, amióta csak belépett a szlovákiai magyar irodalomba, írói létét önmagával és a körülményeivel való szakadatlan szembenézésként éli meg. És amikor úgy tetszik, „minden morális illúzióját elveszítette már” (Tőzsér Árpád), megteremti a transzcendens dimenziót, amelyben a megfoghatatlant értelmezni lehet, ahol az életterek és életidők víziója új értelmet nyerhet.
(Grendel Lajos: Szép históriák. Kalligram Könyvkiadó, Pozsony, 2001. Ára: 1800 forint)


A kötődés kézikönyve
Tudnivalók a magyar tengerről
Gulyás J. Attila
Megvalósult a már 1939-ben papírra vetett és évtizedeken át dédelgetett terv: igényesen válogatott szak- és szépirodalmi írásokat felsorakoztató, gondosan szerkesztett tankönyvvel ajándékozott meg bennünket a Nők a Balatonért Egyesület. A lokálpatrióta amazonokat összefogó civil szervezet – a két éve megjelentetett A Balaton dicsérete című kötet után – most az iskolások kezébe ad sikerlistán is előkelő helyen jegyzett oktatási segédanyagot.
A kötődés kézikönyvének is nevezhető, mutatós küllemű kiadvány mindazonáltal jóval több, mint a Balatonról szóló történelmi, földrajzi, környezetvédelmi, irodalmi és képzőművészeti „leckék” gyűjteménye. Szerkesztője, Monspart Éva találóan utal az önkényes válogatás dilemmáira, amikor azt írja: a Balaton-könyv szerkesztése afféle kirakójáték volt.
Történészek, geológusok, biológusok írásai vallanak a „nagy víz” keletkezéséről, a „hely szellemét” pedig a tóhoz kötődő jeles írók, költők soraiból ismerhetjük meg. „Jer: nézd a Balatont, mikor a nap reggeli lángja / Tükörzetén reszket, s mikor a hold fénye alatt ég; / Nézd a kék hegyeket, mint állnak sorba körülötte, / Mellyeken a nektár csorog és az öröm dala harsog…” – csalogat a tóhoz a „niklai remetelakot” el-elhagyó Berzsenyi. Illusztrációként a tó ihlette grafikákból, festményekből is ízelítőt kap az olvasó, és képzeletbeli társául szegődhet megannyi jó szemű Balaton-fotósnak.
A könyv természetesen szót ad a közgazdásznak, a mezőgazdaság és a turizmus avatott szakértőjének is. Merthogy a Balaton gazdasági érték is: a „napfényipar” hozadéka mellett a halászat, a gyümölcs- és szőlőtermesztés e tájat jellemző eredményei hozzá tartoznak a tóhoz kötődők tudásához. Amiként az aszófői vöröskő, a györöki, vonyarci dolomit, Boglár, Lelle, Szemes parti homokja, Akarattya löszfala, Hévíz tavirózsája vagy Balatonudvari temetőjének fehér mészkőből faragott, szív alakú sírkősora is szerves tartozéka a mi Balatonunknak.
(A Balaton könyve. Szerk.: Monspart Éva. Nők a Balatonért Egyesület, Veszprém, 2001. Ármegjelölés nélkül)


Hétköznapi mitológiák
Szász Imre odisszeája
Major Anita
Nem újabb Odisszea-parafrázist vehet kézbe az olvasó. Bár szerzőnk a közvetlen ihlető élményről elmondja: harminc évvel ezelőtt a Szabad Európa Rádióban valaki rossz magyarsággal fejtegette, hogy Hollandiába kerülve örökbe fogadták, és most magyarországi rokonait kutatja.
Ha Szász nem törekedne a görög legendavilág adaptálására, modern hétköznapi mitológia formálódhatna a történetből. Az ’56-ban Angliába került négy és fél éves Berendi Tamás öregedő férfiként, minden kapcsolatát elvesztve tér haza Magyarországra. A valójában céltalanul bolyongó, inkább önmagát, mint szüleit kereső kétnyelvű filoszt azonban kissé erőltetett mitológiai közeg veszi körül: a régi szerető, Olimpia Pallasz Athénéként pártfogolja, Lívia, az Ikarosz Turistaszálló Kalüpszója „fogva tartja”, és itt van Kinga, a gyógymasszőr, akinek mesélni lehet, mint Nauszikaának. A véletlen vagy a sors irányítja a fogódzókat kereső szereplők életét? „Hiszen csak lődörgök itt, filoszkodom feleslegesen és felületesen” – állapítja meg magáról Berendi-Tom Allen, aki valójában végig monologizál a regényben (hol angolul, hol magyarul), még a látszólagos párbeszédekben is. Története mégis befejeződik: az anyára találás azonban tragikus felismeréssel társul. Néha jobb lenne a Léthé vizéből inni, mint beavatottként az emlékezés tavából kortyolni?
Étkezések, italok, női ruhák, szeretkezések érzéki, ínyenc leírásával terelgeti az időt Szász Imre, mert Kronosz és maga az író az igazi főszereplője legújabb művének is, mint a Sahriár éjszakái című könyvének. Felmerül bennem: talán eljöhetne az ideje, hogy az alapvetően lírai-filozofikus alkatú szerző – önmagától elidegenítő technikáit félredobva – már ne is keressen kerettörténetet elmélkedéseihez, emlékezéseihez.
(Szász Imre: Az Emlékezés tava. Európa Kiadó, Budapest, 2001. Ára: 1700 forint)


Vágy szerelem nélkül
Mai norvég regény
Szappanos Gábor
A kilencvenes évek óta érdekes jelenségnek lehetünk tanúi a skandináv prózairodalomban. A legifjabb írónemzedék tagjai között egyre több a tehetséges nő, mint a férfi. A társadalmi szerepek átrendeződése, a nők rohamos, sőt programszerű önállósodása, a férfi nélküli kiscsalád szinte modellszerűvé válása lehet az oka annak, hogy sokkal több nőnek van ideje, energiája írni, és vallani erről a társadalmi változásról.
Mint minden igazi író(nő), a norvég Hanne Orstavik is – burkoltan vagy kevésbé burkoltan – bizonyára a saját magát foglalkoztató problémákról szól a Scolar Kiadó gondozásában magyarul is napvilágot látott Vágy című regényében, mégis képes egész világállapotot felvillantani benne. Vibeke, a gyermekét egyedül nevelő fiatal anya nemrég költözött Dél-Norvégiából északra, a nevesincs kisvárosba, ahol az év nagy részében a tél, a hó és a sötétség az úr. Vibekének szerény állása van a városházán: kulturális előadó; fia, Jon, akinek most lesz a kilencedik születésnapja, iskolába jár. A könyv egyetlen estébe és éjszakába sűrítve állítja elénk őket, ezt a két lényt, akik mintha idegenek volnának egymás számára. A feminista szlogeneken és áruházi reklámfüzeteken szocializálódott, magányos Vibeke csak álmodozik a férfiakról, s amikor a sors erre az estére összesodorja egy teljesen átlagos emberrel, azt képzeli, megtalálta a neki valót, ám végül kiderül, hogy a kissé titokzatos alak csak jól akarta érezni magát valakivel. Közben a fiú járja a maga útját: kizárta magát a lakásból, a városban és a környékén bolyong, s ő is kifog egy fura alakot, egy tiszta fehérbe öltözött, fehér parókás nőt (vagy férfit?), akivel ugyanolyan hirtelen szakad meg az ismeretsége, mint az anyjának Tommal.
A könyv voltaképpen lélektani krimi, hiszen kívül csak felszínes dolgok történnek, és minden, ami fontos, belül zajlik, s úgy hat ebben a lélektelen csöndben, akár a puskalövés. Nem tudjuk meg, visszatalál-e egymáshoz anya és fia, vagy egyszer s mindenkorra elveszítik egymást. Tragédiával végződik a könyv, vagy csak majdnem végzetes félreértéssel? Ez a tétje a Szöllősi Adrienne által igazi női átéléssel fordított regénynek.
(Hanne Orstavik: Vágy. Scolar Kiadó, Budapest, 2001. Ármegjelölés nélkül)


Realista varázsló
Andersen újra magyarul
Zsohár
Talán tízévesen kaptam meg karácsonyi ajándékként a nagy Andersen-mesekönyvet, amelyet szenteste azon nyomban föl is lapoztam. Igazi könyvmoly voltam, éjjel-nappal olvastam, addigra a klasszikus meséken már túl is jutottam. A magyar népmesék vérbő humora s földközelien valóságos példázatai átvezettek a steril tündérsztorik és mindig nyertes legkisebb királyfik hamar unalmassá vált egyenboldogságából az árnyaltabb példabeszédek világába.
De Andersen mellbe vágott. A család megkímélt a nyomorúság beható ismeretétől, tisztesen szerényen éltünk, politikai börtönviselt apám, a Felvidékről gyermekként áttelepített anyám és sok keservet megélt nagyanyám minden erejükkel a húgom és az én javamat keresték. A kis gyufaáruslány tragikus halála, a rút kiskacsa kiközösítettsége s a kis hableány elárult szerelme új élményként költöztek viszonylag egyszerű világomba, s megviseltek. A rendíthetetlen ólomkatona és a papír táncosnő reménytelen és eleve halálra ítélt szerelme is meghökkentett, jóval később tapasztaltam meg, hogy nagyjából-egészéből ez a helyzet a viharos és meghatározó érzelmek sorscsapásszerű vonulásakor.
Hans Christian Andersen, az édes szavú dán nemcsak a gyerekeknek írta meséit, hanem felnőtteknek is, s ilyenformán kétszer értelmezhetjük sorait. Mást világít meg a nyiladozó értelemnek, s mást a tapasztalatokkal bíró gondolkodónak. Egy azonban biztos: a könyvespolc klasszikusai közül nem hiányozhat. Túl az okoskodáson és műelemzésen, azért sem, mert gyönyörű és andalító nyelvezete, meseszövése jó a léleknek.
A Magvető Kiadó gondozásában Mesék és történetek címmel jelent meg finom és elegáns kiadásban újra a nagy mesélő könyve, ezúttal a korábbiaknál bőségesebb tartalommal. Olvasható benne az író élettörténete, s az ismert és gyakran emlegetett klaszszikus meséken kívül ritkábban idézett munkái is helyet kaptak. Rab Zsuzsa érzékeny, lírai műfordítása is garancia a katartikus élményszerzésre. Hűségről és állhatatosságról, rajongásról és gonoszságról, árulásról és rendíthetetlenségről, hitről és szenvedésről szólnak e mesék és történetek, a föld alatt s az ég fölött kalandozó lelkekről, tündérekről, beszélő állatokról, ártó szellemekről. S valamiképpen erőnkről és gyöngeségeinkről, erőfeszítéseinkről és esendőségünkről. S egyáltalán nem számít, hogy Hans Christian 1835-től fogva kápráztatja el olvasóit. Nem járt el az idő fölötte.
(Hans Christian Andersen: Mesék és történetek. Magvető Kiadó, Budapest, 2001. Ára: 3490 forint)


A Fókusz Könyváruház szépirodalmi sikerlistája

1. Tolkien, J. R.: A gyűrűk ura – Európa Könyvkiadó 3600 Ft
2. Kepes András: Könyvjelző – Park Könyvkiadó 2500 Ft
3. Rowling, J. K.: Harry Potter és a titkok kamrája – Animus Kiadó 1390 Ft
4. Lawrence, Leslie L.: A vadász, 1–2. – Gesta Könyvkiadó 1498 Ft
5. Rowling, J. K.: Harry Potter és az azkabani fogoly – Animus Kiadó 1590 Ft
6. Farkasházy Tivadar: Hét és fél – Glória Kiadó 1999 Ft
7. Vámos Miklós: Apák könyve – Ab Ovo Kiadó 1950 Ft
8. Esterházy Péter: Harmonia caelestis – Magvető Kiadó 2990 Ft
9. Chevalier, Tracy: Leány gyöngy fülbevalóval – Geopen Könyvkiadó 1490 Ft
10. Márai Sándor: Eszter hagyatéka – Helikon Könyvkiadó 1500 Ft