Nyugaton többet lehet keresni

Tavaly novemberben közvélemény-kutatást végeztetett Romániában egy civil szervezet a lakosság migrációs szokásairól, elképzeléseiről. A közvélemény barométere program adatai mindenki számára nyilvánosak (www.osf.ro), magyar ellenzéki politikusok számára különösen ajánlott olvasmány. A 2029 fős mintán végzett felmérés hibahatára 2,4 százalék, a biztosok a tizennyolc éven felüli román állampolgárokat kérdezték, figyelembe véve a történelmi vidékeket, a különféle településtípusokat és a falvak eltérő fejlettségét.
Amikor a felmérés készült, a román sajtó már tele volt a magyar státustörvény körüli hírekkel. Arról is beszéltek az emberek, hogy januártól várhatóan kinyílik előttük a schengeni határ, szabadon utazhatnak Európába. Az is nyilvánvaló volt, hogy ez forradalmi változást hozhat az utazási szokásokba, hiszen korábban román állampolgár korlátozás nélkül jószerével csak a szomszédos országokba, így Magyarországra, Jugoszláviába, Bulgáriába és Moldovába látogathatott. Az egyetlen fejlett ország, ahol vízum nélkül fogadták a román turistát, Törökország volt.
A felmérésből kiderül, hogy Romániában a fiatalok számára életstratégia lett a külföldre távozás. Sokan csak dolgozni akarnak elmenni, de ennél nagyságrendekkel többen végleg. Az egyéni kapcsolatoknak és fura véletleneknek köszönhetően olyan helyzetek álltak elő, hogy néha egész falvak fiatalsága ment ki egy nyugat-európai településre dolgozni: Teleormanból Madridba jár autóbusz, Vranceából Olaszországba és Suceaváról Brüsszelbe.
A magyarországi riadalmat (huszonhárommillió román özönli el a munkaerőpiacunkat) nevetségessé teszi az az adat, amely szerint a román lakosság 76,3 százaléka soha nem járt külföldön (a szegényebb falusi réteg 89,7 százaléka). A valaha külföldön dolgozók száma is elenyésző, alig több mint négy százalék. Ezek döntő többsége a határ menti megyékből és Erdélyből utazott ki, s általában vannak külföldön rokonai, vagyis zömükben magyarok. Akik munkavállalási céllal mentek külföldre, azok az átlagosnál magasabb végzettségű fiatal férfiak. A turisztikai célból utazók zöme a kilencvenes évek elején a romák közül került ki, elsősorban bőröndös kereskedelem jelleggel. Ez a folyamat az évtized közepére visszafordult, ma már a módos vállakozói réteg megjelenésével többen vannak a hagyományos turisták.
A kérdőívben arról is érdeklődtek, ki tervez külföldi utat és miért. A falusi lakosság tizede menne turisztikai célból világot látni (a városokban ez az arány 27 százalék), tizenhárom százaléka dolgozni (20 százalék), három százalék tanulni (9 százalék) és tizede telepedne ki végleg (8 százalék). A felmérés készítői megállapították: a turisztikai, munkavállalási vagy kitelepedési tervek dédelgetői elsősorban olyan fiatalok, akik már voltak külföldön, és szüleik már dolgoztak a határokon kívül. Schengeni területre vágynak a gyengén képzett fiatalok is, elsősorban azt remélve, hogy fizikai munkájukat ott jobban megfizetik.
Összegezve az adatokat, három kategória körvonalazódik erőteljesen. Mintegy tíz százalék azok aránya, akik már voltak külföldön és most is terveznek utat, elsősorban turisztikai és ehhez kapcsolódó céllal. Tizenöt százalékban találunk olyan embereket, akik már voltak külföldön, de többet nem akarnak menni, mert ott rossz tapasztalatokat szereztek. Ők általában az idősebbek közül kerülnek ki. A potenciális kivándorlók alkotta harmadik csoport jellemzője, hogy nincs külföldi tapasztalatuk, fiatalok és elégedetlenek az otthoni kereseti viszonyokkal. Ezek aránya kilenc százalék.
A romániai változások után beinduló turizmus elsősorban etnikai, vallási, regionális alapokon szerveződött, és család-, valamint rokonlátogatási célt szolgált. Főként a határ menti megyékből keltek útra az emberek, hogy a szomszédos országokba látogathassanak. Ma már a schengeni terület lett a fő cél, és elmosódott a határ a turizmus és a munkavállalás közt.
Ha az eddigi utazási szokásokat figyeljük, Magyarország áll az első helyen: az utóbbi tíz évben legalább egyszer külföldre járok harmada hozzánk látogatott. Ezt követi Németország (15 százalék) úgy, hogy az oda készülőknek vízumot kellett kiváltaniuk, vállalva a sokszor többnapos sorban állással járó kellemetlenségeket.
Törökország a harmadik célország (9 százalék), majd Bulgária és Jugoszlávia következik (5 százalék), Oroszországba és Franciaországba (ide szintén vízum kellett) négy százalék utazott. A megkérdezettek hatodának vannak külföldön élő, közeli rokonai. Az idei esztendőre vonatkozó kérdésekből kiderül, hogy a lakosság hat százaléka akar kivándorolni, ugyanennyien tanulnának külföldön, tizenhat százalék dolgozna idegen országban, és minden ötödik ember turistaként látogatna külföldre.
A vízummentességgel azonban nem jött el a földi paradicsom a román állampolgárok számára, mert a helyi hatóságok szokatlan módon megszigorították a külföldre utazás feltételeit. Ma bárhova is készül egy román állampolgár, utazási biztosítást kell kötnie, menettérti jegyet vásárolnia és napi ötven eurónak megfelelő valutával kell rendelkeznie ahhoz, hogy kiengedjék az országból. A rendelet elsősorban az ottani szegényeket sújtja, hiszen komoly költségbe kerül és több hónapi minimálbérnek megfelelő tőkét igényel egy külföldi utazás. Ilyen feltételek mellett sokak számára egyszerűen nem éri meg külföldre menni, vagy ha meg is érné (fekete)munkát vállalni idegenben, nem tudja teljesíteni az előfeltételeket.
Az év eleji felmérések szerint különben eddig közel százezren éltek a szabad utazás lehetőségével. A várt roham tehát elmaradt, a határokon nincsenek óriási sorok. A legtöbben Olaszországba, Spanyolországba és Németországba látogattak, az idegenforgalmi szakértők szerint minden öt utazóból négy azzal a szándékkal, hogy feketemunkát vállaljon. Az országnak különben jelenleg Németországgal, Svájccal, Luxemburggal és Magyarországgal van kétoldalú munkavállalási megállapodása, és hasonló egyezményekről folynak tárgyalások Spanyolországgal, Franciaországgal és Olaszországgal is. Idénymunkáról bukaresti remények szerint Görögországgal és Portugáliával is születhet megállapodás, Izraelben pedig több éve óriási számban foglalkoztatnak román munkaerőt. Romániában jelenleg több mint kétszáz magáncég foglalkozik a munkaerő külföldre közvetítésével, ezek döntő többsége uniós országba kínál munkát. A romániai hatóságok örülnek annak, ha sokan akarnak külföldön dolgozni, mert ezzel is csökken a belső munkanélküliség, és valuta áramlik az országba.
Turisztikai-bevásárlási szempontból egyre inkább célországa leszünk a fizetőképes románoknak, de a munkavállalási kategóriában nem vagyunk versenytársa a nyugat-európai államoknak: a státustörvény biztosította három hónapos lehetőség (amelyet azért legalizálni kell, komoly sorban állással) közel sem biztosít annyi forintot, amennyi eurót meg lehet keresni nyugatabbra. Fura mód a román közhangulat is nekünk segít: az egyszerű, iskolázatlan munkavállaló nem szívesen jön arra a civilizálatlan, „barbár és romángyűlölő” Magyarországra, amellyel őt a politikusai a médiumokból riogatják.