Batta András: Az álmunk az, hogy egyszer létrejöjjön a Zene Háza „franchise”

Meghatározó kulturális intézménnyé vált az elmúlt négy évben a Magyar Zene Háza, amely évente egymillió látogatót fogad, miközben egyszerre működik koncerthelyszínként, kiállítótérként és zenei ismeretterjesztő központként. Az épület nemzetközi elismerései mellett az intézmény tartalmi és közösségi szemlélete is kivívta a figyelmet világszerte. Batta Andrással, a Magyar Zene Háza ügyvezető igazgatójával a kezdeti koncepció beteljesüléséről, az idei kiemelt programokról, valamint az intézmény hosszabb távú irányairól beszélgettünk.

Batta András, a Magyar Zene Háza ügyvezető igazgatója Fotó: Kurucz Árpád

– Amikor 2022. január 22-én megnyitott a Magyar Zene Háza, egyszerre határozták meg koncerthelyszínként, interaktív kiállítótérként és zenei ismeretterjesztő központként. Négy év távlatából hogyan látja, beteljesítette-e az intézmény az eredeti elképzeléseket?

Batta András szerint a zenei kultúra mélyebb felfedezésének előszobája szeretne lenni a Magyar Zene Háza (Fotó: Kurucz Árpád)

A Magyar Zene Háza küldetése komplex

– Egyértelműen beteljesítette a várakozásainkat. Már a 2010-es években, amikor még csak az építészeti pályázatról beszélhettünk, komolyan foglalkoztunk ezzel a hármas – koncertezés, kiállítás, ismeretterjesztés – koncepcióval. Fudzsimoto Szú japán sztárépítész is erre a gondolkodásra tervezte meg az épületet, vagyis a koncepció és a ház együtt született meg. A megnyitáskor Horn Márton intézményvezető kollégámmal együtt nagyon konkrét elképzeléseink voltak arról, hogyan szeretnénk működni, és ezek az alapok azóta is változatlanok. Az egész projekt legszebb része számomra az, hogy ez a három terület nemcsak szorosan összefügg egymással, hanem egymás nélkül nem is létezhet. Az állandó és időszaki kiállítások tematikája erősen hat a koncertezésre, és mindkettő kihat a zenepedagógiára, pontosabban a zenei ismeretterjesztésre. Ami a Magyar Zene Háza igazi egyéniségét adja – és nemzetközi értelemben is egyedivé teszi –, az éppen ez az egymásra épülő gondolkodás. Évente körülbelül egymillió ember lép be a Magyar Zene Házába. Ez akkor is hatalmas szám, ha tudjuk, hogy sokan közülük csak körbenéznek. A látogatók azonban nagy számban részt vesznek a programokon, és sokan vissza is térnek.

 A Magyar Zene Háza még csak négyéves, de kicsit olyan érzésem van, mintha már évtizedek óta létezne – annyira beépült a köztudatba. Ebben szerepe van a lokációnak is: a város szívében vagyunk, kulturális kincsek között. Külföldi vendégeknek, a magyar kormány partnereinek gyakran mutatjuk meg a házat mint reprezentatív magyar csodát, és kivétel nélkül nagyra értékelik – függetlenül attól, hogy nyugatról vagy keletről érkeznek.

– A Fudzsimoto Szú által tervezett épület a kezdetektől számos rangos elismerést kapott, 2025-ben pedig a European Museum of the Year Award különdíját már kifejezetten az intézmény tartalmi és közösségi szemléletéért ítélték oda. Mit igazolnak vissza ezek az elismerések?

– Azt, hogy naprakészek vagyunk, és a jövő felé tudunk mutatni. Bár nem klasszikus értelemben vett múzeum vagyunk, hiszen nincs saját gyűjteményünk, kiállításaink révén ezt a halmazt is érintjük. Ma a világon szinte minden múzeum a látogatók figyelméért versenyez, és élménnyé szeretné tenni a látogatást. Ez egy régi intézménynek sokkal nehezebb feladat, mint nekünk, mert mi eleve erre a szemléletre építettük fel a Zene Házát. Rendszeresen érkeznek hozzánk külföldi múzeumi szakemberek, szeretnék megérteni, hogyan működik ez a koncepció a gyakorlatban.

Amikor Orbán Viktor miniszterelnök négy évvel ezelőtt megnyitotta a házat és végignézte az állandó kiállítást, azonnal felismerte, hogy ezt a módszert más területeken is lehetne alkalmazni.

A legjobb európai múzeumnak járó különdíj annak a visszaigazolása, hogy ezzel a szemlélettel szinte bármilyen kulturális tartalom izgalmasan bemutatható.

– A Magyar Zene Háza egyik alapelve, hogy a zenét nemcsak bemutatni kell, hanem átélhetővé is tenni. Mit tapasztalnak, ez hogyan formálja a fiatal generációk viszonyát a zenéhez?

– Nagyon erősen hat. Bár nem vagyunk iskola, éppen ezért sokkal szabadabban és kreatívabban tudunk foglalkozni a fiatalok élményszerű oktatásával. Külön zenepedagógiai osztályunk van, az óvodásoktól a gimnazistákig szinte minden nap érkeznek hozzánk csoportok. Emellett rendszeresen jönnek olyan zenepedagógusok is, akik frissíteni szeretnék a módszereiket. Fontos számunkra, hogy ezt a szemléletet ne csak a ház falain belül képviseljük: 2024 óta utazó programjainkkal hátrányos helyzetű településeken is jelen vagyunk, a folyamat végén pedig a gyerekek ellátogatnak a Zene Házába. Mindig azt mondtuk, hogy a zenei kultúra mélyebb felfedezésének előszobája szeretnénk lenni, ahonnan tovább lehet menni a Müpába, a Zeneakadémiára vagy az Operába.

– A Magyar Zene Háza működésében a kultúra és a társadalmi felelősségvállalás is szorosan összekapcsolódik.

– A kezdetektől fontos volt számunkra, hogy azok is részesüljenek a zene csodájából, akik nehezebb helyzetben vannak. Civil szervezeteket, alapítványokat támogatunk, jótékonysági aukciót és koncertet szervezünk, rendszeresen járunk kórházakba beteg gyerekekhez zenélni.

Egy közpénzből épült és működő intézménynek kötelessége visszaadni a társadalomnak. Örülünk annak, hogy ezt a zene segítségével tehetjük meg.

A Magyar Zene Háza 2024 óta utazó programjaival hátrányos helyzetű településeken is jelen van (Fotó: Kurucz Árpád)

– Az idei év egyik legnagyobb dobása a Freddie Mercury-kiállítás lesz, amely egyszerre popkulturális és zenei örökséget bemutató vállalkozás. Hogyan illeszkedik ez a tárlat a Magyar Zene Háza idei programjai közé és azon küldetéséhez, hogy hidat építsen különböző zenei világok között?

– A Freddie Mercury-kiállítás lehetősége egyértelműen az eddigi munkánk visszaigazolása. A londoni Victoria and Albert Museum Dívák & Ikonok című utazó tárlatát nálunk nemcsak nagy érdeklődés fogadta, hanem a Magyar Zene Háza terei és szemlélete révén új összefüggésekben tudott megmutatkozni. Ennek a szakmai és közönségsikernek köszönhetően kerestek meg bennünket a Freddie Mercury-kiállítás ötletével. A felkérés különösen aktuális volt, hiszen idén negyven éve volt a legendás budapesti Queen-koncert, amely szellemi értelemben is rést ütött a vasfüggönyön, és amelyet sokan a zenekar egyik legemlékezetesebb fellépéseként tartanak számon. Freddie Mercury halála után harmincöt évvel is megkerülhetetlen ikon, kultusza töretlen.

A tárlat a fellépő ruhákon és jelmezeken túl bemutatja személyes tárgyait, gyűjteményének darabjait és hobbijait is. A művészi műhelymunkán kívül megismerjük többek között Freddie rajongását a japán kultúra és a macskák iránt.

Freddie Mercury kivételes művész volt, akit joggal mérhetünk a legnagyobb klasszikus énekesekhez is. Amikor Montserrat Caballéval elénekelte a Barcelona című dalt, egyenrangú partnerként állt mellette. A tervek szerint tavasszal nyíló kiállítást számos kísérőprogram egészíti ki: Peter Freestone, Freddie barátja, egykori asszisztense – aki tizenkét éven át dolgozott mellette –, személyesen mesél róla, lesznek tárlatvezetések, és még a Bohemian Rhapsodyt is úgy elemezzük, mint egy klasszikus zeneművet. Nem véletlen, hogy a komolyzenei világ számos képviselője, köztük Kocsis Zoltán is nagyra tartotta Freddie Mercury munkásságát.

– Az idén százéves Kurtág György életműve köré is programsorozatot építenek. Hogyan lehet egy ilyen kivételes, sokak számára nehezen befogadhatónak tartott életművet közelebb hozni a közönséghez?

– Kurtág György a Bartók utáni zeneszerzés egyik legnagyobb alakja, egy élő legenda, hatalmas tisztelet övezi. Ha kimondják a nevét bárhol a világon, felállnak. Éppen ezért különösen fontos, hogy valódi találkozási pontokat teremtsünk a közönség és az életmű között.

Századik születésnapján, február 19-én mutatjuk be a Hangdómban a Kurtág-univerzum című filmet, amely Kurtág fiatal kori rajzait és a fiával, ifjabb Kurtág Györggyel közösen komponált művét kapcsolja össze.

A projektet Gőz László, a Budapest Music Center vezetője jegyzi, aki évtizedek óta Kurtág egyik legfontosabb szellemi társa és támogatója. A Kurtág 100 programsorozat része lesz a Moment’s Notice – Modern Art Orchestra koncert is, amely más megközelítésből, de ugyanilyen mély tisztelettel közelít a művekhez. Egy ilyen életművet nemcsak ünnepelni kell, hanem meg is kell mutatni, méghozzá úgy, hogy azokhoz is eljusson, akik talán most találkoznak vele először.

– A Magyar Zene Háza mára erős márkanévvé vált itthon és nemzetközi szinten is. Milyen jövőképet lát maga előtt, merre fejlődhet tovább az intézmény az elkövetkező öt-tíz évben?

– Két irányból lehet ezt a kérdést megközelíteni. Egyrészt szeretnénk még tudatosabban működtetni azt a hármas koncepciót – koncerthelyszín, kiállítótér és zenei ismeretterjesztés –, amelyet mi „bokorelvnek” nevezünk. Ez azt jelenti, hogy minden program egy háló részeként jön létre, egy gondolatból több irányba ágazunk el, és már a tervezés pillanatában keressük a kapcsolódásokat. Másrészt egyre erősebbek a nemzetközi visszajelzések is. Jelen vagyunk a világ zenei térképén, konferenciákon, fesztiválokon, és ma már nemcsak Európából, hanem Amerikából is egyre intenzívebben érdeklődnek. Olyan megkereséseink is voltak, amelyek a Magyar Zene Háza teljes koncepciója iránti érdeklődésre utaltak.

Az álmunk az, hogy egyszer létrejöjjön a Zene Háza „franchise” – akár Európán kívül is –, és ez a szemlélet más kultúrákban is gyökeret verjen.

Következetesen haladunk, és ebben a folyamatban a Freddie-kiállítás valóban mérföldkő lesz.