– A Magyar Zene Háza olyan különleges zenei beavató intézmény, amelyhez hasonló nincs a világon. Kifejtené, hogy mitől egyedülálló?
– A Fudzsimoto Szú japán sztárépítész által tervezett épület csodálatos összhangban van a természettel, valósággal belesimul a Városligetbe. Az épület szellemisége pedig visszaköszön a ház három fő szintjén megvalósuló térben: a földszinten az élőzene, a térszint alatti részen a kiállítás, míg az épület tetején a zenepedagógiai terek, valamint egy multimédiás könyvtár és klub kapott helyet.
– Ez a három szint lényegében a Magyar Zene Háza hármas funkcióját tükrözi: a közösségi zenélést, az oktatást és az interaktív tárlatokat. De melyiket tartja a legfontosabbnak?
– Azt szeretnénk megmutatni, hogy a zene birodalma mennyire széles skálán mozog. Nehéz rangsorolni a funkciókat, hiszen az ismeretterjesztés, a beavatás és az élményszerű zenei találkozások egyaránt fontosak, sőt még erősítik is egymást. Célunk, hogy a fiatalokat már kisgyerekkortól megismertessük a zene csodájával, s kedvet csináljunk a zene hallgatásához, még inkább műveléséhez.
– Azt olvastam, hogy a Magyar Zene Háza nem akar a Zeneakadémia vagy a Művészetek Palotája konkurense lenni. Milyen szerepet kíván betölteni az intézmény a hazai és nemzetközi zenei életben?
– Fiatal közönséget szeretnénk nevelni, ifjú tehetségeket felfedezni, ezért a Magyar Zene Háza sokkal inkább a két nagy intézmény előszobája kíván lenni. Nem titkolt szándékunk, hogy a nálunk felbukkant fiatal művészeket a hazai és nemzetközi hangversenyélet is megismerje. Továbbá missziónknak tartjuk a nagy hagyományú magyar zenepedagógia és zenei ismeretterjesztés módszereinek és eredményeinek bemutatását a nemzetközi színtéren is.
– Térjünk rá az állandó kiállításra, amely páratlan zenetörténeti utazásra hívja a gyerekeket és felnőtteket egyaránt. Mely főbb részeit emelné ki?
– Amikor 2015-ben a Városliget Zrt.-hez kerültem, engem kértek fel a Magyar Zene Háza szakmai munkacsoport vezetőjének. Negyven éven át tanítottam a Zeneakadémián, így ennyi idő távlatában letisztult, hogy mi az, amit fontos bemutatni egy kiállításban a zenetörténettel kapcsolatban. Mi az, ami érdekes, befogadható és megfogja a látogatókat. A kulcsszó itt valóban az utazás, hiszen a kiállítás címe is az, hogy Hangdimenziók – Zenei utazások térben és időben. Az ezer négyzetméteren megvalósuló tárlat koncepcióját olyan alapvető gondolatok határozzák meg, mint például a zene társadalomban betöltött szerepe. A görögök azt mondták régen, hogy a zene a múzsák ajándéka. Megszépíti az életet, összekovácsolja az embereket, közösséget alkot. A tárlat első pontján a zene születésével találkozunk és a transzcendens megszólításával. A zene a lélek nyelve, kiragadja az embert a maga földhöz ragadt valóságából és halandóságából, így a zenén keresztül „beszélget” az ember az isteni szférával. Ez a szál, motívum végigvonul az egész tárlaton. A népzene is fontos alappillér. Elsősorban az érdekelt minket, hogy a régi falvak zenekultúrájában hogyan kísérte végig az ember életét a bölcsőtől a sírig a zene. Hiszen abban az időben az emberek maguk alkották meg zenei világukat, hihetetlenül magas szinten. Ám ez mára a táncházmozgalmon és néhány még élő adatközlőn keresztül mutatkozik meg. Kialakítottunk egy miniatűr táncházat a térben, így átélhetővé válik a népzene, a néptánc. De az is érdekes, ahogy az egyszólamúságtól eljutunk a többszólamúságig.
