– A Magyar Zene Háza olyan különleges zenei beavató intézmény, amelyhez hasonló nincs a világon. Kifejtené, hogy mitől egyedülálló?
– A Fudzsimoto Szú japán sztárépítész által tervezett épület csodálatos összhangban van a természettel, valósággal belesimul a Városligetbe. Az épület szellemisége pedig visszaköszön a ház három fő szintjén megvalósuló térben: a földszinten az élőzene, a térszint alatti részen a kiállítás, míg az épület tetején a zenepedagógiai terek, valamint egy multimédiás könyvtár és klub kapott helyet.
– Ez a három szint lényegében a Magyar Zene Háza hármas funkcióját tükrözi: a közösségi zenélést, az oktatást és az interaktív tárlatokat. De melyiket tartja a legfontosabbnak?
– Azt szeretnénk megmutatni, hogy a zene birodalma mennyire széles skálán mozog. Nehéz rangsorolni a funkciókat, hiszen az ismeretterjesztés, a beavatás és az élményszerű zenei találkozások egyaránt fontosak, sőt még erősítik is egymást. Célunk, hogy a fiatalokat már kisgyerekkortól megismertessük a zene csodájával, s kedvet csináljunk a zene hallgatásához, még inkább műveléséhez.
– Azt olvastam, hogy a Magyar Zene Háza nem akar a Zeneakadémia vagy a Művészetek Palotája konkurense lenni. Milyen szerepet kíván betölteni az intézmény a hazai és nemzetközi zenei életben?
– Fiatal közönséget szeretnénk nevelni, ifjú tehetségeket felfedezni, ezért a Magyar Zene Háza sokkal inkább a két nagy intézmény előszobája kíván lenni. Nem titkolt szándékunk, hogy a nálunk felbukkant fiatal művészeket a hazai és nemzetközi hangversenyélet is megismerje. Továbbá missziónknak tartjuk a nagy hagyományú magyar zenepedagógia és zenei ismeretterjesztés módszereinek és eredményeinek bemutatását a nemzetközi színtéren is.
– Térjünk rá az állandó kiállításra, amely páratlan zenetörténeti utazásra hívja a gyerekeket és felnőtteket egyaránt. Mely főbb részeit emelné ki?
– Amikor 2015-ben a Városliget Zrt.-hez kerültem, engem kértek fel a Magyar Zene Háza szakmai munkacsoport vezetőjének. Negyven éven át tanítottam a Zeneakadémián, így ennyi idő távlatában letisztult, hogy mi az, amit fontos bemutatni egy kiállításban a zenetörténettel kapcsolatban. Mi az, ami érdekes, befogadható és megfogja a látogatókat. A kulcsszó itt valóban az utazás, hiszen a kiállítás címe is az, hogy Hangdimenziók – Zenei utazások térben és időben. Az ezer négyzetméteren megvalósuló tárlat koncepcióját olyan alapvető gondolatok határozzák meg, mint például a zene társadalomban betöltött szerepe. A görögök azt mondták régen, hogy a zene a múzsák ajándéka. Megszépíti az életet, összekovácsolja az embereket, közösséget alkot. A tárlat első pontján a zene születésével találkozunk és a transzcendens megszólításával. A zene a lélek nyelve, kiragadja az embert a maga földhöz ragadt valóságából és halandóságából, így a zenén keresztül „beszélget” az ember az isteni szférával. Ez a szál, motívum végigvonul az egész tárlaton. A népzene is fontos alappillér. Elsősorban az érdekelt minket, hogy a régi falvak zenekultúrájában hogyan kísérte végig az ember életét a bölcsőtől a sírig a zene. Hiszen abban az időben az emberek maguk alkották meg zenei világukat, hihetetlenül magas szinten. Ám ez mára a táncházmozgalmon és néhány még élő adatközlőn keresztül mutatkozik meg. Kialakítottunk egy miniatűr táncházat a térben, így átélhetővé válik a népzene, a néptánc. De az is érdekes, ahogy az egyszólamúságtól eljutunk a többszólamúságig.
– Hogyan képzeljük ezt el?
– A kódexeket bemutató teremben egyszólamú gregorián dallamokat hallunk, majd egyszer csak belépünk egy stilizált templomi térbe, ahol két, illetve négy szólamban éneklő szerzetesek fogadnak bennünket gótikus üvegablakra festve, animált módon. Ezáltal átélhetővé válik a többszólamúság kialakulása. Míg a XX. századi klasszikus és popzenét a technikai újítások tükrében mutatjuk be. A fonográftól eljutunk a felhőig, közben a rádió, a televízió, az elektromos hangszerek és a filmzenék is megjelennek.
– Liszt Ferenc, a XIX. századi romantika egyik legjelentősebb zeneszerzője, a Zeneakadémia alapítója hogyan jelenik meg a tárlaton?
– Liszt Ferenc szalonjában érezhetjük magunkat, ahol egy pianínó magától játszik. Különböző Liszt-műveket hallunk, a háttérben érdekes vetítéssel, ami az életpályáját mutatja be dokumentumokkal, animációs megoldásokkal, filmasszociációkkal.
– A hangdómban milyen zenei élményben lehet részük a látogatóknak?
– Ebben a különleges, kupolás térben rengeteg hangszóró vesz körbe bennünket, s elektroakusztikus zenei élményeket is átélhetünk. Az Etűdök hangdómra elnevezésű projekt során olyan jeleneteket látunk, amelyek akusztikai szempontból is rendkívül érdekesek. Tavasztól a kreatív hangtérben pedig különböző szerkentyűkkel lehet zenét, ritmust előállítani. A ház ezen része olyan, mint a zenei csodák palotája. Azt remélem, hogy a közönség megérzi ennek a háznak a különlegességét, s azért látogat el hozzánk, mert tudja, hogy itt mindig valami izgalmas, felfedezésre váró dolog történik. A Magyar Zene Háza nem egy hagyományos koncertközpont, ide egy kellemes városligeti séta alkalmával is bármikor be lehet térni.
– Az állandó tárlat mellett milyen időszaki kiállításokban gondolkodnak?
– Van egy másik majdnem ezer négyzetméteres tér, ahol lehetőség nyílik arra, hogy bizonyos résztémákat sokkal jobban kifejtsünk kiállítás formájában. Az első ilyen tárlatunk, amit még idén láthat a nagyközönség, a magyar könnyűzene izgalmas fejezetéről szól, ami az 1956-os forradalomtól 1989-ig, a rendszerváltásig tartó időszakot tárja elénk. Bemutatjuk a legendás együtteseket, küzdelmeiket, nagy slágereiket, turnéikat, bizonyos dalok politikai töltetét. Az új szellemű, interaktív kiállításoknak hatalmas divatja van, máshogyan szólítják meg a látogatókat. Emellett vendégkiállítások befogadásában is gondolkodunk.
– Január 23-án nyílik meg a ház. Milyen programokat hirdettek meg?
– Aki felkeresi a Magyar Zene Háza honlapját, tájékozódhat arról, hogy pontosan mi is várja az intézményben. Az állandó kiállításunk január 23-tól várja a látogatókat, míg a nyitás napját követő első napokban a Zeneakadémia ifjú tehetségei töltik meg a tereket klasszikus zenével, népzenével és dzsesszel. De egy-egy vidéki nagyváros zeneművészeit is vendégül látjuk egy hónapon át. E programunk május közepén Debrecen vendégszereplésével kezdődik.
Borítókép: Batta András zenetörténész, a Magyar Zene Háza igazgatója (Fotó: Havran Zoltán)
