Több támogatás az ipari parkoknak

Az ipari parkok adják napjainkban a hazai ipari termelés negyedét, az ipari exportnak pedig 40 százalékát. Több mint 120 ezer ember dolgozik a magyarországi 146 ipari parkban, mely utóbbiak száma a múlt évben tizenhárommal gyarapodott.

Az ipari parkok létesítése és fejlesztése ma már a magyar gazdaság stratégiai ügye. Megnőtt az állami támogatás, a fejlesztés gondja, baja azonban döntően továbbra is a helyi önkormányzatokra, vállalkozókra, területi fejlesztési szervezetekre hárul. Az ipari park hálózatbővülése a korábbi trendek szerint folytatódott – nyilatkozta lapunknak Rakusz Lajos, az Ipari Park Egyesület (IPE) elnöke. Hozzátette: új elem, hogy a frissen ipari park címet szerzettek között csökkent a zöldmezős parkok aránya, s nőtt a barnamezőseké. Ebből következően a teljesítményadatok bővülése részben azzal függ össze, hogy a már korábban is működő gazdasági szervezetek teljesítményeit az ipari parkok körében veszszük figyelembe. E strukturális módosulás más oldalról azt is eredményezi, hogy a parkok támogatási igénye fajlagosan növekszik, ugyanis a rekonstrukciós, a barnamezős parkok fejlesztése több forrást igényel, mint a zöldmezősen telepített parkoké.
Rakusz Lajos szerint kedvező, hogy az ipari parkok kormányzati támogatása 2001-ben jelentősen megnőtt. Amíg 1997-ben 492 millió forint, addig az elmúlt évben már közel 1,5 milliárd forint támogatást biztosított a Gazdasági Minisztérium (GM). A Széchenyi-terv révén az ipari parkok fejlesztési lehetőségei kiszélesedtek, s várhatóan ez a tendencia 2002-ben is folytatódni fog. Meghatározóvá válnak a pályázatok, programok megfogalmazásai a támogatások elnyerésében, ezért az egyesület a korábbiaknál módszeresebb segítséget kíván adni tagjainak.
Kedvező fejlemény, hogy a GM olyan 10 éves programot hirdetett meg az ipari parkok fejlesztése érdekében, amely egybeesik az IPE kezdeményezéseivel is. Fontos lenne, hogy a távlati program keretében éves, illetve néhány évre szóló állami ipari parki programok is induljanak. A Széchenyi-terv vonatkozó programjai a jelenlegi gyakorlat szerint elsősorban az egyedi fejlesztéseket szolgálják, s a „hálózattá” szerveződés programcsomagja a szükségesnél kisebb szerepet kapott. A támogatások utófinanszírozási formájának kizárólagossága megtört, a pályázatoknál megjelent a támogatási előleg intézménye. Az egyetemi ipari park ugyancsak új kategóriaként jelent meg a Széchenyi-tervben. A 300 millió forintos, 100 százalékban vissza nem térítendő támogatás új lehetőséget nyit a kutatás-fejlesztés (K+F) orientált tőkebefektetések, a keresletorientált K+F-politika térnyerése számára. Minőségi váltást eredményezhet a vállalkozói házak támogatása, hiszen az ipari parkok szolgáltatásainak feltételeit hivatott megteremteni ez a pályázati kiírás, melynek jelentősége ma még alig ítélhető meg. Mindezek mellett szintén új elem a működési költségek felvállalása.
A kormány tízéves ipari parkfejlesztési programjának két sarkalatos megállapítása, hogy az ezredfordulóra lezárult az ipari park fejlődésének extenzív szakasza, valamint, hogy az ipari parkok száma az évtized végére 200-250-re emelkedik.
Az IPE úgy véli, hogy az ipari parkok fejlesztéséről célszerű lenne széles körű és alapos szakmai vitákat folytatni, ezért az elmúlt hónapokban megkezdte e témakör áttekintését. Rakusz Lajos szerint a szakmai vitáknak ma még csak az elején tartanak, de érdemes néhány felvetést közreadni. Az ipari parkok létesítésében és működtetésében mind ez ideig nem történt alapvető változás. A parkok létesítésének meghatározó motiváló tényezője a munkahelyteremtés, a térség fejlesztéséhez szükséges források előteremtése. A parkok fejlesztésében továbbra is a beruházások és a tőkeszervezés a meghatározó tevékenység. Ebből fakadóan a parkok termelő tevékenységéhez szükséges infrastruktúra kiépítése, a működő (főként külföldi) tőkebevonás a meghatározó. A parkok termelékenysége az ipari átlagot kétszeresen haladja meg, így a versenyképesség alakulásában (s ezzel az EU-csatlakozásban) a parkoknak fontos szerepük van. Ez a növekedés azonban a betelepült tőke minőségével s (ma még) kevésbé a parki tevékenységgel van összefüggésben. A szakmai viták egyik fontos konklúziója az, hogy a minőségi vonások akkor válnak meghatározóvá, ha az ipari parkok tevékenysége nagymértékben tud hozzájárulni a betelepült cégek, a park térségében működő vállalkozások versenyképességének javításához. Ma még erről csak néhány esetben beszélhetünk. Akkor várhatunk ilyen irányú elmozdulást, ha például az egyetemi, akadémiai intézetek, K+F-szervezetek nagyobb szerepet kapnak az ipari parkok fejlesztésében. Ez egyfelől sokkal fejlettebb tőkeszervezést, marketingmunkát igényel, másfelől az akadémiai szféra (intézetek, felsőoktatási intézmények) olyan támogatását és ösztönzését, hogy részvételükkel és kezdeményezésükre a környezetükben tudományos parkok jöhessenek létre. Az egyetemi park e téren fontos előrelépést jelez. Ezenkívül az ipari parkok szolgáltató tevékenységükkel tudják javítani a betelepült cégek versenyképességét. Ez üzleti ügy, amelynek sikere kormányzati támogatással elősegíthető. A vállalkozói házak megteremtése az első lépés ahhoz, hogy kiépüljön a szolgáltatások infrastruktúrája. Évek kellenek ahhoz, hogy ez a tevékenység a parkok jelentős részében érdemi szerepet kapjon. Ennek a forrásszükséglete nagy, s e téren a helyi erőforrások mobilizálására kevéssé lehet számítani. Ki kell építeni az ipari parkok információs rendszerét. Az IPE közreműködésével számos ipari park és informatikai cég vett részt tavaly a GM – még elbírálás alatt lévő – pályázatán, hogy kidolgozzák az ipari parkok informatikai rendszertervét. Legalább ilyen fontos lenne elindítani az ipari parki menedzserek szakmai felkészítését, képzését. Az IPE, a BME Távoktatási Központtal és a TÜV Rheinland Hungária VRF Kft.-vel e téren három oktatási modul kidolgozásán már túl van, s az elmúlt évben megkezdte a képzést. Ez utóbbi eddig még nem talált kormányzati támogatásra.
Rakusz Lajos szerint sikeres évet zártak az ipari parkok, és a források terén is jelentős az elmozdulás. A minőségi vonások előtérbe állítása terén áttörést az információs rendszer kiépítésétől, általában a szolgáltatási infrastruktúra fejlesztésétől várhatnak. Véleményük szerint a regionális irányítási szint szerepének a bővítése, az EU-s források bevonásához szükséges feltételek megteremtése a következő fontos feltétel ahhoz, hogy az ipari parkok fejlesztésében a helyi, a szakmai és kormányzati remények valóra válhassanak.