Új Dayton kellene

Megmerevedtek a frontok a jugoszláv államszövetség megmentéséért folytatott harcban. Továbbra sincs eredmény a két föderális egység, Montenegró és Szerbia viszonyának rendezésében, és Koszovóban sem mutatkozik jelentős előrehaladás: hónapokkal a választás után még mindig nincs kormány.
A „Balkán Gandhijának” nevezett Ibrahim Rugova harmadjára sem jutott elég szavazathoz, hogy a tartomány elnöke lehessen. A kínos kudarcra reagáló koszovói szerb és albán vélemények halványan bár, de összecsengenek: Rugova, a béke barátja egyik félnek sem felel meg. Oliver Ivanovics, a koszovói parlament elnökségének szerb tagja úgy véli, a legjobb volna, ha a tartomány nemzetközi igazgatásának vezetője jelölne ki valakit a posztra. Albán vélemények szerint az albán pártoknak kellene megállapodniuk egy másik személyben, hiszen Rugovát akkor sem választják meg, ha még tízszer szavaznak róla a képviselők. A szándékos időhúzás nem érheti meglepetésként a brüsszeli NATO- és EU-illetékeseket, akik Koszovó és az egyre törékenyebb jugoszláv államszövetség jövője felett őrködnek. Mostanra nagyon is tisztában kell lenniük vele, hogy a kérdés csakis „csomagban” oldható meg, amíg nincs átfogó koncepció Jugoszlávia sorsáról, állandó tűzoltásra lesznek kárhoztatva.
Helyesebben, koncepció mégcsak volna, de nincs meg az eltökéltség egyiknek a végrehajtása mellett sem. Egyáltalán nem új keletű például az az idea, miszerint egy új daytoni konferenciát kellene tartani, s azon végre elfogadni azt a keserű tényt, hogy a határok változnak, következésképpen meg kell adni a függetlenséget mindenkinek, akinek csak lehet. Az elképzelés, amelynek az előterjesztője a brit David Owen, minden valószínűség szerint Montenegró és Koszovó függetlenné válásával ugyanakkor Bosznia-Hercegovina szétesésével járna. A másik, eddig igen homályos, de Brüsszelben egyértelműen felkarolt elképzelés a helsinki folyamathoz hasonló módon kívánná megoldani a térség problémáit. Joschka Fischer, német külügyminiszter tavaly ősszel az érdekeltek (főként a horvátok) nem kis elképedésére a nyugat-balkáni térség szoros gazdasági integrációjának vízióját vázolta fel, jóllehet pontosan ezen bukott meg a második Jugoszlávia a még nem is olyan távoli múltban. Egy, talán még ennél is merészebb, valamennyi jugoszláv utódállamra kiterjedő regionális, balkáni integrációs folyamat elindításában látja a megoldást a Bertelsmann Alapítvány nemrégiben elkészült stratégiai terve. Ennek eredményeképpen egy külpolitikájában, vízumrendtartásában és nemzetközi szervezeti tagságában integrált térség jönne létre, amelynek betagozódásáról az Európai Unióba akkor kezdődnének tárgyalások, amikor Bulgária és Románia csatlakozásáról. Egyelőre még nem tudni, hogy a német külügyminiszter és a Bertelsmann Alapítvány által felvázolt elképzelések ugyanannak a tervnek a részét képezik-e. Az utóbbinak mindenesetre pillanatnyilag az a legkonkrétabb üzenete, hogy a nagyhatalmak részéről továbbra sincs egyértelmű döntés Koszovó, Montenegró vagy a térség bármely országának sorsáról.