A Király Színház

Legjellegzetesebb múlt század eleji, fővárosi operettszínházunk, a Király Színház falai nagy sikerek tanúi voltak, annak ellenére, hogy színház 1903-tól mindössze három évtizedig működött benne.
A forgalmas Király utcában, a későbbi színház helyén először „csatangoló lányok háza” állt. A rossz hírű épületben 1901-ben Somossy Károly – a Nagymező utcai vállalkozásában röviddel azelőtt csődöt mondó – mulatótulajdonos nyitotta meg Orfeumát, ám vállalkozása itt is megbukott. Két év múlva bezárt. A gúnyosan a szent családnak nevezett Rákosi–Beöthy família figyelt fel a lehetőségre. A sokat kritizált Rákosi Jenő, a Budapesti Hírlap félelmetes kapcsolatrendszerrel rendelkező főszerkesztője és húga, Szidi, a Nemzeti Színház művésznője minden követ megmozgattak érvényesülésük érdekében. Az 1897 óta üzemelő Magyar Színház is a kezükben volt, és ott indult az addig nagybátyja lapjában kiváló újságíróként dolgozó Beöthy László színigazgatói karrierje is. Rákosi Szidi fia huszonhat évesen került a pozícióba. A Magyar Színházból személyes ellentétek miatt távozott, de rövidesen már a Nemzeti Színház élén állt. A Nemzeti pedig virágzásnak indult a kezében. Ám botrányba keveredett, és távoznia kellett a színháztól. Rövidesen ismét színigazgatóvá segítette nagybátyja, Rákosi Jenő. Ekkor derült ki, hogy megüresedett a Király utca 71. alatti épület, a család összeadta az építéshez szükséges, nem csekély összeget, és Márkus Géza tervei alapján el is készült a teátrum. Nyitási engedélyt azonban nem kapott – tűzveszélyesnek minősítették az épületet –, és a sajtó is ráragasztotta a halálszínház nevet. A szokásos módon jött a nagybácsi, aki elintézte, hogy Kun-Héderváry Károly miniszterelnök személyesen tekintse meg az épületet, aki lemondása előtti utolsó intézkedéseként kiadta az engedélyt. Panamáról suttogtak az emberek, de a Magyar Színház 1903 novemberében megnyitotta kapuit.

A mesterségesen keltett pánik is alábbhagyott, és rövidesen egyre többen látogatták. Beöthy ismét a csúcsra kormányzott egy teátrumot. A színház a főváros legkedveltebb operettszínházává vált, amely 1922-ig, a Fővárosi Operettszínház megnyitásáig a később világsikert arató magyar operettek sorát bocsátotta szárnyra. Leghíresebb darabjai a János vitéz, a Bob herceg, a Gül baba, a Víg özvegy, a Luxemburg grófja vagy a Mágnás Miska voltak. Eleinte főleg felfedezettjére, Fedák Sárira épített mindent, aki fergeteges sikereket is aratott, majd lassan egyre több fiatal tehetség került be csapatába. Színészei közt volt Rátkai Márton, Király Ernő, Medgyaszay Vilma, Kosáry Emmi, Ráthonyi Ákos, Bársony Rózsi és Honti Hanna. A Király Színház fénykora az 1910-es évekre tehető, közben a már ismert Magyar Színház, hamarosan pedig a Belvárosi és az Andrássy úti is Beöthy irányítása alá került. A húszas évek végén létrejött az Unió Színházüzemi és Színházépítő Rt., az első magyar színházi tröszt, amely többek között a Beöthy-féle színházakat kívánta egy kézbe összpontosítani. A színházak igazgatója továbbra is Beöthy maradt, ám egyre kevésbé tudott odafigyelni kedvenc Király Színházára is. Néhány évig bírta, majd 1925-ben távozott, és ekkortól hanyatlásnak indult a színház. Több kísérlet történt az intézmény megmentésére, végül 1936-ban bezárták. Ezzel lezárult a Király Színház története, épületének homlokzatát 1941-ben lebontották és helyére egy műhely került.