Levelek Pestről és Budáról

Horváth János (Budapest): Tisztelettel felhívom a szerkesztőség figyelmét a Lehel piac építése körüli anomáliákra. Tulajdonképpen magával a tervvel, az építkezés külső és belső megjelenítésével is lehetne foglalkozni. A Rajk László által készített – valószínűleg az építészszakma számára is – minden célszerűséget nélkülöző, cirádás épületről van szó.
Az épületet részben a bérlők által befizetett bérleti megváltásból építették fel. Olyan összeget kellett a bérleti jog megváltásaként előre befizetni, amiből egy lakást ma is készre építenek. Ennek ellenére a Lehel Piac Kft., amely a XIII. kerületi önkormányzat tulajdona, úgy viselkedik, hogy a piaci bérlők érdekeit teljesen figyelmen kívül hagyja. A megnyitás idejét hosszú késedelem után olyan rohamléptekben, olyan gyorsan határozták el, hogy az összes kereskedő tiltakozott. Ezt természetesen nem vették figyelembe. A csarnok egészére vonatkozó szakhatósági engedélyek hiányoznak, a kereskedők pedig csak ezután tudják a saját üzletükre vonatkozó engedélyeket beszerezni.
A körülmények olyanok, hogy az egyes üzletek berendezését, belső kialakítását csak számos nehézséggel lehet végezni. A kapkodás oka az, hogy állítólag eladták az ideiglenes piac területét, és ezt át akarják adni. Az önkormányzat úgy viselkedik – ezt meg is mondják –, hogy az ő érdekük nem azonos a kereskedőkéével.
Budapest egyik olcsó piacát szüntetik meg, mivel a bérleti díjak is olyanok lesznek, hogy a kereskedők drasztikus áremelésekre kényszerülnek.
Vajon a tervre, az építésre volt-e pályázat kiírva? Érdemes lenne a tulajdonosi szerkezetet is megnézni. Úgy tudom, hogy az új bérlők között van Csintalan Sándor is.

Rétvári Bence (Az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség társelnöke, kabinetfőnök, Budapest): A lap 2002. január 30-i számában cikk jelent meg Bonthatják a szovjet hősi emlékművet címmel. A cikk végén található utalás arra, hogy az emlékmű feliratai is esetleg lecserélhetők lennének. Még 2001 februárjában az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség (az MKDSZ ifjúsági szervezete) és – az annak égisze alatt létrejött – Szabadság Tér Egyesület vetette fel, hogy az V. kerületi Szabadság téren álló szovjet emlékmű sértő és történelmileg hitelét vesztett feliratát, valamint díszítő elemeit törvényes úton a hatóságok eltávolítsák, illetve kicseréljék. Többször foglalkozott e kérdéssel a Fővárosi Közgyűlés várostervezési és városképvédelmi bizottsága, és végül a múlt évben a felirat lecserélése mellett foglalt állást. A jelenlegi emlékmű tetején aranyszínű ötágú csillag, átellenes oldalain szintén aranyszínű sarló-kalapács, ill. két-két magyar és orosz felirat található: „Dicsőség a felszabadító szovjet hősöknek.” Mi elfogadhatatlannak tartjuk, hogy a tíz éve független Magyarország területén olyan emlékmű álljon, mely nem tükrözi híven a történelmi valóságot, és méltán vívja ki a polgárok felháborodását. A szöveg dicsőnek és felszabadítónak titulálja azt a hadsereget, és ezáltal azt az egész társadalmi berendezkedést, amelynek uralma gazdasági visszaesést eredményezett, az emberi jogokat nem tartotta tiszteletben. Az állampolgároknak olyan jelképek előtt kell naponta elsétálniuk, amelyek kiszolgáltatottságot és jogtiprást jelentettek számukra évtizedekig.
Nem kívánjuk egyetlen háborús halott emlékét se megsérteni, nem célunk a kegyhelyek eltüntetése sem. Célunk, hogy az emlékműről lekerüljön a sarló-kalapács, a vörös csillag és a felirat cseréje. Az új szövegre a következőket javasolnánk: „Emlékül a fasizmus alól felszabadító szovjet katonáknak”, vagy „Emlékül a náci megszállás alól felszabadító szovjet katonáknak”, esetleg „Emlékül a háborúban elesett szovjet katonáknak”.
Szerintünk ezek a formák mindenki számára elfogadhatók, és a hatályos jogszabályok és nemzetközi szerződések alapján a változtatásnak nincs jogi akadálya.
A múlt év folyamán eljuttattuk indítványunkat az érintett helyi és országos hatáskörű szervekhez, amire elutasító válasz sehonnan sem érkezett. A hivatalok elsősorban egymásra mutogattak, illetve támogatásukról biztosították a kezdeményezést. Zsigmond Attila, a Budapest Galéria igazgatója levelében megfontoltnak, korrektnek és feltehetőleg teljesíthetőnek tartotta kérésünket. 2001. május 3-án a Fővárosi Közgyűlés várostervezési és városképvédelmi bizottsága határozatában kimondta, hogy az átépítés alatt álló téren a szobor – hamarosan sorra kerülő – felújítási munkálatai során a feliratot ki kell cserélni. A bizottság a Külügyminisztériummal is felvette a kapcsolatot. Jelenleg a Külügyminisztérium és a hadisírgondozó vegyes bizottság állásfoglalására várunk.

Dobai Miklós (A Horthy Miklós Történelmi Társaság Budapesti Tagozatának elnöke): a Pest-Buda melléklet január 11-i számában Deák Attila írásában foglalkozott a Horthy Miklós, ma Petőfi híd történetével. Az egyébként jó írás nem említi, hogy egykor a híd budai hídfőjének északi oldalán állt az országos haditengerészeti emlékmű, melyről Prohászka László 1994-ben megjelent Szoborsorsok című könyvében az alábbi olvasható: „Szentgyörgyi István művét 1937. október 10-én avatták fel ünnepélyes flottaparádé keretében. A rendkívüli ceremónia a kormányzónak szólt, aki 1918-ban a Monarchia hadiflottájának utolsó parancsnoka volt. Az emlékmű a fiumei világítótorony vasból öntött mása volt, belül kis múzeummal. A kiálló hajóorrot a Horthy nevezetes cirkálójáról, a Novaráról mintázták. A kétalakos, hét méter magas (!) bronz szoborcsoport korabeli hivatalos értelmezése: a támadás Géniusza vezeti az ellenséget kutató matrózt. A talapzatot két nagyméretű, bronz dombormű díszítette. Az egyedi kiképzésű, különleges emlékmű súlyosan megsérült a híd felrobbantásakor, majd az ostrom során. Helyreállításáról, a Horthyra utaló részletek miatt, 1945 után szó sem lehetett.”
Eddig az idézet. A mai illetékeseknek pedig illene elgondolkodni azon, hogy a világ tengerein, de elsősorban az első világháború adriai hadszínterein életüket a hazáért áldozó magyar tengerészek megérdemelnék, hogy egykor az ő dicsőségükre emelt emlékmű rekontstruálásra kerüljön, függetlenül attól, hogy utolsó főparancsnokuk személyét, ma még sokan igaztalanul befeketítik.

KEDVES OLVASÓK!
Név- és címhiányos, valamint nyílt leveleket nem közlünk. Leveleiket szerkesztett formában adjuk közre. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk viszsza. A levelek tartalma nem feltétlenül azonos a szerkesztőség álláspontjával.
Címünk: 1450 Bp. 9., Pf. 74, e-mail: [email protected].