Szalóki István, aki 1991 és 1995 között volt a Mol vezérigazgató-helyettese és tagja volt a gázkereskedelmet bonyolító Panrusgáz Rt. felügyelőbizottságának, mindvégig azt javasolta: a céget jogilag két szintre válasszák, hiszen a kilenc cég öszszeolvasztásával létrejött vállalat profilja zavaros, elriasztja a szakmai befektetőket. Ha elfogadják ezt a javaslatot, akkor ma sokkal könnyebben lehetne értékesíteni a gázüzletágat, ugyanakkor a privatizáció során nem a meghatározott ársáv alsó határán keltek volna el a legjelentősebb hazai energetikai nagyvállalat részvényei.
Több tízmilliárd forinttól esett el az állam a Mol Rt. 1995-ös privatizációjakor amiatt, hogy az akkori kormányzat nem teremtett tiszta helyzetet a cégben. A gázüzletág beláthatatlan és zavaros jövőképe miatt távol maradtak a jelentős szakmai befektetők a Mol Rt.-től. Akkoriban, vezérigazgató-helyettesként Szalóki István is azt a javasolta, hogy jogilag kétszintű cégben válasszák külön a gáz- és az olajüzletágat. Ha akkoriban ezt megteszi a kormányzat, illetve a Mol-gazda Állami Vagyonkezelő (ÁV) Rt., a multinacionális olajvállalatok egy tiszta és átlátható cég részvényeit jegyezhették volna – nyilatkozta lapunknak Szalóki István. Példaként a regionális energiaszolgáltatókat említette (a hat áram- és a hat gázszolgáltatót), amelyeknek részvényeit komoly múlttal, korszerű technológiával és megfelelő mennyiségű készpénzzel rendelkező cégek jegyezték le.
Kilenc, heterogén tevékenységet ellátó céget integrált a Mol Rt., nem csoda, hogy a részvényekkel 1995-ben keleten házaló Pál László elnök, illetve a nyugaton vevőket kereső Mándoki Zoltán vezérigazgató csak intézményi befektetőket talált az állami portéka hetvenöt százalékára. Olyan befektetőket, amelyek az ÁV Rt. által meghatározott ársáv legalsó határán jegyezték le a legnagyobb magyar társaság papírjait – mondta a Magyar Nemzetnek Szalóki István. Ugyanakkor, pár hónap múlva a Budapesti Értéktőzsdén a részvények 160– 180 százalékos árfolyamon cseréltek gazdát. Mindez azt bizonyítja, hogy a legjelentősebb magyar vállalat túlnyomó többségét „akciós áron”, azaz rendkívül olcsón adták el.
A volt vezérigazgató-helyettes szerint azzal, hogy a Magyar Fejlesztési Bank megvásárolja a gázüzletág többségi részesedését, valamelyest korrigálni lehetne az 1995-ös kormány magánosítási fiaskóját. Szalóki István azonban úgy látja: szerencsésebb lenne, ha a kormányzat a gázüzletág egészét megvásárolná a Mol Rt.-től. Azt mondta: több tízmilliárd forintot kellene fordítania az államnak a gázvezeték-hálózat felújítására, hiszen a csövek nyolcvan-kilencven százaléka húsz évnél idősebb. Meglátása szerint kifejezetten kritikus a Hajdúszoboszló és Vecsés, illetve a Kardoskút– Márosföld és Adony közötti vezetékek műszaki állapota. Ám mindezzel együtt, ha az állam felújítja az ellátórendszer legfontosabb elemét, nevezetesen a vezetékhálózatot, majd az uniós csatlakozásunk idején rendezi a gázár kérdését, busásan túladhat a gázüzlet kisebbségi tulajdonhányadán.
– Nincsenek illúzióim afelől, hogy az uniós csatlakozás előtt felszabadítaná a kormányzat a gázárat a hatósági szabályozás alól – mondta el egy kérdésünkre a Mol Rt. korábbi vezérigazgató-helyettese. Véleményét azzal támasztotta alá, hogy a kormányzatnak a szikár piaci törvényeknél magasabb rendű célokat kell szem előtt tartania, nevezetesen az inflációt, illetve a lakosság tűrő- és fizetőképességét. Az EU-n belül viszont már nem lehet fenntartani a mesterséges energiaárat, ezért óhatatlanul megnő az üzletág nyereségtermelő képessége, s azzal együtt piaci értéke is a jelenlegi többszörösére emelkedik.
origo.hu
Csúfosan megbukott Magyar Péter szappanopera-rendező helyettese
