A Fővám tér

A pesti Kiskörút Kálvin tértől a Szabadság hídig tartó rövidke szakaszának végén, a Fővám téri vásárcsarnokkal szemközti épületben – a híres Nádor Szálló megszünte után – nyílt ismét meg e néven szálloda az épületben. A Belváros peremén húzódó Vámház körút a néhai pesti városfal vonalát követve alakult ki. Az 1700-as évek végi, akkori nevén Mészáros utca csupán egy csendes, keskeny kis dűlő volt. A mai Közgazdaságtudományi Egyetem helyén a Molnár-tó volt, amelynek lecsapolása után itt találtak helyet a sóházzal összeolvadó fővámháznak. Az 1875-ben Ybl Miklós által tervezett épületbe később az egyetem került, azonban a Só utca nevében ma is az épület eredeti funkciójára utal. A terület valamikor a Petőfi tértől a későbbi Vámházpalotáig húzódó zsúfolt piacáról, elsősorban gyümölcsvásáráról volt híres. „Ezeken a helyeken mindent lehetett kapni, s itt már nemcsak helybeli törzsökös kofák árultak, hanem a vásárok alkalmával főképp vidékiek, kik a környékről beseregelve, szekereikről élelmiszerrel ellátták a fővárost” – emlékezett vissza az egykori Vasárnapi Újság. A vásárcsarnok megépítésével a század utolsó éveire a piaci világ végleg eltűnt. A tér végső formáját a Szabadság híd megépülésével, 1896-ban nyerte el. A Fővárosi Közmunkatanács által kiépíttetett, meghosszabbított Kiskörút, a későbbiekben számtalan névváltoztatást megért. Az első világháború idején a baráti Bulgária uralkodója, Ferdinánd cár személye „ihlette meg” a városatyákat. Később hosszú évtizedekig ismét Vámház körút lett, majd Horthy Miklós kormányzó – a második világháború idején tragikus körülmények között elhunyt – fia emlékére, Horthy István útra keresztelték át. A háború után – az akkori hatalom kezdeményezésére – egy szovjet tábornok, Tolbuhin nevét viselte, egészen a rendszerváltozásig. A körúton számtalan gyönyörű, neves építészek által tervezett műemlék épület áll, több házban még az egykori városfalak maradványai is megtalálhatók.

A tér sarkán, a Váci utca végén álló klasszicista háztömb is mozgalmas múlttal rendelkező épület. A régi polgárházat 1840-ben Kassadik Ferenc építtette át a mai formájára, ezután a Gabler, majd a Schedius család tulajdonába került. Miután a Váci utca Hét Választó Fejedelem Szállóval szembeni szakaszán álló, nagy hírű Nádor Szálló megszűnt, a cégnevet az itt megnyílt fogadó vette át. A szakirodalom is gyakran keveri a két intézményt. Az azonban bizonyos, hogy ezen a helyen a századfordulótól a húszas évek elejig üzemelt a hetvenszobás Nádor Szálló, amely legendás tisztaságáról és kiváló közlekedéséről volt híres, de saját fürdője és kávéháza is volt. A háromhomlokzatos ház fő oldala a Vámház körútra nyílt, sarkán az említett kávéházzal, amely a szemközti vásárcsarnok árusai miatt már hajnaltól nyitva tartott. Közönsége a legenda szerint meglehetősen vegyes volt, a kávézó kofák mellett frakkos urak és estélyi ruhás hölgyek pezsgőztek. A tanácsköztársaság idején azonban bezárták a kávéházat is. Helyére a Fehérkereszt gyógyszertár, majd a harmincas évektől a híres Braunch hús- és hentesáruhálózat egyik üzlete került. A helyiséget jelenleg egy gyorséttermi lánc üzlete bérli, ám a hentesüzlet egykori csempeképei ma is láthatóak.