„Dolgoztassátok meg az Európai Uniót!”

Make the EU work for You – Dolgoztassátok meg Európai Uniót!”, kaptam nemrégiben útravaló tanácsként Írországban, a Shannon ipari-innovációs parkban. Ma még persze inkább minket dolgoztatnak az uniós szabályok átvételével. Ám nincs messze az idő, amikor megfordul a helyzet, amikor a különböző gazdaságfejlesztési támogatási források Magyarország számára is elérhetőkké válnak, és életképes fejlesztési projektek tömegével már mi dolgoztathatjuk meg az uniót. A „kelta tigris” sikerének egyik tapasztalata éppen az, hogy a források hatékony felhasználásában, a gazdaságfejlesztési projektek kidolgozásában és menedzselésében kulcsszerepet játszanak az ipari és innovációs parkok.
Az Európai Uniót azonban nem a nálunk ma még többségben lévő, egy-egy multinacionális nagyvállalat letelepüléséhez mindössze telket és infrastruktúrát biztosító ipari parkokkal tudjuk megdolgoztatni. Ehhez egy adott térség gazdaságának szervezésére, a helyi kis- és középvállalkozások integrálására, valamint magas színvonalú innovációs szolgáltatásokra képes ipari-innovációs parkokra van szükség. Sőt, nemcsak a majdani uniós források kihasználása, de a már eddig betelepült vállalkozások is az ipari parkok gyors minőségi fejlesztését igénylik. Manuel Castells – A hálózati társadalom hajnala című könyvében – már a kilencvenes évek közepén megjósolta, hogy a XXI. század a jól szervezett térségi-gazdasági hálózatok évszázada lesz. Talán maga Castells sem hitte, hogy mindez alig fél évtized múlva a vállalkozások életében már nem puszta prófécia, hanem mindennapi valóság. Napjainkban ugyanis egy vállalat sikere már nemcsak a vállalat közvetlen teljesítményén, hanem a vállalat hálózati hátterén, környezetén is múlik. Sőt, korunkban egyre inkább a vállalat mögött álló beszállítók, a partnerré váló kutatóhelyek, továbbképzési intézetek, innovációs és gazdaságfejlesztési intézmények adják a vállalat valódi versenyképességét. Roland Robertson, a pittsburghi egyetem professzora egyenesen azt írja, hogy ma már nem is vállalatok, hanem vállalati hálózatok és termelési láncok versenyeznek egymással, amelyek fontos integráló elemei az ipari-innovációs parkok.
Magyarországon az ipari parkok a kilencvenes évek közepén döntően a külföldi működő tőke betelepülésének elősegítése, az ehhez szükséges infrastrukturális háttér megteremtése érdekében születtek. Abban, hogy hazánkba – a privatizációs kínálat fokozatos csökkenés ellenére – napjainkig 25 milliárd eurónyi külföldi működő tőke érkezett, meghatározó szerepe volt az ipari parkoknak. A kilencvenes évek második felében lejátszódott zöldmezős iparfejlesztés sikere egyben az ipari parki fejlesztési modell sikere is. A számok önmagukért beszélnek: 1998 és 2001 között az ipari parkok száma 75-ről 146-ra, az ipari parkokba települt vállalatok száma hatszázról ezerhétszázra, a betelepült vállalatok által befektetett tőke 1,2 milliárd dollárról 2,5 milliárd dollárra, a vállalatok termelési értéke hétszázmilliárd forintról háromezermilliárd forintra, a foglalkoztatottak száma ötvenezerről százhúszezerre emelkedett. Ma az ipari parkok vállalatai adják az ipari foglalkoztatottak több mint egytizedét, az ipar teljes értékesítési árbevételének több mint egyötödét, valamint az ország ipari exportárbevételének több mint egyharmadát.
Az ipari parkok rendszere azonban az ezredforduló óta – akárcsak a magyar gazdaság egésze – jelentős kihívásokkal szembesül. Úgy tűnik, az ezredfordulóra kifulladt a kilencvenes évek olcsó és jól képzett munkaerőre, a külföldi működő tőke bevonására és az alapszintű infrastruktúra jelenlétére épülő gazdaságfejlődési modellje. Ma már ahhoz, hogy a betelepült tőke ne vándoroljon tovább az olcsóbb bérekkel versenyző országokba, illetve az új befektetések során magasabb hozzáadott értékű termelés települjön be, a korábbinál jóval több kell. Egy olyan gazdaságfejlődési modellre van szükség, amely már a magasabb hozzáadott értékű termelést meghonosító külföldi tőkebeáramlásra, a szakképzett, magasan kvalifikált munkaerőre, a felzárkózó és a hazai erőforrásokat mobilizáló kis- és középvállalkozásokra, a javuló földrajzi elérhetőségre, valamint az egyre magasabb színvonalú innovációs infrastruktúrára támaszkodik. Nem véletlen, hogy a Széchenyi-terv – az állam, a vállalkozók és az önkormányzatok partneri együttműködésével – éppen ezt a folyamatot, az innováció vezérelte gazdaságfejlődési modellbe vezető átmenetet kívánja felgyorsítani. Mint ahogyan az sem véletlen, hogy a Széchenyi-terv ebben a modellváltásban – egy tízéves fejlesztési program részeként – kiemelt szerepet szán az ipari parkoknak. Amíg tehát a kilencvenes évek második felében az ipari parkok a működő tőke bevonásában játszottak nagy szerepet, addig napjainkban rájuk már a tőke megkötésében, a betelepült vállalatok termelési bázisának kiszélesítésében, a hazai kis- és középvállalkozások felzárkóztatásában, valamint a kutatás-fejlesztésben hárul egyre nagyobb feladat.
A tízéves ipari parki fejlesztési program célja, hogy az ország kevésbé fejlett területein ösztönözze új ipari parkok létesítését, a már működő parkokban segítse elő az innovatív, magas tudástartalmú technológiák és vállalatok betelepülését, továbbá támogassa az ipari parkok felkészülését az európai uniós fejlesztési programok fogadására, végrehajtására. A program azzal számol, hogy az ipari parkok száma a következő évtized elejére eléri a kétszázötvenet (ebből húsz-harminc országos jelentőségű, nemzetközi kooperációra is képes, nyolcvan-száz regionális jelentőségű, az Európai Unió strukturális alapjaiból is támogatott gazdaságfejlesztési és innovációs programok végrehajtására alkalmas, továbbá száz-százhúsz helyi jelentőségű, a helyi kis- és középvállalkozások számára modern telephelyi környezetet és szolgáltatásokat biztosító ipari és innovációs park). A program – a vállalkozói és önkormányzati források mellett – évi három-négymilliárd forint állami, az európai uniós csatlakozás után pedig további évi hét-nyolcmilliárd forint uniós társfinanszírozással számol.
A tízéves ipari parki fejlesztési program megalapozásához fontos áttörést hozott a 2001-es esztendő. Ebben az évben ugyanis – szemben a korábbi évek négy-ötszázmilliós támogatásával – a Gazdasági Minisztérium már kétmilliárd forinttal támogatta az ipari parki fejlesztéseket. Így ma félszáz ipari parkban több mint tízmilliárd forintos fejlesztés zajlik, amelyek mintegy hatezer új munkahely létrejöttéhez biztosítanak infrastrukturális hátteret.
Idén a program további erősödése várható. Egyrészt a rendelkezésre álló támogatási keret négymilliárd forintra növekedett. Másrészt a 2002-es pályázatokban a fejlesztések támogatásának aránya 33 százalékról 50 százalékra, mértéke pedig százmillióról kétszázmillió forintra emelkedett. Harmadrészt az új pályázatok – az innovációs központok kétszázötvenmillió, az egyetemi ipari parkok háromszázmillió forintos támogatásával – erősen nyitottak a felsőoktatás, valamint a kutatás-fejlesztés felé.
„Make the EU work for You – Dolgoztassátok meg az Európai Uniót!” – hangzik az írek bölcs tanácsa. Az uniós támogatás azonban nem potytyan magától az ölünkbe, ehhez a csatlakozásig terjedő időszakban az ipari parkok és innovációs központok további minőségi fejlődésére van szükség. A „pannon tigris” – ahogyan tette ezt a „kelta tigris” – az ipari-innovációs parkokkal növeszti karmait.
A szerző a Gazdasági Minisztérium
helyettes államtitkára