Ipari parkok – Hogyan tovább?

a már az ipari termelés negyedét és az ipari export 40 százalékát az ipari parkok adják. Több mint 120 ezer ember dolgozik a 146 ipari parkban. A termelékenység az ipari átlagot kétszeresen haladja meg.
Az ipari parkok létesítése és fejlesztése mára már stratégiai üggyé vált. Ahhoz, hogy az is maradjon, fordulat szükséges.
Eddig a helyi önkormányzatok, vállalkozók voltak az új szerveződés motorjai. A döntő, motiváló tényező a munkahelyteremtés volt. Ez a magyarázat arra, hogy jóllehet egy ipari park mintegy 1,5-2 milliárd Ft-ba kerül, a kormányzati támogatási parkonként két éve mindössze 5 millió Ft volt, s tavaly is csak 13 millió Ft-ot ért el. Mindmáig a beruházás, a tőkeszervezés a meghatározó tevékenységek.
A továbbiakban a parkok gazdaságszervező funkcióit kell kibontakoztatni. Ehhez elégtelenek az önkormányzati motivációk. Ez az ország érdeke, s ezt várja tőlünk az unió is. A következő időszak kulcsszava a versenyképesség.
Az elért eredmények jórészt a 2,5 millárd USA-dollár volumenű működő tőke – a fejlett technológia – beáramlásának köszönhetők. Az ipari parkok kínálta előnyök elsősorban a tőkebevonás terén (gyors letelepedés, rugalmas ügyintézés stb.) jelentkeztek. Az ipari parkok jelentőségét azonban nem ez adja a fejlett gazdaságokban. Döntő az, hogy a parkok elő tudják mozdítani a parkba települt cégek, a park térségében működő vállalkozások versenyképességének javítását. A fejlődés minőségi vonásainak meghatározóvá válása Magyarországon is ettől függ. Ma még csak néhány park esetében beszélhetünk ilyen szerepvállalásról.
Mitől várhatjuk az ilyen irányú elmozdulás széles körűvé válását?
1. Az EU-csatlakozásra való módszeres felkészülés talán a legfontosabb (és legsürgetőbb) feladat az ipari parkok számára is. Várhatóan 2004-től a GDP 4 százalékáig terjedő volumenben (hozzávetőleg évi 600 milliárd Ft összegben) nyílik lehetőségünk forrásbevonásra a strukturális alapokból. Olyan pótlólagos forráshoz jutunk, amelyek kezelhetővé teszik a ma még elhanyagolt problémákat, mint például a felzárkózás, az innováció, a környezetvédelem stb. Kritikusan kell szemlélnünk azt, készek vagyunk-e arra, hogy a brüsszeli igényeket kielégítő pályázati munkákat készítsünk, hogy a különböző szintű irányító apparátusok felkészültek, rugalmasak és gyorsak legyenek? Tapasztalataink szerint nem vagyunk kellően felkészülve a jelenlegihez képest óriási volumenű forrás bevonására, illetve a már ma is megítélhető magas követelmények teljesítésére.
Az ipari parkok a külső (uniós) forrásbevonás terén is felértékelődnek.
Minden ipari park a kormányzat által elfogadott programot valósít meg, így ezek beépítése a regionális gazdaságfejlesztési tervekbe elemi érdeke a régióknak (és a kormányzatnak). A helyi elgondolások és a kormányzati stratégia között a régiónkénti 20-25 ipari park hídszerepet kaphat. Más oldalról: az ipari parkok a brüsszeli források bevonásával a parkokban levő cégeknek, illetve környezetükben működő kis- és középvállalkozásoknak olyan szolgáltatásokat lennének képesek nyújtani, amelyekkel azok versenyképességüket minőségileg magasabb szintre emelhetnék. Ezt a hatást fokozhatná a szakmai együttműködés kiépítése klaszterek révén. Fontos a „vállalkozói házak” létesítése ahhoz, hogy a szolgáltatások infrastruktúrája kiépüljön.
A parkok minőségi fejlesztésének feltétele az ipari parki menedzserek szakmai felkészítésének, képzésének megoldása. Az IPE, a BME Távoktatási Központtal és a TÜV Rheinland Hungária VRF Kft.-vel e téren három oktatási modul kidolgozásán van túl, 2001-ben a képzést megkezdte.
A kínálkozó lehetőségek kiaknázásához – többek között – nélkülözhetetlen az ipari parki menedzserek fokozott bevonása a regionális fejlesztési programok kialakításába, illetve a döntési rendszer fejlesztése: a regionális fejlesztési tanácsokban a helyi gazdasági aktorok szava legyen a döntő.
2. Az ipari parkok döntő többségének legfontosabb feladata mindmáig a tőkeszervezés. Az a tény, hogy a parkok száma gyorsan nő (négy év alatt megduplázódott), s a kormányprogram az évtized végéig a parkok számának újabb duplázását célozza meg, a tőkeszervezést új megvilágításba helyezi. A parkok fejlesztésének lehetőségeit – és a parkok számának növelését – nagymértékben meghatározza, hogy tudjuk-e növelni a tőkebeáramlást, illetve a magyar vállalkozások – közte az ipar „lokomotívjainak” – tőkeerőssége milyen fejlesztéseket tud megalapozni.
Úgy látjuk, hogy az ország külső tőkebevonása (tőkeszervezése) a mintegy kétmilliárd USA-dollár/év teljesítményszinten nem tud érdemben túljutni, a hazai cégek pedig még nem tudtak oly mértékben megerősödni, hogy az ipari parkok betelepítésében meghatározó (növekvő) szerepet vállaljanak. Ebben a helyzetben gyökeres változásokra van szükség. Azt reméljük, hogy az ITD-H külföldön növeli eredményességét, a rendelkezésére bocsátott jelentős állami erőforrásokat a korábbiaknál hatékonyabban használja fel itthon is.
Mindemellett továbbra is meghatározónak tartjuk, hogy minden park igyekezzék saját parkját „eladni” a tőkepiacon, ez irányú munkáját kiteljesíteni. A kormányzati erőfeszítésekre a parkok oldalán is szükség lenne, még ha kisegítő jellegűnek is tartjuk azokat. A parkok nagy száma miatt ugyanis ma már a központi megoldások korlátozott lehetőségekkel rendelkeznek. Egy területen azonban a modern technológia új lehetőséget kínál: ez a térinformatika. Az IPE évek óta törekszik arra, hogy valamennyi ipari parkról légi fényképezéssel készüljenek olyan „ortofotók”, amelyek révén az interneten valamennyi ipari park azonos eséllyel mutathatja be adottságait, lehetőségeit, szakmai törekvéseit. Nem csupán a parkok hozzáférését (utak, repülőterek, kikötők stb.), hanem szolgáltatásaik jelenlegi és tervezett kínálatát is be lehetne mutatni. Az IPE – tagjainak bevonásával – olyan térinformatikai honlap kidolgozásán dolgozik, amely térségünknek Európában egyedülálló tőkeszervezési lehetőséget teremt. Tekintettel arra, hogy központi támogatást több menetben sem sikerült ehhez szerezni, a parkoknak vállalkozási alapon kell lépniük.
3. Az ipari parkok gazdaságszervező funkciójának kiépítésében meghatározó az ipari parkok információs rendszerének kiépítése. Az ipari parkok marketingtevékenysége, a szolgáltatások, a hálózatszerű működés megvalósítása elképzelhetetlen információs rendszer nélkül. Olyan informatikai rendszerre van szükség, amely az egyes térségek klasztereinek kiépítését is elő tudja mozdítani, csökkentve a gyártási, szállítási költségeket, javítva a versenyképességet. Fontos cél az is, hogy az ipari parkok a térségük fejlesztésében katalizátor funkciót töltsenek be, sokoldalú szolgáltatásokkal segítsék a kis- és közepes vállalkozások üzleti eredményességét, ahol lehet, a beszállítói pozíció megszerzését.
4. Az egyetemi, akadémiai intézeteknek, K+F szervezeteknek nagyobb szerepet kellene adni az ipari parkok létesítésében és fejlesztésében. Ez egyfelől sokkal fejlettebb tőkeszervezést, marketingmunkát igényel, másfelől az akadémiai szféra (akadémiai intézetek, felsőoktatási intézmények) olyan támogatását és ösztönzését, hogy részvételükkel – kezdeményezésükre – környezetükben tudományos parkok jöhessenek létre. A Széchenyi-tervben meghirdetett „egyetemi ipari park” helyes irányba tett lépéseket, de szakmailag ez a parktípus ma még kidolgozatlan.
*
Egyesületünk az elmúlt nyolc évben szakmai munkával, befektetői konferenciákkal, partnerkapcsolatok előmozdításával, számos hazai és nemzetközi kezdeményezéssel, lobbizással vett részt az ipari parkok létesítésének folyamatában. Úgy véljük: fontos lesz a továbbiakban is, hogy nonprofit szervezetünk részt vegyen a fejlesztési tennivalók kidolgozásában és megvalósításában. Akkor is, ha szerepét sokan értékelik úgy, hogy az „tüske a köröm alatt”. Úgy tűnik, ez elengedhetetlen ahhoz, hogy a parkok és az önkormányzatok erőfeszítései összegződjenek, érdekeik koherens módon tudjanak megjelenni.
A szerző az Ipari Parkok Egyesület elnöke